1.

Észtországban, Lettországban és Finnországban a következő prémes állatok takarmányozhatók a IV. melléklet III. fejezetével összhangban feldolgozott hús- és csontliszttel és egyéb termékekkel, amelyek ugyanazon fajhoz tartozó egyedek testéből vagy testrészeiből származnak:

2.

Észtországban és Lettországban az amerikai nyérc (Mustela vison) fajhoz tartozó prémes állatok takarmányozhatók a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott feldolgozási módszerekkel feldolgozott hús- és csontliszttel és egyéb termékekkel, amelyek ugyanazon fajhoz tartozó egyedek testéből vagy testrészeiből származnak.

3.

Az 1. és 2. pontban említett takarmányozás a következő feltételek mellett történik:

a)

Az 1069/2009/EK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott legalább 21 napos várakozási időt kötelezően betartották;

b)

Kizárólag olyan szerves trágyákat és talajjavító szereket alkalmaztak, amelyek megfelelnek az 1069/2009/EK rendelet 32. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint az e rendelet XI. melléklete II. fejezetének.

a)

trágya és madárürülék;

b)

emésztőtraktus-tartalom, tej, tejalapú termékek, tejből származó termékek, kolosztrum és kolosztrum tartalmú termékek, amelyek az illetékes hatóság véleménye szerint nem hordozzák valamely súlyos állatbetegség terjedésének kockázatát.

1.

Az e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hulladékégető művek és hulladék-együttégető művek üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy az ellenőrzésük alatt álló létesítményekben teljesülnek az alábbi higiéniai feltételek:

2.

A hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű üzemeltetőjének minden szükséges, az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek fogadásával kapcsolatos óvintézkedést meg kell tennie a közvetlen egészségügyi és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése vagy lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében.

3.

Az állatok nem kerülhetnek kapcsolatba a hulladékégető vagy a hulladék-együttégető művel, az égetésre vagy együttégetésre szánt állati melléktermékekkel és az azokból származó termékekkel, illetve az állati melléktermékek égetése vagy együttégetése során keletkező hamuval.

4.

Ha a hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű állattartó gazdaság területén helyezkedik el:

5.

Az égetésre vagy együttégetésre szánt állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket, valamint a hamut fedett, megfelelő azonosítóval ellátott és – adott esetben – szivárgásmentes tárolóedényekben kell tárolni.

6.

A nem teljesen elégett állati melléktermékeket újra kell égetni vagy – az engedélyezett hulladéklerakóban történő elhelyezés kivételével – egyéb módon kell ártalmatlanítani az 1069/2009/EK rendelet 12. 13. és 14. cikkei közül a vonatkozó cikknek megfelelően.

1.

Az égetési és együttégetési maradékanyagok mennyiségét és ártalmasságát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A maradékanyagokat – adott esetben – a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően közvetlenül a hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben vagy azon kívül kell hasznosítani vagy egy engedélyezett hulladéklerakóban kell ártalmatlanítani.

2.

A száraz maradékanyagok – beleértve a port – szállítását és közbenső tárolását úgy kell végezni, hogy meg lehessen akadályozni a szétszóródásukat a környezetben, pl. zárt tárolóeszközökben.

1.

A hulladékégetési és hulladék-együttégetési folyamathoz tartozó paraméterek és körülmények figyelemmel kíséréséhez különböző technikákat kell alkalmazni.

2.

Az illetékes hatóság által kiadott engedélyben vagy az ahhoz csatolt feltételekben meg kell állapítani a hőmérséklet mérésére vonatkozó követelményeket.

3.

Az automata megfigyelőberendezések működését ellenőrzésnek és évenkénti felügyeleti vizsgálatnak kell alávetni.

4.

A hőmérséklet-mérési eredményeket úgy kell nyilvántartani és bemutatni, hogy az illetékes hatóság – az általa meghatározott eljárásokkal összhangban – ellenőrizhesse az e rendelet szerint engedélyezett működési feltételek betartását.

a)

Az üzemek valamennyi sorát legalább egy segédégetővel kell felszerelni. Ezen égetőnek automatikusan be kell kapcsolnia akkor, ha az égési levegő utolsó befújását követően az égési gázok hőmérséklete 850 °C, illetve 1 100 °C alá esik (az adott üzemnek megfelelően). Használni kell továbbá az üzem tevékenységének megkezdése és leállítása során is annak biztosítása érdekében, hogy a 850 °C-os, illetve 1 100 °C hőmérséklet állandó legyen e műveletek teljes időtartama alatt és mindaddig, amíg elégetetlen anyag található az égető- vagy együttégető kamrában.

b)

Amennyiben állati melléktermékeket vagy azokból származó termékeket juttatnak a folyamatos üzemeléssel működtetett égető- vagy együttégető kamrába, akkor az üzemnek olyan automata rendszerrel kell rendelkeznie, amely megakadályozza az állati melléktermékek és az azokból származó termékek bejutását a tevékenység megkezdésekor és utána a 850 °C-os, illetve 1 100 °C hőmérséklet eléréséig; továbbá minden esetben, amikor a hőmérséklet lecsökken.

c)

Az üzemeltetőnek úgy kell üzemeltetnie a hulladékégető művet, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalma kisebb legyen, mint 3 %, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az anyag szárazanyag-tartalmának 5 %-a. Szükség esetén megfelelő előkezelési eljárásokat kell alkalmazni.

1.

A nagyteljesítményű üzemek területeit – az állati melléktermékek tárolására szolgáló területeket is beleértve – úgy kell kialakítani, hogy meg lehessen akadályozni a szennyezőanyagok engedély nélküli vagy véletlenszerű kijutását a talajba, a felszíni vizekbe és a talajvízbe.

2.

Tárolókapacitásról kell gondoskodni az üzem területéről elfolyó szennyezett esővíz, illetve a túlfolyásból vagy a tűzoltási műveletekből származó szennyezett víz számára.

Az üzemeltetőnek szükség esetén biztosítania kell, hogy az ilyen esővizet és vizet meg lehet vizsgálni és az elvezetés előtt kezelni lehet, ha szükséges.

a)

kizárólag a következő anyagok ártalmatlanítására lehet használni:

b)

amennyiben a kisteljesítményű hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben az 1069/2009/EK rendelet 8. cikkének b) pontjában meghatározott, 1. kategóriába tartozó anyagokat égetnek, segédégetővel kell felszerelni;

c)

úgy kell üzemeltetni, hogy az állati melléktermékek teljes mértékben hamuvá alakuljanak.

1.

A feldolgozóüzemeknek meg kell felelniük az alábbiakban meghatározott, nyomással történő sterilizálással, illetve az 1069/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett feldolgozási módszerekkel történő feldolgozás követelményeinek:

2.

A feldolgozóüzemnek megfelelő létesítményekkel kell rendelkeznie az állati melléktermékek átvételére szolgáló tárolóeszközök vagy konténerek és – a hajók kivételével – a szállítóeszközök tisztításához és fertőtlenítéséhez.

3.

Megfelelő lehetőségnek kell rendelkezésre állnia a feldolgozóüzem szennyezett övezetének elhagyásakor a járművek kerekeinek és adott esetben egyéb alkatrészeinek fertőtlenítéséhez.

4.

Valamennyi feldolgozóüzemnek szennyvízelvezető rendszerrel kell rendelkeznie, amely megfelel az illetékes hatóság által az uniós jogszabályok szerint meghatározott követelményeknek.

5.

A feldolgozóüzemnek saját laboratóriummal kell rendelkeznie, vagy egy külső laboratórium szolgáltatásait kell igénybe vennie. A laboratórium felszereltségének elegendőnek kell lennie a szükséges elemzések elvégzéséhez, és az illetékes hatóság engedélyével kell rendelkeznie, amely engedélyt a laboratóriumnak ezen elemzések elvégzéséhez szükséges képességének értékelése alapján adják ki. A laboratóriumot továbbá nemzetközileg elismert szabványok szerint kell akkreditáltatni, vagy azt az illetékes hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell annak értékelése céljából, hogy képes-e a fent említett elemzések elvégzésére.

6.

Ha egy kockázatértékelés szerint a kezelt termékek mennyisége alapján az illetékes hatóság rendszeres vagy állandó jelenlétére van szükség, akkor a feldolgozóüzemeknek az ellenőrzést végző szerv kizárólagos használatára szánt, megfelelően felszerelt, zárható helyiséggel kell rendelkezniük.

1.

Az 1. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemeknek és egyéb létesítményeknek, amelyekben különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot távolítanak el, a vágóhidaknak és a 2. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemeknek a szennyvízkezelés első lépéseként működtetniük kell egy előkezelési eljárást az állati anyagok visszatartására és összegyűjtésére.

Az előkezelési eljárás során használt berendezésnek a folyamat alvízoldali végén szagelzáró szifonokat vagy egy legfeljebb 6 mm-es pórusméretű szűrővel vagy hálóval ellátott rácsot vagy hasonló rendszereket kell tartalmaznia, amely biztosítja, hogy a rajta áthaladó szennyvízben lévő szilárd részecskék mérete nem haladja meg a 6 mm-t.

2.

Az 1. pontban említett létesítményekből származó szennyvíznek be kell lépnie az előkezelési eljárásba, amely biztosítja, hogy az eljárás során az összes szennyvizet átszűrik, mielőtt elvezetik a létesítményből. Nem kerülhet sor darálásra, aprításra, vagy bármely egyéb feldolgozásra vagy nyomáshasználatra, amely elősegíthetné a szilárd állati anyag előkezelési eljáráson való átjutását.

3.

Az 1. pontban említett létesítményekben az előkezelési eljárásban visszatartott minden állati anyagot az 1. kategóriába vagy – adott esetben – a 2. kategóriába tartozó anyagként gyűjtenek össze és szállítanak, és az 1069/2009/EK rendeletnek megfelelően ártalmatlanítanak.

4.

Az 1. pontban említett létesítményekben az előkezelési eljáráson áthaladt szennyvizet, valamint az állati melléktermékeket kezelő vagy feldolgozó egyéb létesítményekből származó szennyvizet korlátozások nélkül, az uniós jogszabályoknak megfelelően, e rendelet szerint kezelik.

5.

A 4. pontban megállapított követelményeken túlmenően, az illetékes hatóság kötelezheti az üzemeltetőket arra, hogy a feldolgozóüzemek szennyezett övezetében, valamint az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokon köztes műveleteket végző, illetve az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokat tároló üzemekben vagy létesítményekben keletkező szennyvizet olyan feltételek mellett kezeljék, amelyek biztosítják a kórokozók jelenlétéből származó kockázatokat.

6.

Az 1–5. pontok sérelme nélkül, az állati melléktermékeket – beleértve a vért és a tejet–, illetve az ezekből származó termékeket – tilos a szennyvíz áramában ártalmatlanítani.

Ugyanakkor a centrifuga- vagy szeparátoriszapból álló, 3. kategóriába tartozó anyag a szennyvíz áramában ártalmatlanítható, feltéve hogy alávetették az e rendelet X. melléklete II. fejezetének 4. szakasza III. részében a centrifuga- vagy szeparátoriszapra vonatkozóan meghatározott kezelések egyikének.

1.

A 3. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemek nem lehetnek az 1. kategóriába vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemekkel azonos telephelyen, kivéve ha teljesen elkülönített épületben vannak.

2.

Az illetékes hatóság azonban engedélyezheti a 3. kategóriába tartozó anyagok feldolgozását az 1. kategóriába vagy a 2. kategóriába tartozó anyagok kezelésének vagy feldolgozásának helyéül szolgáló telephelyen, feltéve hogy megakadályozzák a keresztszennyeződést:

3.

A 3. kategóriába tartozó anyagot kezelő feldolgozóüzemekben olyan berendezést kell működtetni – feltéve, hogy azokban takarmányozásra szánt anyagokat dolgoznak fel –, amely ellenőrzi az idegen testek, így például csomagolóanyagok vagy fémdarabok jelenlétét az állati melléktermékekben vagy az abból származó termékekben. Ezeket az idegen testeket a feldolgozás előtt vagy közben el kell távolítani.

1.

Pontosan kalibrált mérő-/adatrögzítő eszközöket kell használni a feldolgozási körülmények folyamatos figyelemmel kíséréséhez. A mérő-/adatrögzítő eszközök kalibrálásának dátumát fel kell jegyezni

2.

Azon anyagokat, amelyek a meghatározott hőkezelésen esetleg nem estek át – például a tevékenység kezdetekor bekövetkezett elfolyás vagy a kazánok szivárgása miatt –, újra hőkezelés alá kell vetni, vagy össze kell gyűjteni és újra fel kell dolgozni vagy ártalmatlanítani kell az 1069/2009/EK rendeletnek megfelelően.

1.

A III. fejezetben megadott valamennyi feldolgozási módszer vonatkozásában ki kell jelölni azokat a kritikus ellenőrzési pontokat, amelyek meghatározzák a feldolgozás során alkalmazott hőkezelések mértékét:

2.

Olyan kémiai kezelések esetén, amelyeket az illetékes hatóság a III. fejezet G. pontjának megfelelően a 7. feldolgozási módszerként engedélyezett, az alkalmazott kémiai kezelések mértékét meghatározó kritikus ellenőrzési pontok tartalmazzák az elért pH-kiigazítást.

3.

Legalább két éven át nyilvántartást kell vezetni annak bemutatására, hogy minden egyes kritikus ellenőrzési pont esetében alkalmazzák a folyamatra vonatkozó minimális értékeket.

4.

A 3. kategóriába tartozó anyagokat az 1–5. vagy a 7. feldolgozási módszer valamelyikével, illetve – víziállatokból származó anyagok esetében – az 1–7. feldolgozási módszer valamelyikével dolgozzák fel az e melléklet III. fejezetében foglaltaknak megfelelően.

1.

Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 50 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 50 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 50 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2.

Azokat az állati melléktermékeket, amelyek részecskenagysága nem haladja meg az 50 millimétert, legalább 20 percen keresztül folyamatosan 133 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni legalább 3 bar értékű (abszolút) nyomáson. A nyomást a sterilizálókamrában lévő összes levegő kiszívásával és gőzzel való helyettesítésével kell előidézni („telített gőz”); a hőkezelés egyedüli folyamatként vagy folyamat előtti vagy utáni sterilizációs fázisként alkalmazható.

3.

A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1.

Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja a 150 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 150 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 150 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2.

Az aprítást követően az állati melléktermékeket legalább 125 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 120 percen keresztül 110 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 50 percen keresztül 120 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

A belső hőmérsékleteket folyamatosan vagy a megadott időtartamok egyidejű kombinációja révén lehet elérni.

3.

A feldolgozást gyártási tételenként kell végezni.

1.

Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 30 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 30 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 30 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2.

Az aprítást követően az állati melléktermékeket legalább 95 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 55 percen keresztül 110 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 13 percen keresztül 120 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

A belső hőmérsékleteket folyamatosan vagy a megadott időtartamok egyidejű kombinációja révén lehet elérni.

3.

A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1.

Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 30 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 30 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 30 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2.

Az aprítást követően az állati melléktermékeket zsír hozzáadása mellett egy edénybe kell helyezni és legalább 16 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 13 percen keresztül 110 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 8 percen keresztül 120 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 3 percen keresztül 130 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

A belső hőmérsékleteket folyamatosan vagy a megadott időtartamok egyidejű kombinációja révén lehet elérni.

3.

A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1.

Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 20 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 20 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 20 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2.

Az aprítást követően az állati melléktermékeket a koaguláció megtörténtéig kell hevíteni, majd össze kell préselni, hogy a fehérjeszerű anyagból a zsír és a víz távozni tudjon. Ezután a fehérjeszerű anyagot legalább 120 percen keresztül 80 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 60 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

A belső hőmérsékleteket folyamatosan vagy a megadott időtartamok egyidejű kombinációja révén lehet elérni.

3.

A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1.

Az állati melléktermékeket a következőknél nem nagyobb részecskenagyságra kell csökkenteni:

Ezután hangyasavval kell azokat összekeverni, hogy a pH-érték 4,0 vagy ennél alacsonyabb értékre csökkenjen. A további kezeléstől függően a keveréket 24 órán át kell tárolni.

2.

Az aprítás után a keveréket hevíteni kell:

Folyamatos áramlást biztosító rendszer használata esetén a termék alakulását a hőmérséklet-átalakítóban az elmozdulást korlátozó gépi utasításokkal kell szabályozni úgy, hogy a hőkezelési művelet végére a termék egy olyan cikluson menjen keresztül, amely mind az időre, mind a hőmérsékletre vonatkozó követelményeknek megfelel.

3.

A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1.

Az illetékes hatóság által engedélyezett bármely olyan feldolgozási módszer, amely esetében az üzemeltető igazolta az említett hatóság előtt, hogy:

2.

A kritikus ellenőrzési pontokra vonatkozó azon részleteket, amelyek esetében az egyes feldolgozóüzemek kielégítő módon teljesítik a mikrobiológiai szabványokat, fel kell jegyezni és meg kell őrizni, hogy az üzemeltető és az illetékes hatóság figyelemmel kísérhesse a feldolgozóüzem működését. Különösen a részecskenagyságra és – adott esetben– a kritikus hőmérsékletre, az abszolút időre, a nyomás alakulására, a nyersanyag adagolásának és a zsír újrafelhasználásának ütemére vonatkozó adatokat kell feljegyezni és figyelemmel kísérni.

3.

Az 1. ponttól eltérve, az illetékes hatóság engedélyezheti azon feldolgozási módszerek alkalmazását, amelyeket e rendelet alkalmazásának bevezetése előtt, az 1774/2002/EK rendelet V. mellékletének III. fejezetével összhangban engedélyeztek.

4.

Az illetékes hatóságnak véglegesen vagy átmenetileg fel kell függesztenie az 1. és a 3. pontban említett feldolgozási módszereket, ha bizonyítékot szerez arra, hogy az 1. pont a) vagy b) alpontjában említett körülmények bármelyike lényegesen megváltozott.

5.

Az illetékes hatóságnak kérésre tájékoztatnia kell egy másik tagállam illetékes hatóságát egy engedélyezett feldolgozási módszerrel kapcsolatos, az 1. és 2. pont szerint rendelkezésére álló információról.

1.

Az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok feldolgozásából származó anyagokat – az e fejezet 2. szakaszának D. pontjával összhangban előállított biodízel kivételével – tartós módon meg kell jelölni a VIII. melléklet V. fejezetében az egyes származtatott termékek megjelölésére vonatkozóan meghatározott követelményekkel összhangban.

2.

Egy adott tagállam illetékes hatósága a hatósági ellenőrzések eredményeit kérésre egy másik tagállam illetékes hatóságának rendelkezésére bocsátja, amennyiben egy alternatív módszert először alkalmaznak az adott tagállamban, az új alternatív módszer bevezetésének megkönnyítése érdekében.

a)

Nátrium-hidroxid- (NaOH) vagy kálium-hidroxid- (KOH) oldatot (vagy annak kombinációját) kell használni olyan mennyiségben, amely biztosítja a lebontásra váró állati melléktermékek tömegével, típusával és összetételével megközelítőleg azonos moláris mennyiséget.

Az állati melléktermékeknek a bázist semlegesítő magas zsírtartalma esetén a hozzáadott bázist ki kell igazítani az említett moláris egyenértékűség elérése érdekében.

b)

Az állati melléktermékeket ötvözött acél tárolóedénybe kell helyezni. A lúg kimért mennyiségét szilárd formában vagy az a) pontban említett oldatként kell hozzáadni.

c)

Az edényt le kell zárni, és az állati melléktermékek és a lúg elegyét legalább 150 °C-os belső hőmérsékletre kell hevíteni legalább 4 bar (abszolút) nyomáson, legalább:

d)

A folyamatot szakaszos rendszerben kell végezni, és az edényben található anyagot folyamatosan keverni kell a lebontási folyamat elősegítése érdekében addig, amíg a szövetek feloszlanak, a csontok és fogak pedig meglágyulnak; és

e)

Az állati melléktermékeket úgy kell kezelni, hogy az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó követelmények egyszerre teljesüljenek.

a)

Az állati melléktermékeket legalább 180 °C-os belső hőmérsékletre kell hevíteni megszakítás nélkül legalább 40 percen keresztül, legalább 12 bar (abszolút) nyomáson úgy, hogy közvetett módon gőzt alkalmaznak a biolitikus reaktorban;

b)

A folyamatot szakaszos rendszerben kell végezni, és az edényben lévő anyagot folyamatosan keverni kell; és

c)

Az állati melléktermékeket úgy kell kezelni, hogy az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó követelmények egyszerre teljesüljenek.

a)

Az állati melléktermékeket először egy engedélyezett feldolgozóüzemben, a III. fejezetben meghatározott 1. feldolgozási módszerrel (nyomáson történő sterilizálás) fel kell dolgozni;

b)

Az a) pontban említett folyamatot követően a zsírtalanított anyagokat legalább 20 percen keresztül legalább 220 °C-on, legalább 25 bar (abszolút) nyomáson kell kezelni, majd egy kétlépcsős eljárásban hevíteni, először közvetlen gőzbefecskendezéssel, majd közvetett módon egy koaxiális hőcserélőben;

c)

A folyamatot szakaszos vagy folyamatos rendszerben kell végezni, és az anyagot folyamatosan keverni kell;

d)

Az állati melléktermékeket úgy kell kezelni, hogy az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó követelmények egyszerre teljesüljenek; és

e)

Az így kapott anyagot ezután vízzel össze kell keverni és egy biogázreaktorban légmentesen erjeszteni (biogázzá történő átalakítás);

f)

A kiinduláshoz használt, 1. kategóriába tartozó anyag esetében a teljes folyamatnak ugyanazon a helyszínen és zárt rendszerben kell végbemennie, és a folyamat során előállított biogázt ugyanabban az üzemben legalább 900 °C-on gyorsan el kell égetni, majd gyorsan le kell hűteni („kioltás”).

a)

Ha nem a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. vagy XII. szakaszának megfelelően előállított halolajat vagy kiolvasztott zsírt használnak, az állati melléktermékekből nyert zsírfrakciót először fel kell dolgozni:

b)

A feldolgozott zsírt ezután tovább kell kezelni az alábbi módszerek egyikével:

a)

Az utánégető kamrát természetes gázzal kell felhevíteni;

b)

Az állati melléktermékeket a gázosító elsődleges kamrájába kell betölteni, és az ajtót be kell zárni. Az elsődleges kamrában nem lehetnek égetők, ehelyett a kamrát az alatta elhelyezkedő utánégető kamrájából átvezetett hővel kell fűteni. Az elsődleges kamrába csupán a főajtóra szerelt három szívószelepen át lehet levegőt beengedni a folyamat hatékonyságának fokozása céljából.

c)

Az állati melléktermékeket komplex szénhidrogénné kell párologtatni, és a keletkező gázoknak az elsődleges kamrából egy a hátsó fal tetején található szűk nyíláson keresztül az elegyítő és hőbontó zónába kell átjutnia, ahol azoknak alkotóelemeikre kell bomlaniuk. Végül a gázoknak az utánégető kamrába kell kerülniük, ahol azokat többletlevegő jelenlétében természetes gázzal fűtött égető lángjában kell elégetni.

d)

Valamennyi feldolgozási egységnek két égetőből és két másodlagos ventilátorból kell állnia arra az esetre, ha az egyik égető vagy ventilátor meghibásodna. A másodlagos kamrát úgy kell kialakítani, hogy minden égési körülmény között legalább 950 °C-on legalább két másodpercnyi tartózkodási időt biztosítson.

e)

A másodlagos kamrát elhagyva a kiáramló gázoknak egy a kürtő alapzatán elhelyezkedő barometrikus áramlásszabályzón kell áthaladniuk, amely – az elsődleges és másodlagos kamrákban állandó nyomást fenntartva – lehűti és a környezeti levegővel hígítja azokat.

f)

A folyamatot 24 órás ciklusban kell végezni, amely magában foglalja a betöltést, a feldolgozást, a lehűtést és a hamu eltávolítását. A ciklus végén az elsődleges kamrából a visszamaradt hamut vákuumextrahálással zárt tasakokba kell összegyűjteni, amelyeket ezután biztonsági zárral kell ellátni az elszállítás előtt;

g)

Az állati melléktermékektől eltérő termékek gázosítását nem szabad engedélyezni.

a)

Ha nem a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. vagy XII. szakaszának megfelelően előállított halolajat vagy kiolvasztott zsírt használnak, az állati melléktermékekből származó zsírfrakciót először fel kell dolgozni:

b)

A zsírfrakciót külön kell választani a fehérjétől, és a másik üzemben történő elégetésre szánt, kérődző állatokból származó zsír esetében el kell távolítani a 0,15 % tömegszázalékot meghaladó oldhatatlan szennyeződéseket;

c)

Az a) és b) pontban említett eljárást követően a zsírt:

d)

Az állati zsíron kívül más állati eredetű anyag elégetését nem szabad engedélyezni;

e)

Annak érdekében, hogy a folyamat során nyert energia felhasználható legyen az állati hulladékok kiolvasztására szolgáló eljárásokban, az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagokból nyert zsír égetését ugyanabban az üzemben kell végezni, amelyben a zsírt nyerték. Az illetékes hatóság engedélyezheti azonban, hogy a kérdéses zsírt égetés céljából más üzemekbe szállítsák, feltéve hogy:

f)

Az égetést a környezetvédelemre vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban kell végezni, különös figyelemmel az e jogszabályokban a károsanyag-kibocsátások szabályozásának és ellenőrzésének elérhető legjobb technikáira vonatkozó szabályokra.

a)

Az állati melléktermékeket konverterbe kell betölteni, majd 80 °C hőmérsékleten nyolc órán át kell kezelni. Ezalatt az anyagot megfelelő mechanikai koptatógéppel folyamatosan zsugorítani kell.

b)

Ezt követően az anyagot 100 °C hőmérsékleten legalább két órán át kell kezelni.

c)

A kapott anyag részecskenagysága nem haladhatja meg a 20 millimétert.

d)

Az állati melléktermékeket oly módon kell kezelni, hogy az a) és b) pontban az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozóan meghatározott követelmények egyidejűleg teljesüljenek;

e)

Az anyag hőkezelése során a bioüzemanyag feletti légtérből az elpárolgott vizet folyamatosan ki kell vonni és rozsdamentes acélból készült kondenzátoron keresztül el kell vezetni. A kondenzátumot 70 °C hőmérsékleten, legalább egy órán át kell tárolni a szennyvízként történő elvezetés előtt;

f)

Az anyag hőkezelését követően a konverterből kapott bioüzemanyagot ki kell vezetni, majd teljesen fedett és reteszelt szállítószalagon automatikusan az azonos telephelyen lévő hulladékégetőbe vagy hulladék-együttégetőbe kell továbbítani.

g)

A feldolgozást szakaszos rendszerben kell végezni.

1.

Az alábbi anyagokból nyert termékeket:

2.

Ha az anyagokat:

3.

Az állati melléktermékek ezen szakasz szerinti feldolgozása során keletkező valamennyi hulladékot – mint például iszap, szűrőkben fennmaradt anyagok, hamu és emésztési maradványok – az 1069/2009/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően ártalmatlanítják.

1.

A biogázüzemeket az alábbiakkal rendelkező, nem mellőzhető pasztőröző/higienizáló egységgel kell felszerelni az állati melléktermékekhez vagy azokból származó termékekhez, melyek részecskenagysága legfeljebb 12 mm lehet az egységbe történő bekerülés előtt:

2.

Az 1. ponttól eltérve, a pasztőröző/higienizáló egység nem kötelező az olyan biogázüzemekben, amelyek csak a következő anyagok átalakítását végzik:

3.

Amennyiben a biogázüzem haszonállatok tartására szolgáló létesítményben vagy annak közelében helyezkedik el, és nem csak az ott tartott állatokból származó trágyát, tejet vagy kolosztrumot használ fel, akkor a biogázüzemnek az ilyen állatok tartására szolgáló területtől távol kell elhelyezkednie.

Ezt a távolságot úgy kell meghatározni, hogy meg lehessen előzni az emberre és állatokra átvihető betegség biogázüzemből történő terjedésének elfogadhatatlan kockázatát.

Minden esetben fizikailag teljesen el kell különíteni a biogázüzemet és az állatokat, valamint takarmányukat és almukat, szükség esetén kerítéssel.

4.

Valamennyi biogázüzemnek saját laboratóriummal kell rendelkeznie, vagy egy külső laboratóriumot kell igénybe vennie. A laboratóriumnak a szükséges elemzések elvégzéséhez kellő felszereltséggel és az illetékes hatóság engedélyével, továbbá nemzetközileg elismert szabványok szerinti akkreditációval kell rendelkeznie, vagy azt az illetékes hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell.

1.

A komposztálóüzemeket az alábbiakkal rendelkező, nem mellőzhető zárt komposztálóreaktorral vagy komposztálóterülettel kell ellátni az üzembe bekerülő állati melléktermékekhez vagy azokból származó termékekhez, továbbá a következőkel kell felszerelni:

2.

Az 1. ponttól eltérve, más típusú komposztálórendszerek is engedélyezhetők, feltéve hogy:

3.

Amennyiben a komposztálóüzem haszonállatok tartására szolgáló létesítményben vagy annak közelében helyezkedik el, és nem csak az ott tartott állatokból származó trágyát, tejet vagy kolosztrumot használ fel, akkor a komposztálóüzemnek az ilyen állatok tartására szolgáló területtől távol kell elhelyezkednie.

Ezt a távolságot úgy kell meghatározni, hogy meg lehessen előzni az emberre és állatokra átvihető betegségek komposztálóüzemből történő terjedésének elfogadhatatlan kockázatát.

Minden esetben fizikailag teljesen el kell különíteni a komposztálóüzemet és az állatokat, valamint takarmányukat és almukat, szükség esetén kerítéssel.

4.

Valamennyi komposztálóüzemnek saját laboratóriummal kell rendelkeznie, vagy egy külső laboratóriumot kell igénybe vennie. A laboratóriumnak a szükséges elemzések elvégzéséhez kellő felszereltséggel és az illetékes hatóság engedélyével, továbbá nemzetközileg elismert szabványok szerinti akkreditációval kell rendelkeznie, vagy azt az illetékes hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell.

1.

Az állati melléktermékeket a lehető leghamarabb át kell alakítani, miután megérkeznek a biogáz- vagy komposztálóüzembe. Kezelésükig azokat megfelelően kell tárolni.

2.

A kezeletlen anyag szállításához használt tároló-, gyűjtő- és szállítóeszközök tisztítását és fertőtlenítését egy erre kijelölt területen kell végezni.

A terület elhelyezkedésének, illetve kialakításának olyannak kell lennie, hogy meg lehessen előzni a kezelt termékek fertőződésének kockázatát.

3.

Rendszeres védőintézkedéseket kell tenni a madarak, rágcsálók, rovarok vagy egyéb kártevők ellen.

E célra kártevők elleni dokumentált védekezési tervet kell alkalmazni.

4.

A létesítmény minden részére vonatkozóan tisztítási eljárásokat kell kidolgozni és dokumentálni. A tisztításhoz megfelelő felszerelést és tisztítószereket kell biztosítani.

5.

A higiéniai ellenőrzésnek ki kell terjednie a környezet és a berendezések rendszeres ellenőrzésére. Az ellenőrzések ütemtervét és eredményeit dokumentálni kell.

6.

A berendezéseket és felszereléseket jó állapotban kell tartani, a mérőberendezéseket rendszeres időközönként kalibrálni kell.

7.

Az emésztési maradványokat a biogáz- vagy komposztálóüzemben úgy kell kezelni és tárolni, hogy meg lehessen előzni az újrafertőződést.

1.

A pasztőröző/higienizáló egységgel felszerelt biogázüzemben nyersanyagként felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagra az alábbi minimumkövetelményeket kell alkalmazni:

A 3. kategóriába tartozó tej, tejalapú termékek, tejből származó termékek, kolosztrum és kolosztrumtartalmú termékek azonban pasztőrözés/higienizálás nélkül felhasználhatók nyersanyagként a biogázüzemekben, ha az illetékes hatóság nem véli úgy, hogy azok valamely, emberre vagy állatra fertőző súlyos betegség terjedésének kockázatát hordozzák.

Az e pont b) és c) alpontjában meghatározott minimumkövetelményeket alkalmazni kell azokra a 2. kategóriába tartozó anyagra is, amely az 1069/2009/EK rendelet 13. cikke e) pontjának ii. alpontjában meghatározott előzetes feldolgozás nélkül kerülnek be a biogázüzembe.

2.

A komposztálóüzemekben nyersanyagként felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagra az alábbi minimumkövetelményeket kell alkalmazni:

Az e pont b) és c) alpontjában meghatározott minimumkövetelményeket alkalmazni kell azokra a 2. kategóriába tartozó anyagra is, amelyet az 1069/2009/EK rendelet 13. cikke e) pontjának ii. alpontjában meghatározott előzetes feldolgozás nélkül komposztálnak.

1.

Az illetékes hatóság engedélyezheti az I. fejezet 1. szakaszának 1. pontjában meghatározott paraméterektől, valamint a szabvány átalakítási paraméterektől eltérő paraméterek alkalmazását, feltéve hogy az ilyen alkalmazás engedélyezését kérelmező üzemeltető igazolja, hogy az adott paraméterekkel megfelelően csökkenthetők a biológiai kockázatok. Ennek az igazolásnak magában kell foglalnia egy validálási eljárást is, amelyet az alábbi követelményeknek megfelelően kell lefolytatni:

2.

Az 1. ponttól eltérve, az 1069/2009/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja ii. alpontjában említett szabályok elfogadásáig az illetékes hatóság engedélyezheti az e fejezetben meghatározottaktól eltérő egyedi követelmények használatát, feltéve hogy azok azonos hatást biztosítanak a kórokozók visszaszorításának tekintetében, az alábbi anyagok esetében:

3.

Amennyiben a biogáz- vagy komposztálóüzemben csak a 2. pont b) alpontjában említett anyagokat vagy az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének g) pontjában említett származtatott termékeket kezelik kiindulási anyagként, akkor az illetékes hatóság engedélyezheti az e fejezetben megadottaktól eltérő egyedi követelmények alkalmazását, feltéve hogy:

4.

Az üzemeltetők forgalomba hozhatnak olyan emésztési maradványokat, amelyeket az illetékes hatóság által engedélyezett paraméterek szerint állítottak elő:

1.

Ahol az a) vagy b) pont esetében:

2.

Az olyan emésztési maradványokat és komposztot, amelyek nem felelnek meg az e szakaszban meghatározott követelményeknek, újra átalakításnak vagy komposztálásnak kell alávetni, illetve a Salmonella esetében azokat az illetékes hatóság utasításainak megfelelően kell kezelni vagy ártalmatlanítani.

1.

Az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy a kutatási és diagnosztikai minták szállítmányait kereskedelmi okmány kíséri, amelyben meg kell adni a következő adatokat:

2.

A kutatási és diagnosztikai mintákat kezelő felhasználóknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük az emberre vagy állatokra átvihető betegségek terjedésének megelőzése érdekében az idő alatt, amíg az ellenőrzésük alatt álló anyagokat kezelik, különösképpen a helyes laboratóriumi gyakorlat alkalmazásával.

3.

Meg kell tiltani a kutatási és diagnosztikai minták későbbi felhasználását az I. melléklet 38. pontjában említett céloktól eltérő célokra.

4.

A kutatási mintákat és az azok felhasználásából származó minden terméket – kivéve, ha azokat hivatkozás céljából őrzik meg – ártalmatlanítani kell:

5.

A kutatási és diagnosztikai mintákat kezelő felhasználóknak nyilvántartást kell vezetniük az ilyen minták szállítmányairól.

A nyilvántartásnak tartalmaznia kell az 1. pontban említett információkat, valamint a minták és az esetleges származtatott termékek ártalmatlanításának dátumát és módszerét.

6.

Az 1., 4. és 5 ponttól eltérve, az illetékes hatóság elfogadhatja az oktatási célokra szánt kutatási és diagnosztikai minták kezelését és ártalmatlanítását olyan egyéb feltételek mellett, amelyek megakadályozzák az elfogadhatatlan köz- és állat-egészségügyi kockázatok keletkezését.

1.

A kereskedelmi minták és kiállítási tárgyak szállítása, felhasználása és ártalmatlanítása kizárólag az 1. szakasz 1–4. és 6. pontjával összhangban történhet.

2.

A kereskedelmi mintákat – kivéve, ha azokat hivatkozás céljából őrzik meg – a konkrét vizsgálatok vagy elemzések befejezése után:

3.

A kiállítás vagy a művészeti tevékenység befejezése után a kiállítási tárgyakat vissza kell küldeni a származási hely szerinti tagállamba, vagy a 2. pontnak megfelelően el kell szállítani vagy ártalmatlanítani kell.

1.

Az állati melléktermékeket a VIII. melléklet I. fejezetének 1. és 3. szakaszával összhangban a felhasználókhoz vagy gyűjtőközpontokba szállítják.

2.

A gyűjtőközpontokat az illetékes hatóságnak nyilvántartásba kell vennie, feltéve hogy:

3.

A tagállamok engedélyezhetik a 2. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemek gyűjtőközpontként történő használatát.

4.

Az anyag – a víziállatokból és vízi gerinctelenekből származó állati melléktermékek kivételével – végfelhasználók részére történő szállítását végző gyűjtőközpontok üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy az anyag az alábbi kezelések valamelyikén esik át:

1.

Az illetékes hatóság engedélyezheti az 1069/2009/EK rendelet 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett, 1. kategóriába tartozó anyag felhasználását az alábbi veszélyeztetett vagy védett állatfajok etetőkben történő takarmányozására az alábbi feltételekkel:

2.

Amennyiben egy tagállam kérelmezi a Bizottságtól az 1. pont a) alpontja szerinti jegyzékbe történő felvételét, akkor be kell nyújtania:

1.

Az illetékes hatóságnak az érintett állatfajok és élőhelyük konkrét helyzetének értékelése alapján kielégítőnek kell találnia az adott állatfajok megőrzési állapotának javulását;

2.

Az illetékes hatóságnak az engedélyben azonosítania kell az állatállományokat egy földrajzilag meghatározott takarmányozási övezeten belül, az alábbi feltételeknek megfelelően:

a)

Az illetékes hatóság engedélyt adott ki a takarmányozásért felelős üzemeltető részére. Az illetékes hatóság ezt az engedélyt akkor adja ki, ha:

b)

Az illetékes hatóság által kiadott engedélyt azonnal fel kell függeszteni, ha:

c)

A takarmányozásért felelős üzemeltetőnek:

1.

Ha az illetékes hatóság engedélyezi az állati melléktermékek helyszíni ártalmatlanítását az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdése a), b), c) és e) pontjainak megfelelően, az ártalmatlanítás az alábbi módokon történhet:

2.

Az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b), c) és e) pontjaiban említett telephelyeken történő égetés során biztosítani kell, hogy az állati melléktermékeket a következők szerint égetik el:

3.

Az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontjaiban említett telephelyeken történő elföldelés során biztosítani kell, hogy az állati melléktermékeket a következők szerint földelik el:

4.

Az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontja szerinti ártalmatlanítás esetén az állati melléktermékeket a származási helyükről a következő feltételek szerint kell elszállítani az ártalmatlanítás helyszínére:

a)

a szarvasmarhafélék populációjának 10 %-át az érintett tagállamokban;

b)

a juh- és kecskefélék populációjának 25 %-át az érintett tagállamokban;

c)

a sertésfélék populációjának 10 %-át az érintett tagállamokban; és

d)

egyéb állatfajok populációjának az illetékes hatóság által meghatározott százalékos aránya, az adott állatfajokhoz tartozó állatok elégetéssel vagy elföldeléssel történő ártalmatlanítása során keletkező lehetséges köz- és állat-egészségügyi kockázatok értékelése alapján.

a)

az anyagok nem haladják meg a heti 20 kg mennyiséget abból a létesítményből vagy üzemből, ahol az anyagokat összegyűjtik, függetlenül azoktól az állatfajoktól, amelyekből az anyagok származnak;

b)

az anyagokat olyan módszerekkel gyűjtik, szállítják és ártalmatlanítják, amelyek megakadályozzák az elfogadhatatlan köz- és állat-egészségügyi kockázatok terjedését;

c)

az e szakasz rendelkezéseinek betartatása érdekében az illetékes hatóságok rendszeres ellenőrzéseket végeznek – beleértve az üzemeltetők által vezetett nyilvántartások ellenőrzését – azokban a létesítményekben vagy üzemekben, ahol az anyagokat összegyűjtik.

1.

Az 1069/2009/EK rendelet 20. cikkében említett, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek alternatív felhasználási vagy ártalmatlanítási módszereinek engedélyezésére irányuló kérelmeket (kérelmek) az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyikén kell benyújtani az 1958. évi 1. rendeletben foglaltaknak megfelelően.

2.

A kérelmüket az angoltól eltérő nyelven benyújtó érdekelt feleknek hitelesíttetnie kell kérelmük hivatalos fordítását, amit az elbírálás előtt az EFSA biztosít.

Az 1069/2009/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdésében meghatározott időszak csak azt követően kezdődik, hogy az érdekelt fél hitelesíttette a kérelem hivatalos fordítását.

1.

A kérelemnek az alábbiakra vonatkozóan tartalmaznia kell minden szükséges információt annak érdekében, hogy az EFSA felmérhesse a javasolt alternatív módszer biztonságosságát:

2.

A kérelmet igazoló dokumentumokkal együtt kell benyújtani, így különösen a folyamat működését bemutató folyamatábrát, az 1. pont c) alpontjában megadott bizonyítékokat, valamint egyéb olyan bizonyítékokat kell csatolni, amelyek alátámasztják az 1. pont szerinti rendszerben nyújtott magyarázatot.

3.

A kérelemben fel kell tüntetni az érdekelt fél elérhetőségi címét, beleértve az érdekelt félként felelős vagy az érdekelt fél nevében eljáró konkrét kapcsolattartó személy nevét és teljes címét, telefon- és faxszámait és/vagy elektronikus levelezési címét.

1.

Az előállítási láncnak az 1069/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett kiindulási pontjától kezdve az állati melléktermékek és az azokból származó termékek összegyűjtéséhez és szállításához légmentesen zárt, új csomagolóanyagot vagy szivárgásmentesen fedett tárolóedényeket vagy járműveket kell használni.

2.

A járműveket és az újrahasználható tárolóeszközöket, valamint az állati melléktermékekkel vagy feldolgozott termékekkel – kivéve a 767/2009/EK rendelet szerint forgalomba hozott származtatott termékeket, amelyeket a 183/2005/EK rendelet II. mellékletével összhangban kell tárolni és szállítani – érintkező berendezések vagy készülékek valamennyi újrahasználható elemét tiszta állapotban kell tartani.

Azokat az eseteket kivéve, amikor nem csak bizonyos állati melléktermékek vagy azokból származó melléktermékek szállítására vannak kijelölve, az ilyen járműveket és tárolóedényeket:

3.

Amennyiben az a keresztszennyeződés elkerülése érdekében szükséges, az újrahasználható tárolóedényeket csak egy bizonyos állati melléktermék vagy abból származó termék szállítására kell kijelölni.

Ugyanakkor újrahasználható tárolóedényeket is lehet használni, feltéve hogy az illetékes hatóság engedélyezte azok használatát:

4.

A csomagolóanyagokat el kell égetni vagy – az uniós jogszabályokkal összhangban – egyéb módon kell ártalmatlanítani.

1.

A takarmányanyag vagy a kedvtelésből tartott állatok nyers eledele előállítására szánt állati melléktermékeket megfelelő hőmérsékleten kell szállítani: a húsból származó állati melléktermékek és az emberi fogyasztástól eltérő célokra szánt hústermékek esetében legfeljebb 7 °C hőmérsékleten – kivéve ha azokat a II. melléklet I. fejezetének megfelelően takarmányozási célokra használják –, az állat-egészségügyi vagy közegészségügyi kockázatok elkerülése érdekében.

2.

A takarmányanyag vagy a kedvtelésből tartott állatok eledele előállítására szánt, 3. kategóriába tartozó, feldolgozatlan anyagot hűtve, fagyasztva vagy silózva kell tárolni és szállítani, kivéve ha:

3.

A hűtve szállításhoz használt járműveket úgy kell kialakítani, hogy azok a szállítás teljes időtartama alatt biztosítsák a megfelelő hőmérséklet fenntartását, és lehetővé tegyék ennek a hőmérsékletnek a folyamatos ellenőrzését.

1.

Minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy:

2.

A szállítás és tárolás ideje alatt a csomagolásra, a tárolóeszközre vagy a szállítóeszközre erősített címkének:

3.

A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a területükről származó és onnan ki nem lépő állati melléktermékek és azokból származó termékek szállítása tekintetében külön rendszerek és egyedi szabályozás útján határozzák meg a csomagoláson, a tárolóeszközökön és a szállító járműveken használt színkódokat, feltéve hogy ezen rendszerek és szabályok nem téveszthetők össze az 1.c) pontban meghatározott színkódrendszerrel.

4.

A tagállamok meghatározhatnak rendszereket vagy megállapíthatnak szabályokat a területükről származó és ott maradó állati melléktermékek jelölésére vonatkozóan, feltéve hogy ezek a rendszerek vagy szabályok nem ütköznek az e melléklet V. fejezetében a származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott jelölési követelményekkel.

5.

A 3. és 4. pontoktól eltérve, az azokban meghatározott rendszert vagy szabályokat a tagállamok abban az esetben is használhatják a területükről származó, de onnan kilépő állati melléktermékekre, ha ehhez a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy harmadik állam hozzájárul.

6.

Azonban:

1.

A szállítás során az állati melléktermékeket és az abból származó termékeket az e fejezetben meghatározott mintának megfelelő kereskedelmi okmánynak vagy – amennyiben azt e rendelet előírja – egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie.

Ilyen dokumentumra vagy bizonyítványra azonban nincs szükség, ha:

2.

A kereskedelmi okmányt legalább három (egy eredeti és két másolati) példányban kell kiállítani. Az eredetinek a végső rendeltetési helyig kell kísérnie a szállítmányt. A címzettnek azt meg kell őriznie. A termelőnek az egyik, a szállítónak a másik másolati példányt kell megőriznie.

A tagállamok előírhatják, hogy a szállítmányok megérkezését a TRACES rendszerben kell igazolni, vagy a kereskedelmi okmány egy negyedik példányával, amelyet a szállítmány átvevője visszaküld a termelőnek.

3.

Az egészségügyi bizonyítványokat az illetékes hatóságnak kell kiállítania és aláírnia.

4.

Az Európai Unión belüli szállítás során az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket az előállítási láncnak az 1069/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kiindulási pontjától kezdve a 6. pontban meghatározott mintának megfelelő kereskedelmi okmánynak kell kísérnie.

Ugyanakkor – az 1069/2009/EK rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett alternatív rendszerrel történő információtovábbítás engedélyezése mellett – az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az illetékességi területén szállított állati melléktermékeket és azokból származó termékeket az alábbi dokumentumok kísérjék:

5.

A nyilvántartásokat és az azokhoz tartozó kereskedelmi okmányokat vagy egészségügyi bizonyítványokat legalább 2 éven keresztül meg kell őrizni az illetékes hatóságnak történő bemutatás céljából.

6.

Kereskedelmi okmány mintája

Megjegyzések