10.1.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 7/1

---

A TANÁCS 4/2009/EK RENDELETE

(2008. december 18.)

a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikkének c) pontjára és a 67. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

mivel:

(1)

Az Európai Közösség a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését tűzte ki céljául, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos létrehozása érdekében a Közösségnek többek között a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben intézkedéseket kell elfogadnia a határokon átnyúló hatású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatban.

(2)	A Szerződés 65. cikkének b) pontjával összhangban ezeknek az intézkedéseknek többek között a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségének előmozdítására kell irányulniuk.

(3)

E tekintetben a Közösség már többek között elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (3), a polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatot (4), a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendeletet (5), a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK tanácsi irányelvet (6), a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletet (7), a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8), valamint a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”) szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (9).

(4)

Az Európai Tanács az 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén felkérte a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló – többek között a tartási követelésekre vonatkozó – jogviták rendezésének egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében állapítsanak meg közös különös eljárási szabályokat. Felkérte őket továbbá arra is, hogy töröljék el a valamely tagállamban hozott határozatnak a megkeresett államban való elismeréséhez és végrehajtásához szükséges közbenső intézkedéseket, különösen a tartási követelésre vonatkozó határozatok esetében.

(5)

A Bizottság és a Tanács 2000. november 30-án elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására irányuló közös intézkedési programot (10). A program előírja a tartási követelésekre vonatkozó exequatur eljárás eltörlését annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegye a jogaik érvényesítéséhez a tartásra jogosultak rendelkezésére álló eszközöket.

(6)	Az Európai Tanács a 2004. november 4-én és 5-én Brüsszelben tartott ülésén új programot fogadott el, melynek címe: „Hágai program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban” (a továbbiakban: a hágai program) (11).

(7)	A Tanács a 2005. június 2-i és 3-i ülésén elfogadta a Tanács és a Bizottság cselekvési tervét (12), amely a hágai program keretében konkrét intézkedéseket fogalmaz meg, és amely utal a tartási kötelezettségekre vonatkozó javaslatok elfogadásának szükségességére.

(8)

A Közösség és tagállamai a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében részt vettek azokon a tárgyalásokon, amelyek eredményeképpen 2007. november 23-án elfogadásra került a gyermektartási kötelezettség és a családi tartási kötelezettség egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló egyezmény (a továbbiakban: a 2007. évi hágai egyezmény), valamint a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a 2007. évi hágai jegyzőkönyv). E rendelet keretében tehát figyelembe kell venni ezt a két eszközt.

(9)	A tartásra jogosultak számára lehetővé kell tenni, hogy ügyükben a tagállamokban nehézség nélkül kerüljön sor határozathozatalra, és a határozat a többi tagállamban további alaki követelmények nélkül automatikusan végrehajtható.

(10)

E cél elérése érdekében célszerű a tartási kötelezettségekre vonatkozó olyan közösségi eszköz létrehozása, amely a joghatósági összeütközésekre, a kollíziós szabályokra, az elismerésre és a végrehajthatóságra, a végrehajtásra, a költségmentességre, valamint a központi hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket foglal magában.

(11)

A rendelet hatályának ki kell terjednie a családi vagy rokoni kapcsolatból, házassági kapcsolatból vagy házassági rokonságból eredő valamennyi tartási kötelezettségre a tartásra jogosult személyek közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében. E rendelet alkalmazásában a „tartási kötelezettség” fogalmát önállóan kell értelmezni.

(12)

A tartási kötelezettségekkel kapcsolatos kérdések tagállamok általi eltérő rendezésének figyelembevétele érdekében ezt a rendeletet egyaránt alkalmazni kell a bírósági határozatokra és a közigazgatási hatóságok által hozott határozatokra, feltéve hogy ezek a hatóságok garanciákat nyújtanak különösen a pártatlanságukat és a felek meghallgatáshoz való jogát illetően. Az említett hatóságoknak ezért e rendelet valamennyi szabályát alkalmazniuk kell.

(13)	A fentiek következtében helyénvaló továbbá ebben a rendeletben biztosítani a perbeli egyezségek és közokiratok elismerését és végrehajtását, anélkül, hogy ez befolyásolná a felek azon jogát, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága előtt kifogásolhassák ezen eszközöket.

(14)

Helyénvaló e rendeletben arról is rendelkezni, hogy a „jogosult” kifejezés azokat a közintézményeket is magában foglalja, amelyeknek a tartási kötelezettségre vonatkozó határozat elismerése és végrehajtása iránti kérelem céljából jogukban áll a tartásra jogosult személy helyett eljárni, vagy tartás címén a jogosultnak nyújtott ellátások után visszatérítést követelni. Amennyiben egy közintézmény ilyen minőségben jár el, indokolt, hogy ugyanazon szolgáltatásokra és költségmentességre legyen jogosult, mint a tartásra jogosult személy.

(15)

A tartásra jogosultak érdekeinek védelme érdekében, valamint a megfelelő uniós igazságszolgáltatás előmozdítása céljából ki kell igazítani a 44/2001/EK rendeletből eredő, joghatóságra vonatkozó szabályokat. Az a körülmény, hogy az alperes szokásos tartózkodási helye egy harmadik államban van, már nem zárhatja ki a közösségi joghatósági szabályok alkalmazását, és ezentúl nem lehetséges a nemzeti jog joghatósággal kapcsolatos szabályaira való utalás sem. Ennek következtében e rendeletben meg kell határozni, hogy a tagállamok bíróságai mely esetekben gyakorolhatnak szubszidiárius joghatóságot.

(16)

E rendeletben – különösen az olyan helyzetek orvoslására, amelyekben az igazságszolgáltatás megtagadása áll fenn – rendelkezni kell a forum necessitatis elvének alkalmazásáról, amely valamely tagállam bírósága számára lehetővé teszi, hogy kivételes esetekben egy harmadik államhoz szorosan kapcsolódó jogvitában eljárjon. Ilyen kivételes eset állhat fenn, ha az érintett harmadik államban például polgárháború miatt nincs lehetőség az eljárás lefolytatására, vagy ha a felperestől ésszerűen nem várható el, hogy az említett államban eljárást kezdeményezzen vagy abban részt vegyen. A forum necessitatis elvén alapuló joghatóság azonban kizárólag abban az esetben gyakorolható, ha a jogvita a felhívott bíróság szerinti tagállammal elegendően szoros kapcsolatban áll, például az egyik fél állampolgársága alapján.

(17)

Egy joghatóságra vonatkozó kiegészítő szabállyal rendelkezni kell arról, hogy a különleges körülményektől eltekintve a kötelezett csak abban a tagállamban kezdeményezhesse a már létező, tartásra vonatkozó határozat módosítására vagy új határozat meghozatalára irányuló eljárást, amelyben a határozat meghozatalakor a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, és amelyben továbbra is szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. A 2007. évi hágai egyezmény és az e rendelet közötti összhang biztosítása érdekében azon harmadik államok által hozott határozatok esetében is helyénvaló ezt a szabályt alkalmazni, amelyek részes felei az említett egyezménynek, feltéve hogy az az érintett állam és a Közösség között hatályban van, továbbá az érintett államban és a Közösségben ugyanazon tartási kötelezettségekre terjed ki.

(18)

E rendelet Írországban történő alkalmazása tekintetében rendelkezni kell arról, hogy az „állampolgárság” fogalmát az „állandó lakóhely” fogalma váltja fel, ahogyan az Egyesült Királyság esetében is annyiban, amennyiben ez utóbbi tagállamban az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 4. cikkének értelmében e rendelet alkalmazandó.

(19)

A jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a felek autonómiájának javítása érdekében a rendeletnek lehetővé kell tennie a felek számára, hogy a meghatározott kapcsoló tényezők függvényében közös megegyezéssel kiválasszák a joghatósággal rendelkező bíróságot. A gyengébb fél védelmének biztosítása érdekében a tizennyolc évnél fiatalabb gyermekekre vonatkozó tartási kötelezettségek esetén nincs lehetőség az eljáró bíróság joghatóságának kikötésére.

(20)

Helyénvaló e rendeletben rendelkezni arról, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamok számára a kollíziós szabályokra vonatkozó alkalmazandó rendelkezések az említett jegyzőkönyvben foglalt rendelkezések. Ennek céljából az említett jegyzőkönyvre hivatkozó rendelkezést kell beilleszteni. A Közösség az e rendelet alkalmazásának lehetővé tételéhez szükséges időpontban megköti a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet. Annak a lehetőségnek a figyelembevétele érdekében, ha a 2007. évi hágai jegyzőkönyv nem lenne minden tagállamban alkalmazandó, a határozatok elismerése, végrehajthatóvá nyilvánítás és végrehajtása céljából helyénvaló különbséget tenni a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó, illetve az annak hatálya alá nem tartozó tagállamok között.

(21)

E rendelet keretében egyértelművé kell tenni, hogy ezek a kollíziós szabályok csak a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot határozzák meg, a tartási kötelezettségek alapját képező családi kapcsolatok megállapítására alkalmazandó jogot nem. A családi kapcsolatok megállapítására továbbra is a tagállamok nemzeti joga irányadó, idleértve a nemzetközi magánjogi szabályaikat is.

(22)

A tartási követelések gyors és hatékony behajtásának és az elhúzást célzó cselekedetek megakadályozásának biztosítása érdekében a tagállamokban hozott, tartási kötelezettségekre vonatkozóhatározatoknak elvben előzetesen végrehajthatóaknak kell lenniük. Helyénvaló ezért e rendeletben rendelkezni arról, hogy az eredetileg eljáró bíróság a határozatot előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja abban az esetben is, ha a nemzeti jog nem rendelkezik az elrendelő határozat jogszabálynál fogva történő végrehajthatóságáról, valamint abban az esetben is, ha a határozat ellen a nemzeti jognak megfelelően jogorvoslattal éltek vagy élhetnek a továbbiakban.

(23)	Az e rendelet által szabályozott eljárásokkal kapcsolatos költségek csökkentése érdekében a lehető legjobban ki kell használni a korszerű kommunikációs technológiákat, különösen a felek meghallgatása során.

(24)

A kollíziós szabályok alkalmazása révén nyújtott garanciáknak indokolniuk kell, hogy a tartási kötelezettségekre vonatkozóan a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban hozott határozatokat a többi tagállamban el kell ismerni és azokat további eljárások nélkül, valamint a végrehajtás helye szerinti tagállamban tartalmi ellenőrzés nélkül végre kell hajtani.

(25)

A tartási kötelezettségre vonatkozó határozatok tagállamokban történő elismerésének egyetlen célja, hogy lehetővé tegye a határozatban meghatározott tartási követelés behajtását. Nem jelenti a határozat tárgyát képező tartási kötelezettségek alapjául szolgáló családi vagy rokoni kapcsolat, házasság vagy házassági rokonság tagállam általi elismerését.

(26)

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamokban hozott határozatok tekintetében e rendeletben rendelkezni kell az elismerési és a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásról. Az eljárás kidolgozásához a 44/2001/EK rendeletben szereplő eljárásnak és az elismerés megtagadása alapjául szolgáló indokoknak kell mintául szolgálniuk. Az eljárás meggyorsítása érdekében, illetve hogy a tartásra jogosult személy mielőbb behajthassa követelését, indokolt rendelkezni arról, hogy a felhívott bíróság – a különleges körülmények esetét kivéve – a meghatározott határidőn belül határozatot hozzon.

(27)

Helyénvaló továbbá a lehető legkevesebbre korlátozni a végrehajtás azon alakiságait, amelyek valószínűleg megnövelik a tartásra jogosult által viselendő költségeket. E célból e rendeletnek rendelkeznie kell arról, hogy a tartásra jogosult nem kötelezett a végrehajtás szerinti tagállamban levelezési címmel vagy meghatalmazott képviselővel rendelkezni, ha ez a végrehajtási eljárás területén egyébként nem sérti a tagállamok belső szervezetét.

(28)	A végrehajtási eljárásokhoz kapcsolódó költségek csökkentése érdekében nem kérhető fordítás, kivéve ha a végrehajtást vitatják, illetve az iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok sérelme nélkül.

(29)

A tisztességes eljárás követelményének tiszteletben tartása érdekében e rendeletben rendelkezni kell arról, hogy annak az alperesnek, aki nem jelent meg a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállam eredetileg eljáró bírósága előtt, az ellene hozott határozat végrehajtási szakaszában jogában álljon a határozat felülvizsgálatát kérelmezni. Az alperesnek ugyanakkor meghatározott időtartamon belül kell kérelmeznie e felülvizsgálatot, amely legkésőbb azzal a nappal kezdődik, amelyen a végrehajtási eljárás szakaszában javaival részben vagy egészben először nem rendelkezhet szabadon. Ez a felülvizsgálathoz való jog a mulasztó alperes számára biztosított rendkívüli jogorvoslat kell legyen, amely nem érinti az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga szerinti egyéb rendkívüli jogorvoslatok alkalmazását, feltéve hogy e jogorvoslatok nem összeegyeztethetetlenek az e rendelet szerinti, felülvizsgálathoz való joggal.

(30)

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban meghozott határozatok más tagállam általi végrehajtásának felgyorsítása érdekében indokolt korlátozni a végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének azon indokait, amelyekre a kötelezett a tartási követelés határokon átnyúló jellege miatt hivatkozhat. Ez a korlátozás nem érintheti a megtagadásnak vagy a felfüggesztésnek az e rendeletben felsoroltakkal össze nem egyeztethetetlen, nemzeti jog szerinti indokokat, mint például a tartozásnak a végrehajtás időpontjában való, kötelezett általi rendezése, vagy bizonyos javak le nem foglalhatósága.

(31)

A tartási követelések határokon átnyúló behajtásának megkönnyítése érdekében létre kell hozni egy a tagállamok által kinevezett központi hatóságok együttműködését szabályozó rendszert. E hatóságoknak segítséget kell nyújtaniuk a tartási követelés jogosultjainak és kötelezettjeinek jogaiknak más tagállamban történő érvényesítéséhez a meglévő határozatok elismerése, végrehajthatóvá nyilvánítása és végrehajtása, valamint ilyen határozatok módosítása vagy határozat meghozatala iránti kérelmek benyújtása révén. A hatóságoknak továbbá információcserét kell folytatniuk a kötelezettek és a jogosultak tartózkodási helyének megállapítása, valamint szükség esetén jövedelmük és vagyonuk meghatározása érdekében. Végül pedig az általános jellegű információk cseréje révén együtt kell működniük, és segíteniük kell a tagállamuk illetékes hatóságai közötti együttműködést.

(32)

Az e rendelet értelmében kijelölt központi hatóságok a külön meghatározott kivételektől eltekintve viselik saját költségeiket és segítséget nyújtanak minden, a hatóság tagállamában tartózkodási hellyel rendelkező kérelmezőnek. Az annak meghatározásához használt kritérium, hogy egy személy jogosult-e egy adott központi hatóságtól segítséget kérni, kevésbé szigorúnak kell lennie, mint az e rendeletben más helyütt alkalmazott „szokásos tartózkodási hely” kapcsoló tényezője. A „tartózkodási hely” kritériuma ugyanakkor nem jelenthet puszta ott-tartózkodást.

(33)

Annak érdekében, hogy a tartási követelések jogosultjai és kötelezettjei a legmegfelelőbb segítségnyújtásban részesüljenek, valamint, hogy a tartási követelések határokon átnyúló behajtása optimális módon leegyszerűsödjön, a központi hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy beszerezzenek néhány személyes jellegű információt. E rendeletnek következésképpen köteleznie kell a tagállamokat annak biztosítására, hogy központi hatóságuk hozzáférhessenek ezen információkhoz azon hatóságoknál vagy közigazgatási szerveknél, amelyek szokásos tevékenységük keretében a vonatkozó információk birtokában vannak. Indokolt azonban a hozzáférés feltételeinek meghatározását az egyes tagállamokra. A tagállamoknak így ki kell tudniuk jelölni azokat a hatóságokat vagy közigazgatási szerveket, amelyek feladata a központi hatóság részére e rendelettel összhangban történő információátadás, ideértve adott esetben az egyéb információ-hozzáférési rendszerek keretében már kijelölt hatóságokat vagy közigazgatási szerveket is. A hatóságok és közigazgatási szervek kijelölésekor a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy központi hatóságuk hozzáférhessen az előbbiek birtokában lévő, e rendelettel összhangban kért információkhoz. A tagállamoknak lehetővé kell tenniük azt is, hogy központi hatóságuk hozzáférhessen minden olyan egyéb jogi személytől kért információhoz, amely azok birtokában van és azok kezeléséért felelős.

(34)

A személyes adatokhoz való hozzáféréssel, azok felhasználásával és továbbításával összefüggésben meg kell felelni a tagállamok nemzeti jogába átültetett, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13) foglalt követelményeknek.

(35)

Helyénvaló ugyanakkor a rendelet alkalmazása tekintetében meghatározni a személyes adatokhoz való hozzáférésre, továbbá azok felhasználására és továbbítására vonatkozó különleges feltételeket. Ebben a tekintetben figyelembe vették az európai adatvédelmi biztos véleményét (14). Az információgyűjtéssel érintett személyt a nemzeti joggal összhangban kell tájékoztatni. Rendelkezni kell ugyanakkor a tájékoztatás elhalasztásának lehetőségéről annak megakadályozása érdekében, hogy a kötelezett vagyoni eszközeit áthelyezze, és ezáltal veszélyeztesse a határozatban megadott tartási követelés behajtását.

(36)

Az eljárások költségeire figyelemmel rendelkezni kell egy igen kedvező költségmentességi rendszerről, azaz a 21 évnél fiatalabb gyermekekre vonatkozó tartási kötelezettségekkel kapcsolatos, a központi hatóságok útján indított eljárások költségeinek teljes átvállalásáról. Következésképpen az Európai Unióban a 2003/8/EK irányelv értelmében hatályban lévő költségmentességi szabályokat különleges szabályokkal kell kiegészíteni, külön rendszert hozva ezáltal létre a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos költségmentességre. Ennek keretében a megkeresett tagállam illetékes hatóságának kivételes esetben be kell tudnia hajtani a költségeket a költségek alól mentesülő pervesztes kérelmezőtől, amennyiben annak anyagi helyzete ezt megengedi. Ez vonatkozik különösen arra az esetre, ha egy jómódú személy rosszhiszeműen jár el.

(37)

Ezen túlmenően, az előző preambulumbekezdésben nem említett tartási kötelezettségek esetén a költségmentesség tekintetében a felek számára egyenlő bánásmódot kell biztosítani a határozatoknak más tagállamban történő végrehajtásakor. Ennek megfelelően e rendeletnek a költségmentesség folyamatosságára vonatkozó rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy e mentességet azon fél számára is biztosítani kell, aki ugyan az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a határozat meghozatalára vagy módosítására irányuló eljárás során nem részesült költségmentességben, de ugyanabban az államban a határozat végrehajtására vonatkozó kérelem tekintetében költségmentességben részesült. Hasonlóképpen, annak a félnek, akinek a X. mellékletben felsorolt valamely közigazgatási hatóság előtti eljárása ingyenes volt, a végrehajtás helye szerinti tagállamban a legkedvezőbb költségmentességben részesítik vagy a költségek és kiadások alóli legnagyobb mértékű mentességben kell részesülnie, amennyiben igazolja, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban részesült volna abban.

(38)	A védelem jogának és az iratok kézbesítésére vonatkozó szabályoknak a sérelme nélkül, az alátámasztó iratok fordítási költségeinek csökkentése érdekében a felhívott bíróság csupán szükség esetén követelheti meg a fordításukat.

(39)

E rendelet alkalmazásának megkönnyítése érdekében a tagállamok számára elő kell írni azt a kötelezettséget, hogy közöljék a Bizottsággal központi hatóságaik nevét és elérhetőségeit, valamint egyéb információkat. Ezeket az információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététel vagy a 2001/470/EK határozat által a polgári és kereskedelmi ügyek területén működő Európai Igazságügyi Hálózaton keresztüli elektronikus hozzáférés révén a szakemberek és a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani. Ezenkívül az e rendeletben szereplő formanyomtatványok használatával könnyebbé válhat és felgyorsulhat a központi hatóságok közötti kommunikáció, és lehetővé válhat a kérelmek elektronikus úton történő benyújtása.

(40)

Rendezni kell az e rendelet és a tartási kötelezettségek tárgyában született azon két- vagy többoldalú egyezmények és megállapodások közötti kapcsolatot, melyeknek a tagállamok részes felei. Ezzel összefüggésben rendelkezni kell arról, hogy azon tagállamok, amelyek a Svédország, Dánia, Finnország, Izland és Norvégia között létrejött, a tartási követelések behajtásáról szóló 1962. március 23-i egyezmény részes felei, azt továbbra is alkalmazhatják, figyelembe véve, hogy az az elismerés és a végrehajtás tekintetében az e rendeletben foglaltaknál kedvezőbb szabályokat tartalmaz. A tartási kötelezettségekről harmadik országokkal a jövőben kötendő kétoldalú megállapodásokat illetően, az e kérdéshez kapcsolódó bizottsági javaslatot érintő megbeszélések keretében meg kell határozni azokat az eljárásokat és feltételeket, amelyek alapján a tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy ilyen megállapodásokra vonatkozóan saját nevükben tárgyalásokat folytassanak, illetve ilyen megállapodásokat kössenek.

(41)	Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számításánál az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (15) kell alkalmazni.

(42)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (16) összhangban kell elfogadni.

(43)

Különösen arra kell felhatalmazni a Bizottságot, hogy az 1999/468/EK határozat 3. cikke szerinti tanácsadó bizottsági eljárással összhangban elfogadhassa az e rendeletben szereplő formanyomtatványok módosításait. Az e rendelet hatálya alá tartozó közigazgatási hatóságok listájának, valamint a költségmentességre való jogosultság tekintetében illetékes hatóságok listájának összeállításához fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy az említett határozat 4. cikke szerinti irányítóbizottsági eljárással összhangban járjon el.

(44)

E rendeletnek módosítania kell a 44/2001/EK rendeletet, és annak a tartási kötelezettségekre alkalmazandó rendelkezései helyébe kell lépnie. E rendelet átmeneti rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamoknak a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságra, az elismerésre, a végrehajthatóságra és a határozatok végrehajtására e rendelet alkalmazásának időpontjától kezdődően a 44/2001/EK rendelet rendelkezései helyett e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazniuk.

(45)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az Európai Unión belül a tartási követelések határokon átnyúló tényleges behajtását és ezáltal a személyek Európai Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítését biztosító intézkedések végrehajtását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a rendelet léptéke és hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(46)	Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország értesítést küldött arról, hogy részt kíván venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(47)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Ez nem érinti az Egyesült Királyság arra vonatkozó lehetőségét, hogy az említett jegyzőkönyv 4. cikkével összhangban bejelentse azon szándékát, hogy e rendelet elfogadását követően elfogadja ezt a rendeletet.

(48)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó, Dánia arra vonatkozó lehetőségének sérelme nélkül, hogy az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2005. október 19-i megállapodás (17) 3. cikke értelmében alkalmazza a 44/2001/EK rendelet tekintetében végrehajtott módosításokat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

(1)   Ezt a rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni.

(2)   E rendelet alkalmazásában „tagállam” valamennyi tagállam, amelyre e rendelet alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   Ennek a rendeletnek az alkalmazásában:

1.

„határozat”: a tartással kapcsolatos ügyekben valamely tagállam bírósága által hozott határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, ideértve az ítéletet, a végzést, meghagyást vagy végrehajtási intézkedést, valamint a költségeknek és kiadásoknak bírósági tisztviselő általi meghatározását. A VII. és a VIII. fejezet alkalmazásában „határozat” a harmadik államban tartási kötelezettségekkel kapcsolatban hozott határozat is;

2.	„perbeli egyezség”: a bíróság által jóváhagyott vagy eljárás során bíróság előtt kötött, tartási kötelezettséggel kapcsolatos egyezség;

3.

„közokirat”: a) az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban az alaki követelményeknek megfelelően közokiratként kiállított vagy bejegyzett, tartási kötelezettségekkel kapcsolatos okirat, amelynek hitelessége: i. a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik, és ii. valamely hatóság vagy erre feljogosított bármely más szerv által lett megállapítva; vagy b) az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a közigazgatási hatóságokkal kötött, vagy általuk hitelesített megállapodás a tartási kötelezettségekről;

4.	az „eredeti eljárás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az esettől függően a határozatot meghozták, a perbeli egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték, illetve a közokiratot létrehozták;

5.	„a végrehajtás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, ahol a határozatot, perbeli egyezséget vagy közokiratot végre kell hajtani;

6.	„megkereső tagállam”: az a tagállam, amelynek központi hatósága a VII. fejezet szerinti kérelmet továbbít;

7.	„megkeresett tagállam”: az a tagállam, amelynek központi hatósága a VII. fejezet szerinti kérelmet kap;

8.

„a 2007. évi hágai egyezmény szerződő állama”: a gyermektartási kötelezettség és a családi tartási kötelezettség egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló, 2007. november 23-i hágai egyezmény (a továbbiakban: a 2007. évi hágai egyezmény) szerződő fele annyiban, amennyiben az említett egyezményt a Közösség és az adott állam között alkalmazni kell;

9.	„az eredetileg eljáró bíróság”: az a bíróság, amely a végrehajtandó határozatot hozta;

10.	„jogosult”: minden olyan természetes személy, aki tartásra jogosult, vagy tartási igényt érvényesít;

11.	„kötelezett”: minden olyan természetes személy, aki tartásra kötelezett, vagy akivel szemben a tartási igényt érvényesítik;

(2)   E rendelet alkalmazásában „bíróság” a tagállamokban a tartással kapcsolatos ügyekben illetékes közigazgatási hatóság is, feltéve hogy ez a hatóság a pártatlanság és a felek meghallgatáshoz való joga tekintetében garanciákat nyújt, valamint, hogy annak a tagállamnak a joga értelmében, amelyben működik,

i.	határozatai ellen jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat valamely igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja;

ii.	határozatai hasonló érvénnyel és hatállyal bírnak, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.

E közigazgatósági hatóságokat a X. melléklet sorolja fel. A mellékletet a 73. cikk (2) bekezdésében foglalt irányítóbizottsági eljárással kell elfogadni és módosítani, azon tagállam kérésére, amelyben az érintett közigazgatási hatóság található.

(3)   A 3., 4. és a 6. cikk alkalmazásában az „állampolgárság” fogalma helyébe „domicile” (lakóhely) fogalma lép azon tagállamok tekintetében, amelyek a családjogi ügyekben a „domicile” (lakóhely) fogalmát alkalmazzák kapcsoló tényezőként.

A 6. cikk alkalmazásában az egyazon tagállam különböző területi egységeiben „domicile”-lel (lakóhellyel) rendelkező felek úgy tekintendők, mint akiknek közös „domicile”-je (lakóhelye) ugyanazon tagállamban található.

II. FEJEZET

JOGHATÓSÁG

3. cikk

Általános rendelkezések

A tagállamokban tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik:

a)	az a bíróság, amelynek illetékességi területén az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy

b)	az a bíróság, amelynek illetékességi területén a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy

c)	az a bíróság, amely saját joga alapján a személyi állapottal kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, amennyiben a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem az ügyben járulékos jellegű, kivéve ha ez a joghatóság kizárólag valamelyik fél állampolgárságán alapul, vagy

d)	az a bíróság, amely saját joga alapján a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, amennyiben a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem az ügyben járulékos jellegű, kivéve ha ez a joghatóság kizárólag valamelyik fél állampolgárságán alapul.

4. cikk

A joghatóság kikötése

(1)   A felek megállapodhatnak arról, hogy a tartási kötelezettséggel kapcsolatban közöttük felmerült vagy esetlegesen felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam alábbi bírósága vagy bíróságai rendelkeznek joghatósággal:

a)	azon tagállam bírósága vagy bíróságai, amelynek területén valamelyik fél szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik;

b)	azon tagállam bírósága vagy bíróságai, amelynek valamelyik fél az állampolgára,

c)

házastársak vagy volt házastársak közötti, tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogviták esetén: i. az a bíróság, amely a házasságukkal kapcsolatos jogviták eldöntésére joghatósággal rendelkezik; ii. azon tagállam bírósága vagy bíróságai, amely legalább egy éven át a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helyéül szolgált. Az a), b) vagy c) pontban foglalt feltételeknek az eljáró bíróság joghatóságának kikötésére vonatkozó megállapodás megkötésekor vagy a bírósághoz fordulás időpontjában teljesülniük kell. A megállapodás útján valamely bíróságra ruházott joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos.

(2)   Az eljáró bíróság joghatóságának kikötésére vonatkozó megállapodást írásban kell rögzíteni. Minden, a megállapodás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő bármely közlés egyenértékű az írásos formával.

(3)   Ez a cikk nem alkalmazandó a tizennyolcadik életévét be nem töltött gyermekkel szembeni tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvitában.

(4)   Amennyiben a felek megállapodnak arról, hogy kizárólagos joghatóságot ruháznak 2007. október 30-án Luganóban aláírt, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény (18) (a továbbiakban: a luganói egyezmény) valamely részes államának bíróságára vagy bíróságaira, a (3) bekezdésben említett jogviták kivételével az említett egyezményt kell alkalmazni, feltéve hogy a szóban forgó állam nem tagállam.

5. cikk

Az alperes megjelenésén alapuló joghatóság

E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes megjelenik. Ez a szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon.

6. cikk

Szubszidiárius joghatóság

Amennyiben a 3., 4. és 5. cikk alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, továbbá a luganói egyezmény rendelkezései alapján az egyezmény nem tagállam részes államának bíróságai sem rendelkeznek joghatósággal, a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.

7. cikk

Forum necessitatis

Amennyiben a 3., 4., 5. és a 6. cikk alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, kivételes esetben az egyik tagállam bíróságai eljárhatnak az ügyben, amennyiben az eljárás megindítása vagy lefolytatása ésszerűtlen vagy lehetetlen lenne egy olyan harmadik államban, amelyhez a jogvita szorosan kötődik.

A jogvitának kielégítő mértékben kell kapcsolódnia azon tagállamhoz, amelynek bíróságához fordultak.

8. cikk

Az eljárás korlátozása

(1)   Amennyiben egy határozatot egy olyan tagállamban vagy a 2007. évi hágai egyezmény egy olyan szerződő államában hoztak meg, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, a kötelezett nem nyújthat be másik tagállamban a határozat módosítására vagy új határozat meghozatalára irányuló kérelmet addig, amíg a jogosult továbbra is abban az államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amelyben a határozatot hozták.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó:

a)	amennyiben a felek a 4. cikkel összhangban megállapodtak az említett másik tagállam bíróságának joghatóságára vonatkozóan;

b)	amennyiben az 5. cikk alapján a jogosult elfogadja az említett másik tagállam bíróságainak joghatóságát;

c)	amennyiben a 2007. évi hágai egyezményben részes, az eredeti eljárás helye szerinti állam illetékes hatóságának nem áll módjában gyakorolni a joghatóságát, vagy megtagadja joghatósága gyakorlását a határozat módosítására vagy új határozat kibocsátására vonatkozóan; vagy

d)	amennyiben a 2007. évi hágai egyezményben részes, az eredeti eljárás helye szerinti államban meghozott határozatot nem lehet elismerni vagy végrehajthatónak nyilvánítani abban a tagállamban, ahol a határozat módosítására vagy új határozat kibocsátására irányuló eljárást kilátásba helyezik.

9. cikk

A bíróság megkeresése

E fejezet alkalmazásában a bíróságot felhívottnak kell tekinteni:

a)	az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, feltéve hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét, vagy

b)	ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésére illetékes hatóság megkapja, feltéve hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét.

10. cikk

A joghatóság vizsgálata

Amennyiben valamely tagállam bíróságánál olyan eljárást kezdeményeznek, amely tekintetében e rendelet értelmében nem rendelkezik joghatósággal, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát.

11. cikk

Az elfogadhatóság vizsgálata

(1)   Amennyiben az alperes, aki egy másik államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, mint az a tagállam, ahol az eljárás megindult, nem jelenik meg a bíróság előtt, a joghatósággal rendelkező bíróság az eljárást mindaddig felfüggeszti, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védekezéséről történő gondoskodáshoz szükséges megfelelő időben átvette az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot, vagy valamennyi szükséges intézkedést megtették ennek érdekében.

(2)   Az 1393/2007/EK rendelet 19. cikkét kell alkalmazni az (1) bekezdés rendelkezései helyett, ha az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot a fent említett rendelet alapján egyik tagállamból a másikba kellett továbbítani.

(3)   Amennyiben az 1393/2007/EK rendelet rendelkezései nem alkalmazandók, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i hágai egyezmény 15. cikkét kell alkalmazni, amennyiben az eljárást megindító iratot, illetve egy azzal egyenértékű iratot a fent említett egyezmény alapján kellett külföldre továbbítani.

12. cikk

Perfüggőség

(1)   Amennyiben azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak eljárásokat, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.

(2)   Amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatóságát állapítják meg, a később felhívott bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.

13. cikk

Összefüggő eljárások

(1)   Amennyiben összefüggő keresetek tekintetében különböző tagállamok bíróságai előtt vannak folyamatban eljárások, a később felhívott bíróság felfüggesztheti az eljárását.

(2)   Amennyiben a keresetek tekintetében első fokon folyik az eljárás, a később felhívott bíróság valamely fél kérelmére megszüntetheti az eljárást, feltéve hogy a keresetek tekintetében az elsőként felhívott bíróság rendelkezik joghatósággal, és a rá vonatkozó jog az eljárások egyesítését lehetővé teszi.

(3)   E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együttesen határozni.

14. cikk

Ideiglenes intézkedések és a biztosítási intézkedések

A valamely tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes és biztosítási intézkedések a tagállam bíróságainál kérelmezhetők, még akkor is, ha e rendelet alapján az ügy érdemi elbírálására más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal.

III. FEJEZET

ALKALMAZANDÓ JOG

15. cikk

Az alkalmazandó jog meghatározása

A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a 2007. november 23-án elfogadott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: a 2007. évi hágai jegyzőkönyv) összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.

IV. FEJEZET

A HATÁROZATOK ELISMERÉSE, VÉGREHAJTHATÓSÁGA ÉS VÉGREHAJTÁSA

16. cikk

E fejezet hatálya

(1)   Ezt a fejezetet valamennyi, e rendelet hatálya alá tartozó határozat elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására alkalmazni kell.

(2)   Az 1. szakaszt az olyan tagállamokban meghozott határozatokra kell alkalmazni, amelyek a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartoznak.

(3)   A 2. szakaszt az olyan tagállamokban meghozott határozatokra kell alkalmazni, amelyek nem tartoznak a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá.

(4)   A 3. szakaszt valamennyi határozatra alkalmazni kell.

1. SZAKASZ

Az olyan tagállamokban hozott határozatok, amelyekre nézve a 2007. Évi hágai jegyzőkönyv kötelező erővel bír

17. cikk

Az exequatur eltörlése

(1)   A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó olyan tagállamokban meghozott határozatokat a többi tagállamban külön eljárás alkalmazásának szükségessége és az elismerés megtámadásának lehetősége nélkül el kell ismerni.

(2)   A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban meghozott, az adott államban végrehajtható határozatok a többi tagállamban ugyanígy végrehajthatók a végrehajthatóvá nyilvánításuk szükségessége nélkül.

18. cikk

Biztosítási intézkedések

A végrehajtható határozat jogszabálynál fogva feljogosít a végrehajtás helye szerinti tagállam joga szerinti biztosítási intézkedések megtételére.

19. cikk

A felülvizsgálat kérelmezésének joga

(1)   Annak az alperesnek, aki az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban nem jelent meg a bíróság előtt, jogában áll a határozat felülvizsgálatát kérni az említett tagállamnak az illetékes bíróságától, amennyiben:

a)	az eljárást megindító iratot, illetve az ezzel egyenértékű iratot nem kézbesítették részére megfelelő időben és oly módon, hogy az említett személy gondoskodni tudjon saját védelméről, vagy

b)	a tartási követelés vitatásában vis maior vagy rendkívüli körülmények akadályozták meg, anélkül, hogy ez neki felróható lenne,

kivéve, ha nem élt jogorvoslattal a határozat ellen akkor, mikor ezt módjában állt megtenni.

(2)   A felülvizsgálat kérelmezésére rendelkezésre álló idő azon a napon kezdődik, amikor az alperes ténylegesen megismerte a határozat tartalmát, és abban a helyzetben volt, hogy cselekedjen, legkésőbb azonban azon első végrehajtási intézkedés napján, amely a javai fölötti rendelkezési jogát részben vagy egészben elvonja. Az alperesnek haladéktalanul, de minden esetben 45 napos határidőn belül kell eljárnia. A határidő a távolságra tekintettel nem hosszabbítható meg.

(3)   Amennyiben a bíróság – azon az alapon, hogy a felülvizsgálatnak az (1) bekezdésben említett feltételei közül egyik sem áll fenn – elutasítja az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálati kérelmet, a határozat hatályban marad.

Amennyiben a bíróság úgy határoz, hogy a felülvizsgálat az (1) bekezdésben szereplő feltételek valamelyike alapján indokolt, a határozat semmis. A jogosult azonban nem veszíti el az elévülés vagy jogvesztés időtartamának megszakítására vonatkozó kedvezményt, sem az eredeti eljárásban megszerzett, a tartás visszamenőleges hatályú követelésére vonatkozó jogát.

20. cikk

Iratok a végrehajtás céljából

(1)   A másik tagállamban lefolytatandó végrehajtás érdekében a végrehajtást kérőnek a következő iratokat kell az illetékes végrehajtó hatóságok rendelkezésére bocsátania:

a)	a határozatnak a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő egy példánya;

b)	a határozatról az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága által az I. mellékletben található formanyomtatványon kiállított kivonat;

c)	adott esetben a hátralékokról szóló irat, mely jelzi az összeg kiszámításának dátumát;

d)

amennyiben szükséges, a b) pontban említett formanyomtatvány tartalmának átirata vagy fordítása a végrehajtás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére, vagy – ha az említett tagállamban több hivatalos nyelv van – a végrehajtási kérelem helyén a bírósági eljárások hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére, az említett tagállam jogával összhangban, vagy egy másik, a végrehajtás helye szerinti tagállam által elfogadhatóként megjelölt nyelvre. Minden tagállam kijelölhet egy vagy több nyelvet az Európai Unió intézményeinek hivatalos nyelvei közül, amelye(ke)n a saját nyelvén kívül a formanyomtatvány kiállítását elfogadja.

(2)   A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai nem kötelezhetik a végrehajtást kérőt a határozat fordításának benyújtására. Amennyiben azonban a határozat végrehajtása ellen jogorvoslattal élnek, megkövetelhető a fordítás.

(3)   Az e cikk alapján szükséges fordításokat a tagállamok valamelyikében fordítások készítésére jogosult személynek kell elkészítenie.

21. cikk

A végrehajtás megtagadása vagy felfüggesztése

(1)   A végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján fennálló indokait alkalmazni kell annyiban, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek az (2) és a (3) bekezdés alkalmazásával.

(2)   A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére egészben vagy részben megtagadja az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha az eredeti eljárás helye szerinti bíróság által hozott határozat végrehajtásához való jog – vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján, attól függően, hogy melyik tagállam ír elő hosszabb elévülési időt – elévült.

A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága továbbá a kötelezett kérelmére egészben vagy részben megtagadhatja az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha a határozat összeegyeztethetetlen a végrehajtás helye szerinti tagállamban, vagy egy másik tagállamban, illetve harmadik államban hozott olyan határozattal, amely eleget tesz a végrehajtás helye szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek.

A tartási kötelezettséggel kapcsolatos korábbi határozatot a megváltozott körülmények miatt módosító hatályú határozat a második albekezdés értelmében nem tekinthető összeegyeztethetetlen határozatnak.

(3)   A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére egészben vagy részben felfüggesztheti az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bíróságához a 19. cikknek megfelelően az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtottak be.

Ezen túlmenően a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére felfüggeszti az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatát, amennyiben annak végrehajthatóságát az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban felfüggesztették.

22. cikk

A családi kapcsolatok fennállására való kihatás hiánya

Valamely tartási kötelezettséget érintő határozatnak az e rendelet alapján történő elismerése és végrehajtása semmi esetre sem jelenti a határozat tárgyát képező tartási kötelezettség alapjául szolgáló családi vagy rokoni kapcsolat, házasság vagy házassági rokonságkapcsolat fennállásának elismerését.

2. SZAKASZ

A 2007. Évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamokban hozott határozatok

23. cikk

Az elismerés

(1)   A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamokban hozott határozatokat a többi tagállamban külön eljárás alkalmazásának szükségessége nélkül el kell ismerni.

(2)   Az az érdekelt fél, aki egy jogvitában elsődlegesen egy határozat elismerésére hivatkozik, az e szakaszban előírt eljárásnak megfelelően kérelmezheti a határozat elismerésének megállapítását.

(3)   Amennyiben a valamely tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele az elismerés mint előkérdés eldöntésétől függ, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére.

24. cikk

Az elismerés megtagadásának indokai

A határozat nem ismerhető el, amennyiben:

a)	az elismerés nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, amelyben az elismerést kérelmezik. A közrendre vonatkozó feltétel nem alkalmazható a joghatósággal kapcsolatos szabályokra;

b)	az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá;

c)	összeegyeztethetetlen egy, az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérelmezik;

d)	összeegyeztethetetlen egy másik tagállamban vagy harmadik államban azonos felek közötti, azonos jogalapból származó eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve hogy a korábbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, melyben az elismerést kérelmezik.

A tartási kötelezettségre vonatkozó korábbi határozatot a megváltozott körülmények miatt módosító határozatok nem tekinthetők összeegyeztethetetlennek a c) vagy a d) pont értelmében.

25. cikk

Az elismerési eljárás felfüggesztése

Annak a tagállamnak a bírósága, amely előtt a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamban hozott határozat elismerését kérik, felfüggeszti az eljárást, amennyiben a határozat végrehajthatóságát az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban jogorvoslat benyújtása miatt felfüggesztik.

26. cikk

Végrehajthatóság

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamokban hozott és az adott államban végrehajtható határozat más tagállamban ugyanígy végrehajtható, amennyiben azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították.

27. cikk

Hatáskör és illetékesség

(1)   A végrehajthatóság megállapítása iránti kérelmet a végrehajtás helye szerinti tagállam azon bíróságához vagy illetékes hatóságához kell benyújtani, amelyről az adott tagállam a 71. cikk alapján a Bizottságot tájékoztatta.

(2)   Az illetékességet annak a félnek a szokásos tartózkodási helye alapján határozzák meg, akivel szemben a végrehajtást kérték, vagy a végrehajtás helye alapján határozzák meg.

28. cikk

Az eljárás

(1)   A végrehajthatóvá nyilvánításra vonatkozó kérelemhez a következő dokumentumokat kell csatolni:

a)	a határozatnak a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő egy példánya;

b)	az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága által hozott határozatról a II. mellékletben foglalt formanyomtatványon kiállított kivonat, a 29. cikk sérelme nélkül;

c)

amennyiben szükséges, a b) pontban említett formanyomtatvány tartalmának átirata vagy fordítása a végrehajtás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére, vagy – ha az említett tagállamban több hivatalos nyelv van – a kérelem benyújtásának helyén a bírósági eljárások hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére, az említett tagállam jogával összhangban, vagy egy másik, a végrehajtás helye szerinti tagállam által elfogadhatóként megjelölt nyelvre. Minden tagállam kijelölhet egy vagy több nyelvet az Európai Unió intézményeinek hivatalos nyelvei közül, amelyen a saját nyelvén kívül a formanyomtatvány kiállítását elfogadja.

(2)   Az a bíróság vagy illetékes hatóság, melyhez a kérelmet benyújtják, nem követelheti a kérelmezőtől, hogy mellékelje a határozat fordítását. A 32. vagy a 33. cikk szerinti jogorvoslattal kapcsolatban azonban megkövetelhető a fordítás.

(3)   Az e cikk alapján szükséges fordításokat a tagállamok valamelyikében fordítások készítésére jogosult személynek kell elkészítenie.

29. cikk

A kivonat bemutatásának elmulasztása

(1)   Amennyiben a 28. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett kivonatot nem mutatják be, a bíróság vagy az illetékes hatóság annak bemutatására határidőt szabhat, vagy elfogadhat azzal egyenértékű okiratot, illetve ha úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik, eltekinthet annak bemutatástól.

(2)   Az (1) bekezdésben tárgyalt esetben – a bíróság vagy az illetékes hatóság kérelmére – be kell mutatni az okiratok fordítását. A fordítást a tagállamok valamelyikében erre jogosult személynek kell készítenie.

30. cikk

Végrehajthatóvá nyilvánítás

A határozat a 24. cikk szerinti vizsgálat nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani a 28. cikkben előírt alaki követelmények teljesítését követően és legfeljebb az alaki követelmények teljesítését követő 30 napon belül, kivéve ha ez kivételes körülmények miatt lehetetlen. Az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, az eljárásnak ebben a szakaszában a kérelemre észrevételt nem tehet.

31. cikk

A kérelem tárgyában hozott határozatról szóló értesítés

(1)   A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozatot haladéktalanul a kérelmező tudomására kell hozni a végrehajtás helye szerinti tagállam joga által megállapított eljárásnak megfelelően.

(2)   A végrehajthatóvá nyilvánításról szóló határozatot kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték, a határozattal együtt, amennyiben azt a fél részére még nem kézbesítették.

32. cikk

A kérelem tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslat

(1)   A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatot nyújthat be.

(2)   A jogorvoslatot ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, amelyikről az érintett tagállam a 71. cikk alapján a Bizottságot tájékoztatta.

(3)   A jogorvoslatot a peres eljárási szabályoknak megfelelően kell elbírálni.

(4)   Amennyiben az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, a kérelmező által benyújtott jogorvoslatot érintő eljárásban nem jelenik meg a jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság előtt, a 11. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni még abban az esetben is, ha az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték egyik tagállamban sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.

(5)   A végrehajthatóvá nyilvánítás ellen a jogorvoslatot a kézbesítésétől számított 30 napon belül kell benyújtani. Ha annak a félnek, akivel szemben a végrehajtást kérik, más tagállamban van a szokásos tartózkodási helye, mint ahol a végrehajthatóságot megállapították, a jogorvoslatra nyitva álló időtartam a személyes kézbesítés, vagy a tartózkodási helyen történő kézbesítés időpontjától számított negyvenöt nap. A határidő a távolságra tekintettel nem hosszabbítható meg.

33. cikk

A jogorvoslat tárgyában hozott határozat megtámadására vonatkozó eljárás

A jogorvoslat tárgyában hozott határozat kizárólag olyan eljárás keretében támadható meg, amelyről az érintett tagállam a 71. cikk alapján a Bizottságot tájékoztatta.

34. cikk

A végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadása vagy visszavonása

(1)   Az a bíróság, amelyhez a 32. vagy 33. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 24. cikkben meghatározott okok egyike alapján tagadhatja meg vagy vonhatja vissza a végrehajthatóvá nyilvánítást.

(2)   A 32. cikk (4) bekezdésére is figyelemmel, az a bíróság, amelyhez a 32. cikk értelmében jogorvoslatot nyújtottak be, a megkeresést követő 90 napon belül határozatot hoz, kivéve ha ez kivételes körülmények miatt lehetetlen.

(3)   Az a bíróság, amelyhez a 33. cikk értelmében nyújtottak be jogorvoslatot, késedelem nélkül hoz határozatot.

35. cikk

Az eljárás felfüggesztése

Az a bíróság, amelyhez a 32. vagy 33. cikk alapján jogorvoslatot nyújtanak be, annak a félnek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérik, felfüggeszti az eljárást, amennyiben a határozat végrehajthatóságát az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban jogorvoslat benyújtása miatt felfüggesztik.

36. cikk

Ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket

(1)   Amennyiben a határozatot e szakasznak megfelelően el kell ismerni, a kérelmező a végrehajtás helye szerinti tagállam jogának megfelelően a 30. cikk szerinti, végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül is minden esetben igénybe vehet ideiglenes intézkedéseket vagy biztosítási intézkedéseket.

(2)   A végrehajthatóság megállapítása jogszabálynál fogva feljogosít biztosítási intézkedések megtételére.

(3)   A 32. cikk (5) bekezdése szerint a végrehajthatóság megállapítása elleni jogorvoslatra meghatározott időtartam alatt, az ilyen jogorvoslat elbírálásáig, végrehajtási intézkedés nem tehető, kivéve annak a félnek a vagyona elleni biztosítási intézkedést, aki ellen a végrehajtást kérték.

37. cikk

Részleges végrehajthatóság

(1)   Amennyiben a határozatot több tárgyban hozták, és a végrehajthatóvá nyilvánítás nem engedélyezhető valamennyi tárgy tekintetében, a bíróság vagy az illetékes hatóság azt egy vagy több tárgy tekintetében állapítja meg.

(2)   A kérelmező a határozat egyes részeire korlátozva is kérelmezheti a végrehajthatóság megállapítását.

38. cikk

Díj- és illetékmentesség

A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban a végrehajtás helye szerinti tagállamban semmiféle, a tárgy értéke alapján kiszámított díj vagy illeték nem számítható fel.

3. SZAKASZ

Közös rendelkezések

39. cikk

Előzetes végrehajthatóság

Az eredeti eljárás szerinti bíróság egy esetleges jogorvoslat ellenére előzetesen akkor is végrehajthatónak nyilváníthatja a határozatot, ha az a nemzeti jog szerint jogszabálynál fogva nem végrehajtható.

40. cikk

Elismert határozat érvényesítése

(1)   A 17. cikk (1) bekezdése értelmében vagy a 2. szakasz alapján elismert határozatot egy másik tagállamban érvényesíteni kívánó félnek be kell mutatnia a határozatnak a hitelessége megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatát.

(2)   Amennyiben szükséges, az a bíróság, amely előtt az elismert határozatra hivatkoznak, a határozatra hivatkozó felet felkérheti, hogy nyújtsa be az eredeti eljárás helye szerinti bíróság által, esettől függően az I. vagy a II. mellékletben foglalt formanyomtatványt felhasználva kibocsátott kivonatot.

Az eredeti eljárás helye szerinti bíróság bármelyik érdekelt fél kérésére is kiállítja ezt a kivonatot.

(3)   Amennyiben szükséges, az elismert határozatra hivatkozó fél az érintett tagállam hivatalos nyelvén, vagy – ha az említett tagállamban több hivatalos nyelv van – az elismert határozat hivatkozási helyén bírósági eljárások hivatalos vagy egyik hivatalos nyelvén, az említett tagállam jogával összhangban, vagy egy másik, a végrehajtás helye szerinti tagállam által elfogadhatóként megjelölt nyelven benyújtja a (2) bekezdésben említett formanyomtatvány tartalmának átiratát vagy fordítását. Minden tagállam kijelölhet egy vagy több nyelvet az Európai Unió intézményeinek hivatalos nyelvei közül, amelyen a saját nyelvén kívül a formanyomtatvány kiállítását elfogadja.

(4)   Az e cikk alapján szükséges fordításokat a tagállamok valamelyikében fordítások készítésére jogosult személynek kell elkészítenie.

41. cikk

A végrehajtási eljárás és a végrehajtás feltételei

(1)   E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani.

(2)   A végrehajtási eljárásban illetékes személyek sérelme nélkül, az a fél, amelyik egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérelmezi, nem köteles a végrehajtás szerinti államban sem postacímmel, sem felhatalmazott képviselővel rendelkezni.

42. cikk

Érdemi felülvizsgálat hiánya

A valamely tagállamban hozott határozat semmilyen esetben sem képezheti érdemi felülvizsgálat tárgyát abban a tagállamban, melyben a határozat elismerését, végrehajthatóságát vagy végrehajtását kérelmezik.

43. cikk

A költségek elsőbbség nélküli megtérítése

Az e rendelet alkalmazása során felmerülő költségek megtérítése nem élvezhet elsőbbséget a tartási követelések behajtásával szemben.

V. FEJEZET

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS

44. cikk

A költségmentességhez való jog

(1)   Az ezen rendelet hatálya alá tartozó vitában érintett felek – az e fejezetben szereplő feltételek mellett – jogosultak egy másik tagállamban az igazságszolgáltatáshoz – egyebek között végrehajtási és jogorvoslati eljárásokhoz – való tényleges hozzáférésre.

A VIII. fejezet alá tartozó esetekben a megkeresett tagállam biztosítja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést minden, a megkereső tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező kérelmezőnek.

(2)   Az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében a tagállamok e fejezetnek megfelelően költségmentességet biztosítanak, kivéve ha a (3) bekezdés alkalmazandó.

(3)   A VII. fejezet alá tartozó esetekben a tagállam nem köteles költségmentességet biztosítani, amennyiben és amilyen mértékben az adott tagállamban alkalmazott eljárások lehetővé teszik a felek számára, hogy az ügyben eljárjanak anélkül, hogy költségmentességre szükségük lenne, és a központi hatóság térítésmentesen biztosítja a szükséges szolgáltatásokat.

(4)   A költségmentességhez való jog feltételei nem lehetnek szigorúbbak a hasonló belföldi ügyek során alkalmazott feltételeknél.

(5)   Semmiféle biztosíték, óvadék vagy letét – függetlenül annak elnevezésétől – nem követelhető a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos eljárások során felmerülő költségek és kiadások megfizetésének biztosítása érdekében.

45. cikk

A költségmentesség terjedelme

Az e fejezet értelmében biztosított költségmentesség az ahhoz szükséges segítségnyújtást jelenti, hogy a felek megismerhessék és érvényesíthessék jogaikat, és garantálva legyen a központi hatóságokon keresztül vagy közvetlenül az illetékes hatóságokhoz benyújtott kérelmeik teljes körű és hatékony intézése. A költségmentesség szükség esetén a következőkre terjedhet ki:

a)	a bírósági eljárás megkezdését megelőző jogvita lezárására irányuló, a pert megelőző tanácsadás;

b)	jogi segítségnyújtás az ügy hatóság vagy bíróság elé viteléhez és bíróság előtti képviselet;

c)	mentesség az eljárási költségek és azon személyek díjainak megfizetése alól, akiket az eljárás folyamán cselekmények megtételével bíztak meg, illetve segítségnyújtás ezek megfizetéséhez;

d)

azokban a tagállamokban, amelyekben a pervesztes fél köteles a másik fél költségeit viselni, ha a kedvezményezett a pervesztes, a költségmentesség kiterjed a másik fél költségeire is, ha az ezekre a költségekre akkor is kiterjedne, amennyiben a kedvezményezett szokásos tartózkodási helye a felhívott bíróság székhelye szerinti tagállamban lenne;

e)	tolmácsolás;

f)	a bíróság vagy az illetékes hatóságok által kért, a költségmentességet élvező személy által bemutatott és az ügy megoldásához szükséges iratok fordítása; és

g)

a költségmentességet élvező személy által viselendő utazási költségek, amennyiben az érintett tagállam joga vagy bírósága megköveteli a költségmentességet élvező személy ügyének előterjesztésében érintett személyek személyes megjelenését, és a bíróság úgy határoz, hogy az érintett személyeket nem lehet a bíróság számára megfelelő más módon meghallgatni.

46. cikk

Teljes költségmentesség gyermekkel szembeni tartási kötelezettségre vonatkozó, a központi hatóságokon keresztül intézett kérelem esetén

(1)   A megkeresett tagállam teljes költségmentességet biztosít a jogosult által a 56. cikk értelmében a 21 év alatti személlyel szembeni, szülő-gyermek kapcsolatból eredő tartási kötelezettségekre vonatkozóan benyújtott valamennyi kérelem tekintetében.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére a megkeresett tagállam illetékes hatósága a 56. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében benyújtottaktól eltérő kérelmek esetében megtagadhatja a teljes költségmentességet, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a kérelem vagy bármely jogorvoslat érdemileg nyilvánvalóan megalapozatlan.

47. cikk

A 46. cikk hatálya alá nem tartozó esetek

(1)   A 46. cikk hatálya alá nem tartozó esetekben és az 44. és 45. cikkre figyelemmel költségmentesség adható a nemzeti jog alapján, különösen a kérelmező anyagi helyzetére vagy a kérelem megalapozottságára vonatkozó feltételekkel összhangban.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére az a fél, aki az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban teljes vagy részleges költségmentességben részesült, vagy mentesült a költségek és kiadások alól, bármely elismerési, végrehajthatósági vagy végrehajtási eljárás során jogosult a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján járó legkedvezőbb költségmentességre vagy legnagyobb mértékű mentességre.

(3)   Az (1) bekezdés ellenére az a fél, aki az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a X. mellékletben említett valamely közigazgatási hatóság előtt költségmentes eljárásban részesült, bármely elismerési, végrehajthatósági vagy végrehajtási eljárás során is jogosult a költségmentességre a (2) bekezdésnek megfelelően. E célból be kell nyújtania egy, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes hatósága által kiállított okmányt, amely igazolja, hogy a teljes vagy részleges költségmentesség vagy a költségek és kiadások alóli mentesülés anyagi feltételeinek megfelel.

Az e bekezdés alkalmazásában illetékes hatóságok a XI. mellékletben vannak felsorolva. E mellékletet a 73. cikk (2) bekezdésében említett irányítóbizottsági eljárással kell létrehozni és módosítani.

VI. FEJEZET

PERBELI EGYEZSÉGEK ÉS KÖZOKIRATOK

48. cikk

Ezen rendelet perbeli egyezségekre és közokiratokra való alkalmazása

(1)   Az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható perbeli egyezségek és közokiratok a IV. fejezettel összhangban határozatként elismerendők és végrehajthatók egy másik tagállamban.

(2)   Ezen rendelet rendelkezései alkalmazandók adott esetben a perbeli egyezségekre és közokiratokra.

(3)   Bármely érdekelt fél kérelmére az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes hatósága igazolást ad ki a perbeli egyezségről vagy a köziratról, esettől függően az I., és II. mellékletben, illetve a III. és IV. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával.

VII. FEJEZET

A KÖZPONTI HATÓSÁGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS

49. cikk

A központi hatóságok kijelölése

(1)   A tagállamok az e rendelet által a központi hatóságokra ruházott feladatok ellátása érdekében központi hatóságot jelölnek ki.

(2)   A föderális berendezkedésű tagállamok, az egynél több jogrendszerrel rendelkező tagállamok és az önálló területi egységekkel rendelkező tagállamok egynél több központi hatóságot is kijelölhetnek, és meghatározhatják azok tevékenységének területi és személyi hatályát. Amennyiben egy tagállam egynél több központi hatóságot jelöl ki, meg kell határoznia azt a központi hatóságot, amelyhez fordulni lehet, és amely továbbítja az értesítést a tagállam illetékes központi hatóságának. Amennyiben nem illetékes központi hatósághoz fordulnak, ez utóbbi köteles továbbítani az értesítést az illetékes központi hatósághoz, és ennek megfelelően tájékoztatni a feladót.

(3)   A központi hatóság vagy központi hatóságok kijelöléséről, azok elérhetőségeiről, valamint adott esetben tevékenységüknek a (2) bekezdésben említett hatályáról a tagállamok a 71. cikknek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot.

50. cikk

A központi hatóságok általános feladatai

(1)   A központi hatóságok:

a)	e rendelet céljainak elérése érdekében – többek között információcsere útján – együttműködnek egymással és elősegítik a tagállamaikban található, illetékes hatóságok közötti együttműködést;

b)	a lehetőségekhez mérten törekednek megoldást találni az e rendelet alkalmazása során felmerülő nehézségekre.

(2)   A központi hatóságok intézkedéseket tesznek e rendelet alkalmazásának megkönnyítésére és együttműködésük megerősítésére. Ebből a célból a 2001/470/EK határozattal a polgári és kereskedelmi ügyekre létrehozott Európai Igazságügyi Hálózatot veszik igénybe.

51. cikk

A központi hatóságok egyedi feladatai

(1)   A központi hatóságok segítséget nyújtanak az 56. cikk értelmében benyújtott kérelmek tekintetében. Különösen:

a)	továbbítják és fogadják ezeket a kérelmeket;

b)	megindítják az ilyen kérelmekkel kapcsolatos eljárásokat, vagy elősegítik azok megindítását.

(2)   Az ilyen kérelmek tekintetében a központi hatóságok minden szükséges intézkedést megtesznek az alábbiak érdekében:

a)	amennyiben a körülmények megkívánják, költségmentesség biztosítása vagy annak elősegítése;

b)	segítségnyújtás a kötelezett vagy a jogosult tartózkodási helyének meghatározásához, különösen a 61., a 62. és a 63. cikk alkalmazása során;

c)	segítségnyújtás a kötelezett vagy a jogosult jövedelmével és szükség esetén egyéb anyagi körülményeivel – ideértve a vagyontárgyak helyét is – kapcsolatos megfelelő információk beszerzéséhez, különösen a 61., a 62. és a 63. cikk alkalmazása során;

d)	peren kívüli megegyezésre ösztönzés a tartásdíj önkéntes megfizetése érdekében megfelelő esetben közvetítés, békéltetés vagy más hasonló eljárások útján;

e)	a tartási határozatok folyamatos végrehajtásának elősegítése, ideértve a hátralék végrehajtását is;

f)	a tartásdíjfizetések behajtásának és mielőbbi átutalásának elősegítése;

g)	a 1206/2001/EK rendelet sérelme nélkül az okirati vagy egyéb bizonyítékok beszerzésének elősegítése;

h)	segítségnyújtás a származás megállapításához, amennyiben az szükséges a tartási követelések behajtásához;

i)	eljárás indítása vagy annak elősegítése olyan ideiglenes intézkedés meghozatala érdekében, amely területi jellegű, és amelynek célja az előterjesztett tartási kérelem eredményének biztosítása;

j)	a 1393/2007/EK rendelet sérelme nélkül a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésének elősegítése.

(3)   A központi hatóság e cikkben foglalt feladatait az érintett tagállam joga által megengedett mértékben az adott tagállam illetékes hatóságainak felügyelete alatt álló közintézmények vagy egyéb szervek is elláthatják. Az ilyen közintézmények vagy egyéb szervek kijelöléséről, azok elérhetőségeiről, valamint tevékenységük hatályáról a tagállamok a 71. cikknek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot.

(4)   E cikk és az 53b. cikk rendelkezései nem kötelezik a központi hatóságot olyan hatáskörök gyakorlására, amelyeket a megkeresett tagállam joga szerint csak igazságügyi hatóságok gyakorolhatnak.

52. cikk

Meghatalmazás

A megkeresett tagállam központi hatósága csak abban az esetben kérhet meghatalmazást a kérelmezőtől, ha bírósági eljárások során vagy más hatóságok előtt a nevében jár el, vagy azért, hogy e célból képviselőt jelöljön ki a kérelmező számára.

53. cikk

Különleges intézkedések iránti megkeresés

(1)   A központi hatóság megfelelő indoklással felkérhet egy másik központi hatóságot, hogy az tegye meg a 51. cikk (2) bekezdésének b), c), g), h), i) és j) pontja szerinti megfelelő különleges intézkedéseket, amikor még nem került sor az 56. cikk szerinti kérelem előterjesztésére. A megkeresett központi hatóság megteszi a megfelelőnek ítélt intézkedéseket, amennyiben úgy ítéli meg, hogy azok szükségesek egy lehetséges kérelmező számára a 56. cikk szerinti kérelem benyújtásához, vagy annak megállapításához, hogy e kérelmet be kellene-e nyújtani.

(2)   Az 51. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti intézkedésekre vonatkozó megkeresés esetén a megkeresett központi hatóság bekéri a kérelmezett információkat, szükség esetén a 61. cikkel összhangban. A 61. cikk (2) bekezdésének b), c) és d) pontjában tárgyalt információkat azonban csak akkor lehet bekérni, ha a tartásra jogosult bemutatja egy határozat, perbeli egyezség vagy végrehajtható közokirat másolatát, adott esetben a 20., a 28. vagy a 48. cikkben előírt kivonat kíséretében.

A megkeresett központi hatóság a beszerzett információkat továbbítja a megkereső központi hatóságnak. Amennyiben az információk beszerzésére a 61. cikk alkalmazásával összefüggésben került sor, a továbbított információ csak a potenciális alperes megkeresett tagállambeli címét jelölheti meg. Az elismeréssel, a végrehajthatóvá nyilvánítással vagy a végrehajtással kapcsolatos megkeresés esetében a továbbított információnak ezenkívül csak azt tartalmazza, hogy a kötelezett az adott államban rendelkezik-e jövedelemmel vagy vagyonnal.

Amennyiben a megkeresett központi hatóságnak nem tudja a kért információt megadni, erről a megkereső központi hatóságot haladéktalanul értesíti, és megjelöli annak indokát.

(3)   A központi hatóság nemzetközi elemmel bíró, tartási követelések behajtására vonatkozó és a megkereső tagállamban folyamatban lévő üggyel kapcsolatban is hozhat különleges intézkedéseket egy másik központi hatóság megkeresésére.

(4)   Az e cikk alapján benyújtott megkeresésekhez a központi hatóságok az V. mellékletben foglalt formanyomtatványt használják.

54. cikk

A központi hatóság költségei

(1)   E rendelet alkalmazása során a központi hatóságok viselik saját költségeiket.

(2)   A központi hatóságok az e rendelet szerinti szolgáltatásaik nyújtásából származó költségeket, az 53. cikkben foglalt különleges intézkedés iránti megkeresés következtében felmerülő kivételes költségek kivételével, nem terhelhetik a kérelmezőre.

E bekezdés alkalmazásában a kötelezett tartózkodási helyének megállapításához kapcsolódó költségek nem számítanak kivételes költségnek.

(3)   A megkeresett központi hatóság nem követelheti vissza a (2) bekezdésben említett szolgáltatások nyomán felmerülő költségeket, ha a kérelmező előzetesen nem egyezett bele az adott szolgáltatások meghatározott áron történő igénybevételébe.

55. cikk

A központi hatóságokon keresztül benyújtott kérelem

Az e fejezet szerinti kérelmet a kérelmező tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatóságán keresztül kell benyújtani a megkeresett tagállam központi hatóságához.

56. cikk

Rendelkezésre álló kérelmek

(1)   Azon tartásra jogosult, aki ezen rendelet alapján tartási követelések behajtását kívánja elérni, az alábbiak iránt nyújthat be kérelmet:

a)	a határozat elismerése vagy elismerése és végrehajthatóságának megállapítása;

b)	a megkeresett tagállamban hozott vagy elismert határozat végrehajtása;

c)	amennyiben még nem született határozat, határozathozatal a megkeresett tagállamban, ideértve szükség esetén a származás megállapítását is;

d)	határozathozatal a megkeresett tagállamban, amennyiben a megkeresett tagállamtól eltérő államban hozott határozat elismerése és végrehajthatóságának megállapítása nem lehetséges;

e)	a megkeresett tagállamban hozott határozat módosítása;

f)	a megkeresett tagállamtól eltérő államban hozott határozat módosítása.

(2)   Az a kötelezett, akivel szemben tartási ügyben határozat született, az alábbiak iránt nyújthat be kérelmet:

a)	olyan határozat elismerése, amely egy előző határozatnak a megkeresett tagállamban való végrehajtása felfüggesztéséhez vagy korlátozásához vezet;

b)	a megkeresett tagállamban hozott határozat módosítása;

c)	a megkeresett tagállamtól eltérő államban hozott határozat módosítása.

(3)   Az e cikk szerinti kérelmek vonatkozásában a 45. cikk b) pontja szerinti segítségnyújtást és képviseletet – közvetlenül vagy hatóságokon, egyéb szerveken, illetőleg személyeken keresztül a megkeresett tagállam központi hatósága biztosítja.

(4)   Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, az (1) és (2) bekezdésben említett kérelmek intézése a megkeresett tagállam joga szerint történik, és azokra az e tagállamban alkalmazandó joghatósági szabályok vonatkoznak.

57. cikk

A kérelmek tartalma

(1)   A56. cikk szerinti kérelmet a VI. vagy a VII. mellékletben foglalt formanyomtatvány felhasználásával kell benyújtani.

(2)   Az 56. cikk szerinti kérelmeknek legalább a következőket kell tartalmazniuk:

a)	a kérelem vagy kérelmek jellegére vonatkozó nyilatkozat;

b)	a kérelmező neve, elérhetőségei – ideértve a címet is – és a születési ideje;

c)	az alperes neve, valamint amennyiben ismert, címe és születésének ideje;

d)	azon személyek neve és születési ideje, akik számára a tartásdíjat kérik;

e)	a kérelem alapjául szolgáló indokok;

f)	a jogosult által benyújtott kérelem esetében információ arra nézve, hogy a tartásdíjat hova kell küldeni vagy hova kell elektronikus úton átutalni;

g)	annak a személynek vagy szervezeti egységnek a neve és elérhetősége, aki/amely a megkereső tagállam központi hatóságánál a kérelem intézéséért felelős.

(3)   A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásában a kérelmező lakcíme családon belüli erőszak esetén másik címmel is helyettesíthető, amennyiben a megkeresett tagállam nemzeti joga nem írja elő, hogy a kérelmező az eljárások lefolytatása érdekében a saját lakcímét adja meg.

(4)   Megfelelő esetben és az adatok ismeretének függvényében a kérelemnek ezen túlmenően tartalmaznia kell a következőket:

a)	a jogosult pénzügyi helyzete;

b)	a kötelezett pénzügyi helyzete, ideértve a kötelezett munkáltatójának nevét és címét, valamint a kötelezett vagyonának jellegét és helyét;

c)	minden egyéb információ, amely segíthet az alperes tartózkodási helyének fellelésében.

(5)   A kérelemhez csatolni kell a szükséges igazoló információkat vagy dokumentumokat, ideértve adott esetben a kérelmezőnek a költségmentességre való jogosultságát igazoló dokumentumokat is. A 56. cikk (1) bekezdésének a) és b), valamint a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kérelmekhez az esettől függően csak a 20., a 28., vagy a 48. cikkben, vagy a 2007. évi hágai egyezmény 25. cikkében felsorolt iratokat kell mellékelni.

58. cikk

A kérelmek és az ügyek központi hatóságokon keresztül történő továbbítása, kézhezvétele és feldolgozása

(1)   A megkereső tagállam központi hatósága segítséget nyújt a kérelmező számára annak biztosításában, hogy a kérelemhez csatoljon minden, tudomása szerint a kérelem elbírálásához szükséges információt és dokumentumot.

(2)   A megkereső tagállam központi hatósága, miután megbizonyosodott arról, hogy a kérelem megfelel e rendelet követelményeinek, továbbítja azt a megkeresett tagállam központi hatóságának.

(3)   A megkeresett központi hatóság a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül a VIII. mellékletben foglalt formanyomtatvány segítségével igazolja a kérelem kézhezvételét, tájékoztatja a megkereső tagállam központi hatóságát, hogy milyen első lépéseket tett vagy fog megtenni a kérelem intézése érdekében, valamint további szükséges dokumentumokat és információkat kérhet. A megkeresett központi hatóság ugyanezen 30 napos határidőn belül közli a kérelmező központi hatósággal a kérelem intézésével kapcsolatos megkeresésekre való válaszadásért felelős személy vagy szervezeti egység nevét és elérhetőségeit.

(4)   A megkeresett központi hatóság a kézhezvétel igazolásától számított 60 napon belül tájékoztatja a kérelmező központi hatóságot a kérelem állásáról.

(5)   A megkereső és a megkeresett központi hatóság tájékoztatja egymást:

a)	az adott ügyért felelős személyről vagy szervezeti egységről;

b)	az ügy előrehaladtáról,

és a megkeresésekre kellő időben válaszolnak.

(6)   A központi hatóságok olyan gyorsan intézik az ügyeket, amennyire azt az esetek megfelelő mérlegelése lehetővé teszi.

(7)   A központi hatóságok a rendelkezésükre álló leggyorsabb és leghatékonyabb kommunikációs eszközöket használják.

(8)   A megkeresett központi hatóság csak abban az esetben utasíthatja el egy kérelem intézését, ha nyilvánvaló, hogy az nem felel meg e rendelet követelményeinek. Ilyen esetben a központi hatóság a IX. mellékletben foglalt formanyomtatvány segítségével késedelem nélkül tájékoztatja a megkereső központi hatóságot az elutasítás okairól.

(9)   A megkeresett központi hatóság nem utasíthat el kérelmet pusztán az alapján, hogy további dokumentumokra vagy információkra van szükség. Ugyanakkor felkérheti a megkereső központi hatóságot ezen további dokumentumok vagy információk átadására. Amennyiben a megkereső központi hatóság 90 napon vagy a megkeresett központi hatóság által meghatározott hosszabb határidőn belül nem adja át a kért dokumentumokat vagy információkat, a megkeresett központi hatóság úgy határozhat, hogy nem foglalkozik tovább a kérelemmel. Ebben az esetben a IX. mellékletben foglalt formanyomtatvány segítségével késedelem nélkül tájékoztatja a megkereső központi hatóságot az elutasításról.

59. cikk

Nyelvek

(1)   A megkeresés vagy a kérelem beadására szolgáló formanyomtatványokat a megkeresett tagállam hivatalos nyelvén kell kitölteni, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, akkor az érintett központi hatóság székhelyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy az Európai Unió intézményeinek hivatalos nyelvei közül a megkeresett tagállam által elfogadhatónak megjelölt más nyelven, kivéve ha e tagállam központi hatósága lemond a fordításról.

(2)   A megkeresés vagy a kérelem beadására szolgáló formanyomtatványt kísérő iratokat csak akkor kell lefordítani az (1) bekezdés szerint meghatározott nyelve, ha a kért segítségnyújtás megadásához szükséges a fordítás, a 20., a 28., a 40. és a 66. cikk sérelme nélkül.

(3)   A központi hatóságok közötti minden egyéb kommunikációt az (1) bekezdésben meghatározott nyelven kell folytatni, kivéve ha a központi hatóságok ettől eltérően állapodnak meg.

60. cikk

Ülések

(1)   E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a központi hatóságok rendszeresen üléseznek.

(2)   Ezen ülések összehívására a 2001/470/EK határozattal összhangban kerül sor.

61. cikk

A központi hatóságok információkhoz való hozzáférése

(1)   Ezen fejezetben előírt feltételekkel, és az 51. cikk (4) bekezdése alóli kivételként a megkeresett központi hatóság minden megfelelő és ésszerű eszközt felhasznál a (2) bekezdés szerinti információk beszerzése érdekében, amelyek az adott ügyben a határozat meghozatalának, módosításának, elismerésének, végrehajthatóvá nyilvánításának elősegítéséhez szükségesek.

A megkeresett tagállamban a szokásos tevékenységük keretében a (2) bekezdésben említett információk birtokában lévő, és a 95/46/EK irányelv értelmében azok feldolgozásáért felelős hatóságok vagy közigazgatási szervek továbbítják ezen adatokat, a nemzetbiztonsági és közbiztonsági okok alapján indokolt korlátozásokra figyelemmel, a megkeresett központi hatóságnak – annak kérésére –, amennyiben utóbbi hatóság nem rendelkezik közvetlen hozzáféréssel ezen információkhoz.

A tagállamok kijelölhetik a megkeresett központi hatóság számára a (2) bekezdésben említett információkat továbbító hatóságokat vagy közigazgatási szerveket. Amennyiben egy tagállam elvégzi ezt a kijelölést, gondoskodnia kell arról, hogy a hatóságok és közigazgatási szervek kiválasztását követően a központi hatósága e cikkel összhangban hozzá tudjon férni a kért információkhoz.

A megkeresett tagállamban a (2) bekezdésben említett információk birtokában lévő, és a 95/46/EK irányelv értelmében azok feldolgozásáért felelős valamennyi egyéb jogi személy továbbítja ezen adatokat a megkeresett központi hatóságnak ez utóbbi kérésére, amennyiben a megkeresett tagállam joga arra felhatalmazza.

A megkeresett központi hatóság szükség esetén továbbítja az így kapott információkat a megkereső központi hatóságnak.

(2)   Az e cikkben említett információk az (1) bekezdésben említett hatóságok, közigazgatási szervek, vagy személyek birtokában lévő információk. Ezeknek az információk megfelelőeknek, relevánsaknak, nem túlzott mértékűeknek kell lenniük, és az alábbiakra kell vonatkozniuk:

a)	a kötelezett vagy a jogosult címe;

b)	a kötelezett jövedelme;

c)	a kötelezett munkáltatójának megnevezése és/vagy a kötelezett bankszámlá(i)nak megjelölése;

d)	a kötelezett vagyona.

Határozat meghozatalához vagy módosításához a megkeresett központi hatóság csak az a) pontban említett információkat kérelmezheti.

Határozat elismertetéséhez, végrehajthatóságának kinyilvánításához vagy végrehajtásához a megkeresett központi hatóság az első albekezdésben említett valamennyi információt kérelmezheti. A d) pontban említett információkat azonban csak abban az esetben lehet kérelmezni, ha a b) és c) pontban említett információk nem elegendőek a határozat végrehajtásához.

62. cikk

Az információk továbbítása és felhasználása

(1)   A központi hatóságok a 61. cikk (2) bekezdése szerinti információkat a saját tagállamukon belül esettől függően továbbítják az illetékes bíróságok, az iratok kézbesítéséért felelős illetékes hatóságok, valamint a határozat végrehajtásáért felelős illetékes hatóságok részére.

(2)   Minden olyan hatóság vagy bíróság, melyek részére a 61. cikk értelmében információkat továbbítottak, ezen információkat csak a tartási kötelezettségek behajtásának elősegítésére használhatja fel.

A megkeresett tagállambeli cím, jövedelem vagy vagyon puszta létezésére vonatkozó információ kivételével a 61. cikk (2) bekezdése szerinti információkat – a bíróságok előtt alkalmazandó eljárási szabályokat figyelembe véve – nem fedhetik fel a megkereső központi hatósághoz forduló személy előtt.

(3)   A 61. cikkel összhangban számára közölt információkat feldolgozó bármely hatóság csak addig tárolhatja az említett információkat, amíg arra szüksége van azon célok érdekében, amelyekre az információkat továbbították.

(4)   Minden olyan hatóság, amely a vele a 61. cikk értelmében közölt információt feldolgozza, a nemzeti joggal összhangban biztosítja az információ bizalmasságát.

63. cikk

Az információgyűjtéssel érintett személy tájékoztatása

(1)   Az információgyűjtéssel érintett személyt a megkeresett tagállam nemzeti jogával összhangban tájékoztatják a róla gyűjtött információk részleges vagy teljes továbbításáról.

(2)   Amennyiben ez a tájékoztatás a tartási követelések hatékony behajtásának sérelmével járhat, az az információknak a megkeresett központi hatóság részére való rendelkezésre bocsátásának dátumától számítva legfeljebb 90 nappal elhalasztható.

VIII. FEJEZET

KÖZINTÉZMÉNYEK

64. cikk

Közintézmények mint kérelmezők

(1)   A határozatok elismerésének és végrehajthatóvá nyilvánításának, valamint a határozatok végrehajtásának érdekében benyújtott kérelem szempontjából a „jogosult” kifejezés olyan közintézményt is magában foglal, amely tartásra jogosult személy helyett jár el, vagy amely a tartás helyett nyújtott ellátások után visszatérítésre jogosult.

(2)   A közintézményeknek azon jogára, hogy tartásra jogosult személyek helyett járjanak el, vagy hogy a jogosult számára tartás helyett nyújtott ellátások után visszatérítést igényeljenek, az adott intézményre vonatkozó jogot kell alkalmazni.

(3)   Közintézmények az alábbi határozatok elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását, vagy végrehajtását kérhetik:

a)	a tartás helyett nyújtott ellátások megtérítését kérő közintézmény kérelmére a kötelezett ellen hozott határozat;

b)	a jogosult és a kötelezett közötti ügyben hozott határozat, a tartás helyett a jogosult számára nyújtott ellátások mértékéig.

(4)   A határozat elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását, illetőleg a határozat végrehajtását kérő közintézmény kérésre bemutatja a (2) bekezdésben foglalt jogának megállapításához szükséges, valamint a jogosult számára nyújtott ellátásokat igazoló dokumentumokat.

IX. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

65. cikk

Hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény

E rendelettel összefüggésben hitelesítés vagy más hasonló alakiság nem követelhető.

66. cikk

A kísérő iratok fordítása

A 20., a 28. és a 40. cikk sérelme nélkül, a felhívott bíróság csak akkor kérheti a felektől az eljárás nyelvétől eltérő nyelven írott kísérő iratok fordítását, ha úgy véli, hogy szükség van a fordításra a határozat meghozatalához vagy a védekezéshez való jog tiszteletben tartásához.

67. cikk

Költségek megtérítése

Az 54. cikk sérelme nélkül a megkeresett tagállam illetékes hatósága kivételes esetben behajthatja a költségeket a 46. cikk értelmében költségmentességben részesült pervesztes féltől, amennyiben annak anyagi helyzete ezt megengedi.

68. cikk

Más közösségi jogi eszközökkel való kapcsolat

(1)   A 75. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel ez a rendelet módosítja a 44/2001/EK rendeletet, és annak a tartási kötelezettségekre alkalmazandó rendelkezései helyébe lép.

(2)   E rendelet a tartási kötelezettségekre vonatkozóan a 805/2004/EK rendelet helyébe lép az olyan, tartási kötelezettségekre vonatkozó európai végrehajtható okiratok kivételével, amelyeket a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamokban hoztak meg.

(3)   A tartási kötelezettségeket illetően ezen rendelet nem érinti a 2003/8/EK irányelv alkalmazását, az V. fejezetre figyelemmel.

(4)   Ez a rendelet nem érinti a 95/46/EK irányelv alkalmazását.

69. cikk

Hatályos nemzetközi egyezményekkel és megállapodásokkal való kapcsolat

(1)   E rendelet nem érinti az olyan két- vagy többoldalú egyezmények és megállapodások alkalmazását, amelyekben e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam részes, és amelyek az e rendeletben szabályozott területekre vonatkoznak, a Szerződés 307. cikke szerinti tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére és a (3) bekezdés sérelme nélkül ez a rendelet a tagállamok közötti kapcsolatokban elsőbbséget élvez azon egyezményekkel és megállapodásokkal szemben, amelyek az e rendelet által szabályozott területre vonatkoznak, és amelyeknek a tagállamok részesei.

(3)   Ez a rendelet nem zárja ki a Svédország, Dánia, Finnország, Izland és Norvégia között létrejött, a tartásdíjak behajtásáról szóló 1962. március 23-i egyezménynek az abban részes tagállamok általi alkalmazását, figyelembe véve, hogy az említett egyezmény a határozatok elismerése, végrehajthatósága és végrehajtása vonatkozásában az alábbiakat írja elő:

a)	a tartással kapcsolatos ügyekben hozott határozatok végrehajtását szolgáló egyszerűbb és gyorsabb eljárások, és

b)	az e rendelet V. fejezetében meghatározott költségmentességnél kedvezőbb költségmentességi rendszer.

Az említett egyezmény alkalmazása azonban nem foszthatja meg az alperest az e rendelet 19. és 21. cikke szerinti védelemtől.

70. cikk

A nyilvánosságra hozott információk

A tagállamok a 2001/470/EK határozat által létrehozott, a polgári és kereskedelmi ügyekben működő Európai Igazságügyi Hálózat keretében az alábbi információkat szolgáltatják a nyilvánosság rendelkezésére bocsátás céljából:

a)	a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos nemzeti jogszabályok és eljárások leírása;

b)	az 51. cikk szerinti kötelezettségek teljesítése érdekében hozott intézkedések leírása;

c)	az igazságszolgáltatáshoz való, a 44. cikk szerint előírt tényleges hozzáférés garantálása módjának leírása, és

d)	a nemzeti végrehajtási jogszabályok és eljárások leírása, beleértve a végrehajtásra vonatkozó korlátozásokkal – különösen a kötelezettet védő szabályokkal és az elévülési időszakokkal – kapcsolatos információkat.

A tagállamok folyamatosan frissítik ezeket az információkat.

71. cikk

Az elérhetőségekkel és a nyelvekkel kapcsolatos információk

(1)   A tagállamok 2010. szeptember 18-ig tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:

a)

a 27. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott, végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmek és az ilyen kérelmekkel kapcsolatos határozatok ellen, a 32. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott fellebbezések elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok vagy hatóságok neve és elérhetőségei;

b)	a 33. cikkben említett jogorvoslati eljárás;

c)	a felülvizsgálati eljárás a 19. cikk alkalmazása céljából, továbbá a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok neve és elérhetőségei;

d)	központi hatóságaik neve és elérhetőségei, valamint adott esetben tevékenységük hatálya, a 49. cikk (3) bekezdésével összhangban;

e)	a közintézmények és egyéb szervek neve és elérhetőségei, valamint adott esetben tevékenységük hatálya, az 51. cikk (3) bekezdésével összhangban;

f)	a 21. cikk alkalmazásában végrehajtási ügyekben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok neve és elérhetőségeik;

g)	a 20., a 28. és a 40. cikkben említett dokumentumok fordítása céljából elfogadott nyelvek;

h)	a központi hatóságaik által az 59. cikk értelmében más központi hatóságokkal folytatott kommunikáció céljából elfogadott nyelv vagy nyelvek.

A tagállamok értesítik a Bizottságot a fentiekkel kapcsolatban bekövetkező változásokról.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdéssel összhangban adott tájékoztatásokat az a), c) és f) bekezdésben említett bíróságok és hatóságok címe és elérhetőségei kivételével közzéteszi a közölt információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)   A Bizottság az (1) bekezdésnek megfelelően közölt valamennyi információt a megfelelő egyéb módokon – különösen a 2001/470/EK határozattal létrehozott, a polgári és kereskedelmi ügyekben működő Európai Igazságügyi Hálózaton – keresztül közzéteszi.

72. cikk

A formanyomtatványok módosítása

Az ebben a rendeletben előírt formanyomtatványok módosításait a 73. cikk (3) bekezdésében említett konzultációs eljárásnak megfelelően fogadják el.

73. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottságot a 2201/2003/EK rendelet 70. cikkével létrehozott bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni.

74. cikk

Felülvizsgálati záradék

A Bizottság legkésőbb az alkalmazásnak a 76. cikk harmadik bekezdésével összhangban megállapított kezdetét követően 5 évvel jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, amely jelentés értékeli többek között a központi hatóságok közötti együttműködés terén nyert gyakorlati tapasztalatokat, különös tekintettel a központi hatóságoknak a hatóságok és közigazgatási szervek birtokában lévő információkhoz való hozzáférésére, továbbá a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamokban hozott határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó eljárások működését. A jelentéshez adott esetben kiigazításra irányuló javaslatokat kell csatolni.

75. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   A (2) és (3) bekezdésre is figyelemmel e rendeletet csak az alkalmazásának megkezdését követően indult eljárásokra, az ezt követően jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségekre, valamint az ezt követően létrehozott közokiratokra kell alkalmazni.

(2)   A IV. fejezet 2. és 3. szakaszát az alábbiakra kell alkalmazni:

a)	a tagállamokban e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt hozott olyan határozatok, amelyeknek az elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló kérelem benyújtására az említett időpontot követően kerül sor;

b)	az e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt indult eljárásokban a rendelet alkalmazásának megkezdése után hozott határozatok, amennyiben e határozatok az elismerés és végrehajtás tekintetében a 44/2001/EK rendelet hatálya alá tartoznak.

Az e rendelet alkalmazásának megkezdésekor folyamatban lévő, elismerésre és végrehajtásra vonatkozó eljárásokra továbbra is a 44/2001/EK rendeletet kell alkalmazni.

Az első és második albekezdést értelemszerűen alkalmazni kell tagállamokban a jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségekre, valamint a tagállamokban létrehozott közokiratokra.

(3)   A központi hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó VIII. fejezetet a központi hatósághoz az e rendelet alkalmazásának megkezdését követően beérkező megkeresésekre és kérelmekre kell alkalmazni.

76. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 2. cikk (2) bekezdését, a 47. cikk (3) bekezdését, valamint a 71., 72. és 73. cikket 2010. szeptember 18-tól kell alkalmazni.

Ezt a rendelet a második albekezdésben említett rendelkezések kivételével 2011. június 18-tól kell alkalmazni, feltéve hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv ezen a napon alkalmazható a Közösségben. Ennek hiányában e rendelet a jegyzőkönyv Közösségben való alkalmazásának napjától alkalmazandó.

---

(1)  2007. december 13-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és 2008. december 4-i, konzultációt követő vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  Nem kötelező konzultációt követően adott vélemény (HL C 185., 2006.8.8., 35. o.).

(3)  HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

(4)  HL L 174., 2001.6.27., 25. o.

(5)  HL L 174., 2001.6.27., 1. o.

(6)  HL L 26., 2003.1.31., 41. o.

(7)  HL L 338., 2003.12.23., 1. o.

(8)  HL L 143., 2004.4.30., 15. o.

(9)  HL L 324., 2007.12.10., 79. o.

(10)  HL C 12., 2001.1.15., 1. o.

(11)  HL C 53., 2005.3.3., 1. o.

(12)  HL C 198., 2005.8.12., 1. o.

(13)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(14)  HL C 242., 2006.10.7., 20. o.

(15)  HL L 124., 1971.6.8., 1. o.

(16)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(17)  HL L 299., 2005.11.16., 62. o.

(18)  HL L 339., 2007.12.21., 3. o.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---