32022L2523

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
Irányelv - 2022/2523 - EN - EUR-Lex

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 32022L2523

Help

A Tanács (EU) 2022/2523 irányelve (2022. december 14.) az Unióban a multinacionális vállalatcsoportokra és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportokra vonatkozó globális minimum-adószint biztosításáról

ST/8778/2022/INIT

HL L 328., 2022.12.22, p. 1–58 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document In force: This act has been changed. Current consolidated version: 22/12/2022

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2022/2523/oj

HTML

PDF

Official Journal

2022.12.22.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 328/1

A TANÁCS (EU) 2022/2523 IRÁNYELVE

(2022. december 14.)

az Unióban a multinacionális vállalatcsoportokra és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportokra vonatkozó globális minimum-adószint biztosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 115. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)

Az elmúlt években az Unió mérföldkőnek számító intézkedéseket fogadott el a belső piacon az agresszív adótervezés elleni küzdelem megerősítése érdekében. Az adókikerülés elleni irányelvek szabályokat állapítottak meg a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen. Az említett szabályok a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezés keretében tett ajánlásokat emelték be az uniós jogba annak érdekében, hogy a multinacionális vállalatok nyereségének adóztatására ott kerüljön sor, ahol a nyereséget termelő gazdasági tevékenységeket végzik, és ahol értéket hoznak létre.

(2)

Az arra irányuló folyamatos erőfeszítése keretében, hogy véget vessen azon adózási gyakorlatoknak, amelyek lehetővé teszik a multinacionális vállalatok számára, hogy olyan joghatóságokba csoportosítsák át a nyereségüket, ahol azt egyáltalán nem vagy csak nagyon alacsony mértékű adó terheli, az OECD nemzetközi adószabályokat dolgozott ki, amelyek biztosítják, hogy a multinacionális vállalatok a működésük helyétől függetlenül méltányos arányú adót fizessenek. Az említett nagyszabású reform célja, hogy egy globális minimum-adószint megállapításával korlátok közé szorítsa a társaságiadó-mértékek terén zajló versenyt. Azáltal, hogy megszünteti a nyereségnek a nem vagy nagyon alacsony szinten adóztató joghatóságokba való átcsoportosításából származó előnyök jelentős részét, a globális minimumadóra irányuló reform világszerte egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni a vállalkozások számára, és lehetővé fogja tenni, hogy a joghatóságok eredményesebben védhessék az adóalapjukat.

(3)

Az említett politikai célkitűzés "A gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások – Globális adóalap-erózió elleni modellszabályok (második pillér) (OECD-modellszabályok)" című dokumentumban öltött testet, amelyet az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív kerete (Inclusive Framework on BEPS) 2021. december 14-én hagyott jóvá, és amelyek alkalmazására a tagállamok kötelezettséget vállaltak. A Tanács az egyes adóügyi kérdésekről szóló, az Európai Tanácsnak címzett jelentésében, amelyet a Tanács 2021. december 7-én hagyott jóvá, a Tanács megerősítette, hogy határozottan támogatja a globális minimumadóra irányuló reformot, és elkötelezte magát az említett reformnak az uniós jog révén történő gyors végrehajtása mellett. Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a tagállamok ténylegesen teljesítsék a globális minimum-adószint elérésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat.

(4)

A szorosan integrált gazdaságokból álló Unióban alapvető fontosságú, hogy a globális minimumadóra irányuló reformot kellően koherens és koordinált módon hajtsák végre. Figyelembe véve az új nemzetközi adószabályok nagyságrendjét, részletességét és technikai jellemzőit, csak egy közös uniós keret akadályozhatja meg azt, hogy azok végrehajtása során a belső piac széttagolttá váljon. Ezenkívül az Európai Unió működéséről szóló szerződés által biztosított alapvető szabadságokkal összeegyeztethető módon kialakított közös keret jogbiztonságot nyújtana az adózók számára az ilyen szabályok végrehajtása során.

(5)

A globális minimum-adószint hatékony és koherens keretének uniós szintű létrehozása érdekében szabályokat szükséges megállapítani. Az említett keret két, egymáshoz kapcsolódó szabályból álló, együttesen: a GloBE-szabályokként is hivatkozott rendszert hoz létre, amelyen keresztúl kiegészítő adót kell beszedni minden olyan esetben, amikor egy adott joghatóságban valamely multinacionális vállalat tényleges adómértéke 15 % alatt van. Ilyen esetekben a joghatóságot alacsony adóterhelésűnek kell tekinteni. Az említett két összekapcsolódó szabályt jövedelem-hozzászámítási szabálynak (IIR) és az aluladóztatott kifizetések szabályának (UTPR) hívják. Az említett rendszer értelmében a multinacionális vállalat valamely tagállamban található anyavállalata köteles alkalmazni a jövedelem-hozzászámítási szabályt a csoport bármely alacsony adóterhelésű tagja után a kiegészítő adóból rá eső részre, függetlenül attól, hogy az említett tag az Unión belül vagy azon kívül található. Az aluladóztatott kifizetések szabálya a jövedelem-hozzászámítási szabály védőhálójának szerepét hivatott betölteni a kiegészítő adó maradványösszegének újrafelosztása révén azon esetekben, amikor az anyavállalatok a jövedelem-hozzászámítási szabály alkalmazásával nem tudják beszedni az alacsony adóterhelésű csoporttagok utáni kiegészítő adó teljes összegét.

(6)

A tagállamok által elfogadott OECD-modellszabályokat a globális megállapodáshoz a lehető legszorosabban igazodva kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok által ezen irányelv alapján végrehajtott szabályok a OECD-modellszabályok értelmében elismertek legyenek. Ezen irányelv szorosan követi a OECD-modellszabályok tartalmát és szerkezetét. Az elsődleges uniós joggal, és különösen a letelepedés szabadságának elvével való összeegyeztethetőség biztosítása érdekében ezen irányelv szabályait alkalmazni kell a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező szervezetekre és az említett tagállamban található anyavállalat ott illetőséggel nem rendelkező szervezeteire. Az irányelvet alkalmazni kell a nagy volumenű, tisztán belföldi csoportokra is. Ily módon a jogi keret kialakítása révén elkerülhető volna a határokon átnyúló és a belföldi helyzetek közötti hátrányos megkülönböztetés kockázata. Valamely alacsony adóterhelésű tagállamban található valamennyi szervezetnek – beleértve a jövedelem-hozzászámítási szabályt alkalmazó anyavállalatot is –, a kiegészítő adó hatálya alá kell tartoznia. Ugyanígy kiegészítő adónak kell terhelnie ugyanazon anyavállalat olyan csoporttagjait, amelyek egy másik alacsony adóterhelésű tagállamban találhatók.

(7)

Miközben biztosítani kell az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítását, el kell kerülni a belső piacon működő kisebb multinacionális vállalatokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. E célból ezen irányelv csak azon Unióban található szervezetekre alkalmazandó, amelyek az éves konszolidált árbevétel 750 000 000 EUR összegű küszöbértékét elérő multinacionális vállalatcsoportok vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok tagjai. Az említett küszöbérték összhangban volna a meglévő nemzetközi adószabályok, így például az (EU) 2016/881 tanácsi irányelv (3) által bevezetett, a 2011/16/EU tanácsi irányelvben (4) meghatározott, országonkénti jelentéstételre vonatkozó szabályok szerinti küszöbértékkel. Az irányelv a hatálya alá tartozó szervezeteket csoporttagként említi. Egyes szervezeteket sajátos céljuk és jogállásuk alapján ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól. Kizárt szervezeteknek kell tekinteni azokat, amelyek általában nem kereskedelmi vagy üzleti, hanem közérdekű tevékenységeket végeznek, így például népegészségügyi ellátást, oktatást vagy állami infrastruktúraépítést biztosító területen, és amelyek az említett okokból lehet, hogy nem adókötelesek azon tagállamban, amelyben találhatók. Ezért ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól az államigazgatási szerveket, a nemzetközi szervezeteket, a nyugdíjalapokat és a nonprofit szervezeteket, beleértve például a népegészségügyi célú szervezeteket is. Lehetővé kell tenni, hogy a nonprofit szervezetek közé tartozzanak olyan egészségbiztosítók is, amelyek kizárólag a népegészségügyi ellátás javára törekszenek nyereségre, vagy érnek el nyereséget. Ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól a befektetési alapokat és az ingatlanbefektetési vállalkozásokat is, amennyiben azok a tulajdonosi lánc legfelső szintjén helyezkednek el, mivel az említett szervezetek által elért nyereség adóztatása a tulajdonosaik szintjén történik.

(8)

A rendszer középpontjában a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalata áll, amennyiben az említett anyavállalat közvetlenül vagy közvetve ellenőrző részesedéssel rendelkezik a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport valamennyi egyéb tagjában. Mivel a végső anyavállalatnak általában a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport valamennyi tagjának pénzügyi számlái alapján konszolidált (összevont) pénzügyi beszámolót kell készítenie vagy ha nem ez a helyzet, arra valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard alapján volna köteles , kritikus információkkal rendelkezik ahhoz, és a helyzeténél fogva a leginkább képes biztosítani azt, hogy a csoport tekintetében az adózási szint joghatóságonként megfeleljen a megállapodás szerinti minimum-adómértéknek. Amennyiben a végső anyavállalat az Unióban található, az irányelv alapján ennélfogva elsődleges kötelezettség kell, hogy terhelje arra nézve, hogy a kiegészítő adóból hozzá rendelhető részarány mértékéig alkalmazza a jövedelem-hozzászámítási szabályt a multinacionális vállalatcsoport valamennyi alacsony adóterhelésű tagja tekintetében, függetlenül attól, hogy azok az Unión belül vagy azon kívül találhatók. A nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalatának az alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében a kiegészítő adó teljes összegére kell alkalmaznia a jövedelem-hozzászámítási szabályt.

(9)

Bizonyos körülmények között az említett, a jövedelem-hozzászámítási szabály alkalmazására vonatkozó kötelezettséget a multinacionális vállalatcsoportnak az Unióban található más tagjaira kell továbbhárítani. Először is, amennyiben a végső anyavállalat egy kizárt szervezet, vagy olyan harmadik országbeli joghatóságban található, amely nem hajtotta végre a OECD-modellszabályokat vagy az azokkal egyenértékű szabályokat, és így nem rendelkezik elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal, a tulajdonosi láncban a végső anyavállalat alatt elhelyezkedő és az Unióban található közbenső anyavállalatok kötelesek ezen irányelv alapján a kiegészítő adóból hozzájuk rendelhető részarány mértékéig alkalmazni a jövedelem-hozzászámítási szabályt. Azonban amennyiben a jövedelem-hozzászámítási szabály alkalmazására kötelezett közbenső anyavállalat ellenőrző részesedéssel rendelkezik egy másik közbenső anyavállalatban, a jövedelem-hozzászámítási szabályt az elsőként említett közbenső anyavállalatnak kell alkalmaznia.

(10)

Másodszor, függetlenül attól, hogy a végső anyavállalat elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal rendelkező joghatóságban található-e, az Unióban található, azon részleges tulajdonban álló anyavállalatok, amelyek több mint 20 %-ban a csoporton kívüli érdekeltek tulajdonában vannak, kötelesek ezen irányelv értelmében a kiegészítő adóból hozzájuk rendelhető részarány mértékéig alkalmazni a jövedelem-hozzászámítási szabályt. Az ilyen részleges tulajdonban álló anyavállalatoknak azonban nem kell alkalmazniuk a jövedelem-hozzászámítási szabályt, amennyiben kizárólagos tulajdonosuk egy másik részleges tulajdonban álló anyavállalat, amely a jövedelem-hozzászámítási szabály alkalmazására kötelezett. Harmadszor, amennyiben a végső anyavállalat egy kizárt szervezet, vagy elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal nem rendelkező joghatóságban található, a csoport tagjainak a munkavállalók létszámán és a tárgyi eszközökön alapuló felosztási képlettel arányosan az aluladóztatott kifizetések szabályát kell alkalmazniuk a kiegészítő adó azon maradványösszegére, amelyre előzőleg nem alkalmazták a jövedelem-hozzászámítási szabályt. Negyedszer, amennyiben a végső anyavállalat elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal rendelkező harmadik országbeli joghatóságban található, a multinacionális vállalatcsoport tagjainak az aluladóztatott kifizetések szabályát kell alkalmazniuk az említett harmadik országbeli joghatóságban található csoporttagokra azon esetekben, amikor az említett harmadik országbeli joghatóság az ott található valamennyi csoporttag – beleértve a végső anyavállalatot is – tényleges adómértéke alapján alacsony adóterhelésűnek minősül.

(11)

A globális minimumadóra irányuló reformnak a joghatóságok közötti tisztességes adóversenyre vonatkozó szakpolitikai célkitűzéseivel összhangban a tényleges adómérték kiszámítását joghatósági szinten kell elvégezni. A tényleges adómérték kiszámítása céljából az irányelvnek közös részletszabályokat kell megállapítania az adóalap – a továbbiakban: elismert nyereség vagy veszteség – kiszámítására, valamint a megfizetett adókra a továbbiakban: lefedett adókra – vonatkozóan. A kiindulási pontot a konszolidációs célokból figyelembe vett pénzügyi számlák kell, hogy jelentsék, amelyeket azután a joghatóságok közötti torzulások elkerülése érdekében egy sor kiigazításnak kell alávetni, beleértve az időbeli eltérések kezelését is. Továbbá egyes szervezetek elismert nyereségét vagy veszteségét, valamint lefedett adóit a multinacionális vállalatcsoporton belül más, releváns tagokhoz kell rendelni annak érdekében, hogy biztosított legyen az olyan nyereség vagy veszteség adóügyi megítélésének semlegessége, amely – akár a csoporttagok jellege (például áteresztő szervezetek, hibrid szervezetek vagy állandó telephelyek) miatt, akár a nyereség konkrét adóügyi megítélése (például osztalékfizetési vagy ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó adórendszer) miatt – több joghatóságban is lefedett adók hatálya alá tartozik. A lefedett adókat illetően ezen irányelvet az OECD által nyújtott bármely további iránymutatás fényében kell értelmezni, amely iránymutatást a tagállamoknak figyelembe kell venniük a lefedett adóknak valamennyi tagállam és harmadik országbeli joghatóság általi egységes azonosításának biztosítása érdekében.

(12)

A multinacionális vállalatcsoport minden olyan joghatóságra tekintettel számított tényleges adómértékét, ahol tevékenységet folytat, illetve a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tényleges adómértékét össze kell hasonlítani a megállapodás szerinti 15 %-os minimum-adómértékkel annak megállapítása céljából, hogy a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport kiegészítő adó fizetésére és ennélfogva a jövedelem-hozzászámítási szabálynak vagy az aluladóztatott kifizetések szabályának az alkalmazására kötelezett legyen-e. Az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív kerete által elfogadott 15 %-os minimum-adómérték a világszerte alkalmazott társaságiadó-kulcsok egyensúlyát tükrözi. Azon esetekben, amikor egy multinacionális vállalatcsoport tényleges adómértéke egy adott joghatóságban a minimum-adómérték alá esik, a kiegészítő adót a globális megállapodás szerinti 15 %-os tényleges minimum-adómértéknek való megfelelés érdekében a multinacionális vállalatcsoport azon tagjaihoz kell rendelni, amelyeket a jövedelem-hozzászámítási szabály és az aluladóztatott kifizetések szabálya értelmében adófizetési kötelezettség terhel. Azon esetekben, amikor egy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tényleges adómértéke a minimum-adómérték alá esik, a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalatának az alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében alkalmaznia kell a jövedelem-hozzászámítási szabályt annak érdekében, hogy a csoportnak a 15 %-os tényleges minimum-adómérték szerinti adókötelezettsége keletkezzen.

(13)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok részesüljenek a területükön található, alacsony adóterhelésű csoporttagok után beszedett kiegészítőadó-bevételekből, a tagállamoknak képesnek kell lenniük elismert belföldi kiegészítő adó rendszerének alkalmazását választani. A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot, ha elismert belföldi kiegészítő adó alkalmazását választják, abból a célból, hogy más tagállamok és harmadik országbeli joghatóságok adóhatóságai, valamint a multinacionális vállalatcsoportok kellő bizonyossággal rendelkezzenek a tekintetben, hogy az adott tagállamban működő, alacsony adóterhelésű csoporttagokra ilyen elismert belföldi kiegészítő adót kell alkalmazni. A multinacionális vállalatcsoport azon tagjainak, amelyek olyan tagállamban találhatók, amely a saját belföldi adórendszerén belül ilyen rendszer bevezetését választotta, a kiegészítő adót az említett tagállam részére kell megfizetniük. Az ilyen rendszernek biztosítania kell, hogy a csoporttagok elismert nyereségének vagy veszteségének tényleges minimum-adóztatását a kiegészítő adó ezen irányelvnek megfelelő kiszámításával azonos módon számítsák ki.

(14)

Az arányos megközelítés biztosítása érdekében ezen irányelvnek figyelembe kell venni egyes konkrét helyzeteket, amelyekben a BEPS-kockázatok mérsékeltek. Ezért ezen irányelvnek tartalmaznia kell az adott joghatóságon belül a munkavállalókkal kapcsolatos költségeken és a tárgyi eszközök értékén alapuló gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivételt. Az említett kivétel bizonyos mértékig megoldaná az olyan helyzeteket, amikor egy multinacionális vállalatcsoport vagy egy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport olyan gazdasági tevékenységeket folytat, amelyek tényleges jelenlétet igényelnek egy alacsony adóterhelésű joghatóságban, mivel ilyen esetben valószínűtlen, hogy a BEPS-gyakorlatok virágoznának. A nemzetközi tevékenységük kezdeti szakaszában lévő multinacionális vállalatcsoportok sajátos esetét is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy a szabályok ne tartsák vissza a határokon átnyúló tevékenységek fejlesztésétől a működésük elsődleges helye szerinti belföldi joghatóságukban alacsony adóterhelést élvező multinacionális vállalatcsoportokat. Ezért az ilyen multinacionális vállalatcsoportok alacsony adóterhelésű belföldi tevékenységeit ötéves átmeneti időszakra ki kell zárni a szabályok hatálya alól, feltéve, hogy a multinacionális vállalatcsoportnak legfeljebb hat joghatóságban van tagja. A nagy volumenű belföldi vállalatcsoportokkal szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az ilyen csoportok tevékenységeiből származó nyereséget ötéves átmeneti időszakra szintén ki kell zárni.

(15)

Továbbá, azon tagállamok sajátos helyzetének figyelembevétele érdekében, amelyekben nagyon kevés vállalatcsoportnak található a székhelye, és amelyekben olyannyira kevés csoporttag található, hogy aránytalan előírni, hogy e tagállamok adóhatóságai azonnali hatállyal alkalmazzák a jövedelem-hozzászámítási szabályt és az aluladóztatott kifizetések szabályát, valamint tekintettel arra, hogy a GloBE-szabályok közös megközelítést képeznek, helyénvaló volna lehetővé tenni az említett tagállamok számára, hogy választhassák azt, hogy egy korlátozott időszakban nem alkalmazzák a jövedelem-hozzászámítási szabályt és az aluladóztatott kifizetések szabályát. Az ilyen választással élő tagállamoknak az ezen irányelv átültetésére vonatkozó határidőn belül értesíteniük kell a Bizottságot.

(16)

Azon tagállamoknak, amelyek azt választják, hogy átmenetileg nem alkalmazzák a jövedelem-hozzászámítási szabályt és az aluladóztatott kifizetések szabályát, olyan módon kell átültetniük ezt az irányelvet, amely biztosítja a multinacionális vállalatcsoportokra és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportokra kivetendő globális minimum-adószint rendszerének megfelelő működését az Unióban. Ez különösen azt jelenti, hogy az említett tagállamokban levő belföldi csoporttagok kötelesek tájékoztatni a többi tagállamban és harmadik országokban található csoporttagokat annak érdekében, hogy a többi tagállam és harmadik ország alkalmazhassa az aluladóztatott kifizetések szabályát. Az említett választással élő tagállamok adóhatóságaira háruló adminisztratív terheket a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell, fenntartva ugyanakkor ezen irányelv eredményes alkalmazását az egész Unióban. Ezért az említett tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra is, hogy tanácsot és segítséget kérve, megbeszélést folytassanak a Bizottsággal annak érdekében, hogy közös megegyezésre jussanak ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó gyakorlati szabályokról.

(17)

Rendkívül változékony jellege és hosszú gazdasági ciklusa miatt a hajózási ágazatra hagyományosan alternatív vagy kiegészítő adózási rendszerek vonatkoznak a tagállamokban. Az említett szakpolitikai megfontolás aláásásának elkerülése és annak lehetővé tétele érdekében, hogy tagállamok a nemzetközi gyakorlattal és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban továbbra is egyedi adóügyi megítélést alkalmazzanak a hajózási ágazat tekintetében, a hajózásból származó jövedelmet ki kell zárni a rendszerből.

(18)

Annak érdekében, hogy egyensúly alakuljon ki egyfelől a globális minimumadóra irányuló reform célkitűzései, másfelől az adóhatóságokra és az adózókra háruló adminisztratív terhek között, ennek az irányelvnek de minimis kizárást kell előírnia azon multinacionális vállalatcsoportok és nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok esetében, amelyek egy adott joghatóságban 10 000 000 EUR alatti átlagos árbevételt, valamint 1 000 000 EUR alatti átlagos elismert nyereséget vagy veszteséget érnek el. Az ilyen multinacionális vállalatcsoportoknak vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportoknak nem lehet kiegészítő adót fizetniük, még akkor sem, ha tényleges adómértékük az említett joghatóságban nem éri el a minimum-adómértéket.

(19)

Az irányelv hatálya alá első alkalommal tartozó multinacionális vállalatcsoportok és nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok esetében az irányelv szabályainak alkalmazása adózási attribútumok meglétéből – többek között korábbi pénzügyi évek veszteségeiből –, vagy időbeli eltérésekből eredő torzulásokhoz vezethet, és az ilyen torzulások kiküszöböléséhez átmeneti rendelkezésekre lehet szükség. Az új adórendszerre való zökkenőmentes áttérés lehetővé tétele érdekében tízéves időszakon keresztül a bérköltségre és a tárgyi eszközre jutó nyereségkivételekre vonatkozó mértékék fokozatos csökkentését is kell alkalmazni.

(20)

Mivel a multinacionális vállalatcsoportoknak és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportoknak egy adott joghatóságban és egy adott pénzügyi évben minimális szintű adót kell fizetniük, a kiegészítő adó kizárólag annak biztosítását célozhatja, hogy az ilyen csoportok nyereségét egy adott pénzügyi évben tényleges minimum-adómérték szerinti adó terhelje. Az említett okból a kiegészítő adóra vonatkozó szabályoknak nem úgy kell működniük, mint a vállalat nyereségére közvetlenül kivetett adó esetében, hanem a többletnyereségre kell alkalmazni őket egy egységesített adóalap és konkrét adókiszámítási módszerek segítségével, amelyekkel azonosíthatók az érintett vállalatcsoporton belül az alacsony adóterhelésű jövedelmek, és olyan kiegészítő adó vethető ki, amely a csoport tényleges adómértékét az érintett jövedelem tekintetében az elfogadott minimum-adószintre emeli. A jövedelem-hozzászámítási szabálynak és az aluladóztatott kifizetések szabályának kiegészítő adókként való kialakítása azonban nem akadályoz meg egy joghatóságot abban, hogy az említett szabályokat a belső jogában egy társaságiadó-rendszer keretében alkalmazza.

(21)

A nemzetközi szinten elért politikai megállapodás eredményeként a GloBE-szabályok által figyelembe vett eredményfelosztás-adóztatási rendszereknek azoknak kell lenniük, amelyek 2021. július 1-jén vagy azelőtt hatályban voltak, amely dátum az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív kerete „A gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások kezelését célzó kétpilléres megoldásról szóló nyilatkozat” című első nyilatkozatának kelte, amely jóváhagyta a megfelelő eredményfelosztás-adóztatási rendszer különleges kezelését. Ez nem akadályozhatja egy joghatóság eredményfelosztás-adóztatási rendszerének olyan megváltoztatását, amely összehangban van annak meglévő kialakításával.

(22)

A rendszer hatékony alkalmazásához elengedhetetlen az eljárások csoportszintű összehangolása. Szükséges lesz olyan rendszert működtetni, amely biztosítja az akadálytalan információáramlást a multinacionális vállalatcsoporton belül, valamint a csoporttagok helye szerinti adóhatóságok felé. A kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatás benyújtásáért az elsődleges felelősség magát a csoporttagot terheli. Az ilyen felelősség alóli mentességet kell azonban alkalmazni, amennyiben a multinacionális vállalatcsoport a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatás benyújtására egy másik csoporttagot jelölt ki. Ez lehet helyi szervezet vagy olyan, másik joghatóságban található szervezet, amelynek illetékes hatósága megállapodást kötött a mentesített csoporttag tagállama szerinti illetékes hatósággal. A kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatás részeként szolgáltatott adatoknak lehetővé kell tenniük a csoporttagok helye szerinti adóhatóságok számára, hogy a belföldi eljárások – többek között a belföldi adóbevallások benyújtására vonatkozó eljárások – alkalmazásával értékeljék a csoporttagnak a kiegészítő adó vagy adott esetben az elismert belföldi kiegészítő adó tekintetében fennálló kötelezettsége helyénvalóságát. Az OECD GloBE végrehajtási keretrendszerében kidolgozandó további iránymutatás hasznos szemléltető és értelmező forrás lesz e tekintetben, és a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az ilyen iránymutatást beépítik a belső jogukba. Figyelembe véve a megfelelési kiigazításokat, amelyek ezen irányelv végrehajtása miatt szükségesek, az ezen irányelv hatálya alá első alkalommal tartozó csoportok számára 18 hónapos időszakot kell biztosítani a tájékoztatási követelményeknek való megfelelésre.

(23)

Az adózási átláthatóság előnyeit figyelembe véve, biztató, hogy valamennyi részt vevő joghatóság adóhatóságához jelentős mennyiségű információt fognak benyújtani. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó multinacionális vállalatcsoportokat kötelezni kell arra, hogy átfogó és részletes tájékoztatást nyújtsanak nyereségükről és tényleges adómértékükről minden olyan joghatóságban, ahol csoporttaggal rendelkeznek. Az átfogó jelentéstételtől az átláthatóság javulása várható.

(24)

Ezen irányelv végrehajtásakor a tagállamoknak szemléltetési vagy értelmezési forrásként az OECD-modellszabályokat, továbbá az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív kerete által kiadott „A gazdaság digitalizációjából eredő adózási kihívások – Az adóalap-erózió elleni globális modellszabályok (második pillér) kommentárja (Tax Challenges Arising from the Digitalisation of the Economy – Global Anti-Base Erosion Model Rules (Pillar Two)” c. dokumentumban foglalt magyarázatokat és példákat, valamint a GloBE végrehajtási keretrendszerét, beleértve annak mentesítési (safe harbour) szabályait is, kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy biztosítsák az összes tagállamban az alkalmazás következetességét abban a mértékben, amennyiben az említett források összhangban vannak ezen irányelvvel és az uniós joggal. Az ilyen mentesítési (safe harbour) szabályoknak a multinacionális vállalatcsoportok és a nagy volumenű belföldi csoportok tekintetében is relevanciával kell bírni.

(25)

A globális minimumadóra irányuló reform eredményessége és méltányossága nagymértékben függ az egész világra kiterjedő végrehajtástól. Az ezen irányelv szerinti szabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak megfelelő szankciókat kell kiszabniuk, különösen azon vállalatokra, amelyek nem teljesítik a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatásra és a kiegészítő adó rájuk eső részének megfizetésére vonatkozó kötelezettségüket. Az említett szankciók meghatározásakor a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk azon kockázat kezelésére, hogy egy multinacionális vállalatcsoport nem szolgáltatja az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazásához szükséges adatokat. Az említett kockázat kezelése érdekében a tagállamoknak visszatartó erejű szankciókat kell megállapítaniuk.

(26)

Az is alapvető fontosságú lesz, hogy az Unió valamennyi fő kereskedelmi partnere vagy elismert jövedelem-hozzászámítási szabályt vagy azzal egyenértékű, a minimumadózásra vonatkozó szabályokat alkalmazzon. Ami azon kérdést illeti, hogy a globális megállapodáshoz csatlakozó harmadik országbeli joghatóság által alkalmazott jövedelem-hozzászámítási szabály a globális megállapodás értelmében elismert jövedelem-hozzászámítási szabálynak minősül-e, az OECD szintjén elvégzendő értékelésre célszerű hagyatkozni. Ezen túlmenően, valamint a jogbiztonságnak és a globális minimumadó-szabályok hatékonyságának elősegítése érdekében fontos pontosabban meghatározni azon feltételeket, amelyek alapján a globális megállapodás szabályait át nem ültető harmadik országbeli joghatóságban alkalmazott szabályok egyenértékűnek tekinthetők egy elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal. Az egyenértékűség értékelésének célja főként az ezen irányelv tagállamok általi alkalmazásának egyértelművé tétele és körülhatárolása, különös tekintettel az aluladóztatott kifizetések szabályára. E célból ennek az irányelvnek rendelkeznie kell arról, hogy a Bizottság – az OECD szintjén elvégzett értékelést követően – bizonyos konkrét paraméterek alapján értékelést készítsen az egyenértékűségi kritériumokról. A valamely elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal egyenértékűnek tekinthető jogi keretet alkalmazó harmadik országbeli joghatóságok meghatározásának közvetlenül az ezen irányelvben meghatározott objektív kritériumokon kell alapulnia, és szigorúan követnie kell az OECD szintjén elvégzett értékelést. Ezért helyénvaló ilyen konkrét összefüggésben felhatalmazáson alapuló jogi aktusról rendelkezni. Így különösen, ilyen konkrét összefüggésben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus előírása nem tekintendő precedensnek a különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott más jogalkotási eszközökre vonatkozóan, tekintettel az adóügyi kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali eljárásra.

(27)

Alapvető fontosságú biztosítani az ezen irányelvben meghatározott szabályok következetes alkalmazását minden olyan harmadik országbeli joghatóság tekintetében, amely nem ülteti át a globális megállapodás szabályait, és belföldi szabályai nem minősülnek egyenértékűnek egy elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal. Ezzel összefüggésben szükséges kidolgozni egy közös módszertant arra vonatkozóan, hogy a globális megállapodás szabályai szerint lefedett adóként kezelt összegeket miként rendeljék egy multinacionális vállalatcsoport tagjaihoz, amely vállalatcsoport ezen irányelv szabályaival összhangban kiegészítő adó hatálya alá tartozna. E célból a tagállamoknak a GloBE végrehajtási keretrendszerére vonatkozó OECD-iránymutatást kell referenciaként használniuk az ilyen lefedett adók vállalatokhoz rendelésére.

(28)

Ezen irányelv bizonyos nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, a Bizottság általi értékelést követően azon joghatóságok meghatározása tekintetében, amelyek valamely elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal egyenértékűnek tekinthető belföldi jogi kerettel rendelkeznek. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (5) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor.

(29)

Azzal, hogy ezen irányelv 2022-ben lép hatályba, és a tagállamok általi átültetés határideje legkésőbb 2023. december 31., az Unió az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív kerete által elfogadott, a gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások kezelését célzó kétpilléres megoldásról szóló, 2021. október 8-i nyilatkozatában (a továbbiakban: az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretének 2021. október 8-i nyilatkozata) meghatározott ütemezésnek megfelelően fog eljárni, amely szerint a második pillért 2022-ben kell jogszabályba kell foglalni és 2023-ban hatályba léptetni, míg az aluladóztatott kifizetések szabálya 2024-ben lép hatályba.

(30)	Ezen irányelvnek az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazásáról szóló rendelkezéseit 2024-től kell alkalmazni annak érdekében, hogy a harmadik országbeli joghatóságok az OECD-modellszabályok végrehajtásának első szakaszában alkalmazhassák a jövedelem-hozzászámítási szabályt.

(31)

Az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretének 2021. októberi nyilatkozata kétpilléres megoldást ír elő. Az annak mellékletében meghatározott részletes végrehajtási terv meghatározza az egyes pillérek végrehajtásának ütemezését. Mivel ezen irányelv célja a második pillér végrehajtása, miközben az első pillérrel kapcsolatos munka teljesítése várat magára, meg kell bizonyosodni arról, hogy az első pillért is végrehajtják. E célból ezen irányelv tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely kötelezi a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretében elért haladás értékeléséről. A Bizottság, amennyiben szükségesnek tartja, jogalkotási javaslatot nyújthat be a gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások kezelése érdekében, amelyet a tagállamok megvizsgálhatnak.

(32)	A Tanácsnak 2022. július 1-jétől kezdve minden félév vége előtt értékelnie kell az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív kerete 2021. októberi nyilatkozata első pillérének végrehajtásával kapcsolatos helyzetet.

(33)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az Unióban a globális minimum-adószintre vonatkozó közös keretnek a GloBE-modellszabályokban foglalt közös megközelítés alapján történő létrehozását az egyes tagállamok önállóan nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel a tagállamok független fellépése a belső piac széttagolódásának kockázatával járna, és mivel döntő fontosságú az olyan megoldások bevezetése, amelyek a belső piac egésze számára működőképesek, a globális minimumadóra irányuló reform léptéke miatt az Unió szintjén azonban jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(34)

Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal, és a biztos 2022. február 10-én hivatalos észrevételeket tett. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke és az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerinti személyes adatok védelméhez való jog alkalmazandó a személyes adatoknak az ezen irányelv keretében történő kezelésére,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Cikk

Tárgy

(1) Ezen irányelv közös intézkedéseket állapít meg a multinacionális vállalatcsoportok és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok tényleges minimum-adóztatására vonatkozóan a következők formájában:

a)	egy jövedelem-hozzászámítási szabály (IIR), amelynek megfelelően a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport anyavállalata kiszámítja és befizeti a kiegészítő adóból hozzá rendelhető részarányt a csoport alacsony adóterhelésű tagjai tekintetében; és

az aluladóztatott kifizetések szabálya (UTPR), amelynek értelmében egy multinacionális vállalatcsoport valamely tagjánál további adóráfordítás keletkezik, amely egyenlő az alacsony adóterhelésű csoporttagok tekintetében a jövedelem-hozzászámítási szabály alapján fel nem számított kiegészítő adóból rá eső résszel.

(2) A tagállamok választhatják azt, hogy elismert belföldi kiegészítő adót alkalmaznak, amellyel összhangban kell – ezen irányelv értelmében – kiszámítani és befizetni a joghatóságukban található összes alacsony adóterhelésű csoporttag többletnyeresége utáni kiegészítő adót.

2. Cikk

Hatály

(1) Ezen irányelv valamely tagállamban található azon csoporttagokra alkalmazandó, amelyek olyan multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagjai, amelynek a végső anyavállalat konszolidált (összevont) pénzügyi beszámolója szerinti – a (3) bekezdésben említett kizárt szervezetek árbevételét is beleszámítva – éves árbevétele a vizsgált pénzügyi évet közvetlenül megelőző négy pénzügyi év közül legalább kettőben eléri vagy meghaladja a 750 000 000 EUR-t.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett négy pénzügyi év közül egy vagy több 12 hónapnál hosszabb vagy rövidebb, a szóban forgó bekezdés szerinti árbevételi küszöbértéket minden egyes ilyen pénzügyi év tekintetében arányosan ki kell igazítani.

(3) Ezen irányelv nem alkalmazandó a következő szervezetekre (a továbbiakban: kizárt szervezetek):

a)	államigazgatási szerv, nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet, nyugdíjalap, végső anyavállalatnak minősülő befektetési alap vagy végső anyavállalatnak minősülő ingatlanbefektetési vállalkozás;

a nyugdíjszolgáltató kivételével olyan szervezet, amely értékének legalább 95 %-a – közvetlenül vagy egy vagy több kizárt szervezeten keresztül – az a) pontban említett egy vagy több szervezet tulajdonában van, és amely:

i.	kizárólag vagy szinte kizárólag abból a célból működik, hogy az a) pontban említett szervezet vagy szervezetek javára eszközöket tartson vagy pénzeszközöket fektessen be; vagy

ii.	kizárólag az a) pontban említett szervezet vagy szervezetek által végzett tevékenységeket kiegészítő tevékenységeket végez;

a nyugdíjszolgáltató kivételével olyan szervezet, amely értékének legalább 85 %-a – közvetlenül vagy egy vagy több kizárt szervezeten keresztül – az a) pontban említett egy vagy több szervezet tulajdonában van, feltéve, hogy lényegében teljes nyeresége olyan osztalékokból vagy olyan tőkenyereségekből vagy -veszteségekből származik, amelyek a 16. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban nem vehetők figyelembe az elismert nyereség vagy veszteség kiszámításakor.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag a 45. cikk (1) bekezdésével összhangban választhatja azt, hogy az említett albekezdés b) és c) pontjában említett valamely szervezetet nem kezel kizárt szervezetként.

3. Cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.	„szervezet”: jogi konstrukció, amely önálló pénzügyi számlákat készít, vagy jogi személy;

„csoporttag”:

a)	olyan szervezet, amely egy multinacionális vállalatcsoport vagy egy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport része; és

b)	a központ bármely állandó telephelye, amely az a) alpontban említett valamely multinacionális vállalatcsoport része;

„csoport”:

olyan szervezetek együttese, amelyek tulajdonjog vagy ellenőrzés révén a konszolidált pénzügyi beszámoló végső anyavállalat általi elkészítése céljából az elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardban meghatározottak szerinti kapcsolatban állnak egymással, beleértve bármely szervezetet is, amelyet a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójában pusztán kis mérete miatt, lényegességi okokból vagy amiatt nem vesznek figyelembe, hogy értékesítési célból tartják; vagy

b)	olyan szervezet, amely egy vagy több állandó telephellyel rendelkezik, feltéve, hogy nem része egy másik, az a) alpontban meghatározottak szerinti csoportnak;

4.	„multinacionális vállalatcsoport”: olyan csoport, amely legalább egy olyan szervezetet vagy állandó telephelyet foglal magában, amely nem a végső anyavállalat joghatóságában található;

5.	„nagy volumenű belföldi vállalatcsoport”: olyan csoport, amelynek valamennyi tagja ugyanazon tagállamban található;

„konszolidált (összevont) pénzügyi beszámoló”:

a szervezet által valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardnak megfelelően készített pénzügyi kimutatások, amelyekben az említett szervezetnek és azon szervezeteknek, amelyekben ellenőrző részesedéssel rendelkezik, az eszközeit, kötelezettségeit, bevételeit, ráfordításait és pénzforgalmát egyetlen gazdasági egységhez tartozóként mutatják be;

b)	a 3. pont b) alpontjában meghatározott csoportok esetében a szervezet által valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardnak megfelelően készített pénzügyi kimutatások;

c)	a végső anyavállalat azon pénzügyi kimutatásai, amelyeket nem valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardnak megfelelően készítenek, és amelyeket a lényeges versenytorzulások elkerülése érdekében utólag kiigazítottak; és

amennyiben a végső anyavállalat nem készít az a), b) vagy c) alpontban leírtak szerinti pénzügyi kimutatásokat, azon pénzügyi kimutatások, amelyeket akkor készítettek volna el, ha a végső anyavállalat köteles volna ilyen pénzügyi kimutatásokat készíteni a következőkkel összhangban:

i.	valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard; vagy

ii.	egy másik pénzügyibeszámoló-készítési standard, feltételezve a pénzügyi kimutatásoknak a lényeges versenytorzulások elkerülése érdekében történő kiigazítását;

7.	„pénzügyi év”: azon beszámolási időszak, amelynek tekintetében egy multinacionális vállalatcsoport vagy egy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalata konszolidált pénzügyi beszámolót készít, vagy ha a végső anyavállalat nem készít konszolidált pénzügyi beszámolót, a naptári év;

8.	„adatszolgáltatást teljesítő csoporttag”: olyan szervezet, amely a 44. cikkel összhangban kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást nyújt be;

„államigazgatási szerv”: valamennyi következő kritériumnak megfelelő szervezet:

a)	részben vagy egészben, kormányzati tulajdonban áll, beleértve annak politikai alegységeit vagy helyi hatóságait is;

nem végez kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet, és fő célja:

i.	államigazgatási feladat ellátása; vagy

ii.	az adott kormány vagy joghatóság eszközeinek kezelése vagy befektetése, mégpedig befektetések végzése vagy tartása, eszközkezelés vagy az említett kormány vagy joghatóság eszközei tekintetében egyéb kapcsolódó befektetési tevékenységek végzése révén;

c)	általános teljesítményéről egy kormánynak számol be, és éves adatszolgáltatást teljesít az említett kormánynak; és

d)	megszűnése esetén eszközei egy kormányt illetik, és amennyiben nettó eredményt oszt fel, az ilyen nettó eredményt kizárólag az említett kormány kapja, a nettó eredmény semmilyen része sem szolgálhatja magánszemélyek javát;

10.

„nemzetközi szervezet”: bármely kormányközi szervezet – a nemzetek feletti szervezeteket is beleértve – vagy ennek 100 %-os tulajdonában levő ügynökség, amely valamennyi következő kritériumnak megfelel:

a)	elsősorban kormányok alkotják;

b)	hatályos székhely- vagy lényegileg hasonló megállapodással rendelkezik a letelepedése szerinti joghatósággal, például olyan megállapodással, amely a szervezetnek az említett joghatóságban található irodáit vagy telephelyeit kiváltságokra és mentességekre jogosítja; és

c)	a jogszabályok vagy a szervezet működését szabályozó dokumentumok tiltják, hogy az árbevétele magánszemélyek javát szolgálja;

11.

„nonprofit szervezet”: olyan szervezet, amely megfelel valamennyi következő kritériumnak:

a székhelye szerinti joghatóságban hozták létre és ott működik:

i.	kizárólag vallási, jótékonysági, tudományos, művészeti, kulturális, sportolási, oktatási vagy más hasonló célokból; vagy

ii.	szakmai szervezetként, ipari egyesületként, kereskedelmi kamaraként, munkaügyi szervezetként, mezőgazdasági vagy kertészeti szervezetként, civil egyesületként vagy kizárólag a szociális jólét előmozdítása érdekében működő szervezetként;

b)	az a) alpontban említett tevékenységekből származó lényegében összes bevétele mentes a jövedelemadó alól a székhelye szerinti joghatóságban;

c)	nincsenek olyan részvényesei vagy tagjai, akiknek vagy amelyeknek a szervezet bevételében vagy eszközeiben tulajdonosi vagy kedvezményezetti érdekeltségük van;

a szervezet bevétele vagy eszközei nem oszthatók fel magánszemélyeknek vagy nem jótékonysági szervezeteknek, illetve nem használhatók fel ezek javára, kivéve:

i.	a szervezet jótékonysági tevékenységeinek végzése alapján;

ii.	nyújtott szolgáltatásokért, illetve ingatlan vagy tőke használatáért járó méltányos ellentételezésként; vagy

iii.	a szervezet által megvásárolt ingatlan valós piaci értékét tükröző kifizetésként; és

a szervezet megszűnésekor vagy felszámolásakor annak valamennyi eszközét fel kell osztani vagy vissza kell juttatni vagy egy nonprofit szervezetnek, vagy a szervezet székhelye szerinti joghatóság kormányának, beleértve bármely államigazgatási szervezetet is, vagy a joghatóság bármely politikai alegységének;

f)	nem folytat olyan kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet, amely nem kapcsolódik közvetlenül azon célokhoz, amelyekre létrehozták;

12.

„áteresztő szervezet”: szervezet, amennyiben bevételei, kiadásai, nyeresége vagy vesztesége tekintetében adózási szempontból átlátható azon joghatóságban, ahol létrehozták, kivéve, ha egy másik joghatóságban rendelkezik adóügyi illetőséggel, és ott kell lefedett adót fizetnie a bevétele vagy nyeresége után;

az áteresztő szervezetet úgy kell tekinteni, mint amely:

a)	a bevételei, kiadásai, nyeresége vagy vesztesége tekintetében adózási szempontból átlátható szervezet, amennyiben adózási szempontból átlátható azon joghatóságban, amelyben a tulajdonosa található;

b)	a bevételei, kiadásai, nyeresége vagy vesztesége tekintetében fordított hibrid szervezet, amennyiben adózási szempontból nem átlátható azon joghatóságban, amelyben a tulajdonosa található;

e fogalommeghatározás alkalmazásában „fiskálisan átlátható szervezet” az olyan szervezet, amelynek bevételét, kiadásait, nyereségét vagy veszteségét valamely joghatóság jogszabályai úgy kezelik, mintha azok a szervezet közvetlen tulajdonosánál, a szervezetben való érdekeltsége arányában keletkeznének vagy merülnének fel;

a csoporttagnak minősülő vállalatban vagy állandó telephelyben fennálló tulajdonosi érdekeltséget adózási szempontból átlátható struktúra révén tartottnak kell tekinteni, ha a tulajdonosi érdekeltséget adózási szempontból átlátható vállalatok láncolatán keresztül közvetve birtokolják;

az olyan csoporttag, amely nem rendelkezik adóügyi illetőséggel, és nem tartozik lefedett adó vagy elismert belföldi kiegészítő adó hatálya alá az ügyvezetés helye, a létrehozás helye vagy hasonló kritérium alapján, áteresztő szervezetnek és a bevételei, kiadásai, nyeresége vagy vesztesége tekintetében adózási szempontból átlátható szervezetnek tekintendő, amennyiben:

a)	a tulajdonosai olyan joghatóságban találhatók, amely a szervezetet adózási szempontból átláthatóként kezeli;

b)	a szervezet nem rendelkezik telephellyel azon joghatóságban, ahol létrehozták; és

c)	a bevétel, a kiadás, a nyereség vagy a veszteség nem tulajdonítható egy állandó telephelynek;

13.

„állandó telephely”:

olyan joghatóságban található telephely vagy vélelmezett telephely, ahol az alkalmazandó adóegyezménynek megfelelően állandó telephelynek minősül, feltéve, hogy az ilyen joghatóság a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló, módosított OECD-modellegyezmény 7. cikkéhez hasonló rendelkezéssel összhangban adóztatja a telephelynek tulajdonítható nyereséget;

b)	ha nincs alkalmazandó adóegyezmény, olyan joghatóságban található telephely vagy vélelmezett telephely, amely az ilyen telephelynek tulajdonítható nyereséget nettó alapon, a saját területén adóügyi illetőséggel rendelkező szervezetek esetében alkalmazott módszerhez hasonló módon adóztatja meg;

ha egy joghatóságnak nincs társaságiadó-rendszere, az ilyen joghatóságban található telephely vagy vélelmezett telephely, amely a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló, módosított OECD-modellegyezménynek megfelelően állandó telephelynek minősülne, feltéve, hogy az ilyen joghatóság jogosult arra, hogy a telephelynek tulajdonítható nyereséget az említett egyezmény 7. cikkével összhangban megadóztassa; vagy

d)	az a)–c) alpontban nem szereplő telephely vagy vélelmezett telephely, amelyen keresztül a szervezet helye szerinti joghatóság területén kívül végeznek tevékenységeket, feltéve, hogy az ilyen joghatóság mentesíti az ilyen tevékenységeknek tulajdonítható nyereséget;

14.

„végső anyavállalat”:

a)	olyan szervezet, amely közvetlenül vagy közvetve ellenőrző részesedéssel rendelkezik bármely más szervezetben, és amely sem közvetlenül, sem közvetve nem áll egy másik olyan szervezet tulajdonában, amely benne ellenőrző részesedéssel rendelkezik; vagy

b)	a 3. pont b) alpontjában meghatározott csoport központja;

15.	„minimum-adómérték”: tizenöt százalék (15 %);

16.	„kiegészítő adó”: egy adott joghatóságra vagy csoporttagra vonatkozóan a 27. cikk alapján kiszámított kiegészítő adó;

17.

„ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó adórendszer”: az elismert jövedelem-hozzászámítási szabály kivételével az olyan adózási szabályrendszer, amelynek értelmében egy külföldi szervezet közvetlen vagy közvetett részvényese vagy egy állandó telephely központja az említett külföldi csoporttag által elért nyereség egy részének vagy egészének rá eső hányada után adózik, függetlenül attól, hogy a részvényes az említett nyereségből felosztás útján részesül-e;

18.

„elismert jövedelem-hozzászámítási szabály”: egy adott joghatóság belső jogában végrehajtott szabályrendszer, feltéve, hogy az ilyen joghatóság nem nyújt az említett szabályokhoz kapcsolódó kedvezményeket, és:

amely egyenértékű az ezen irányelvben megállapított szabályokkal, vagy harmadik országbeli joghatóságok esetében a releváns OECD-modellszabályokkal A gazdaság digitalizációjából eredő adózási kihívások – Az adóalap-erózió elleni globális modellszabályok [második pillér]) (a továbbiakban: OECD-modellszabályok) , amelyeknek megfelelően a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport anyavállalata kiszámítja és befizeti a kiegészítő adóból hozzá rendelhető részarányt az említett csoport alacsony adóterhelésű tagjai tekintetében;

b)	amelynek igazgatása összhangban van az ezen irányelvben megállapított szabályokkal, vagy harmadik országbeli joghatóságok esetében az OECD-modellszabályokkal;

19.

„alacsony adóterhelésű csoporttag”:

a)	a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport olyan tagja, amely alacsony adóterhelésű joghatóságban található; vagy

b)	olyan honosság nélküli csoporttag, amelynek egy pénzügyi év tekintetében elismert nyeresége van, és tényleges adómértéke alacsonyabb, mint a tényleges minimum-adómérték;

20.

„közbenső anyavállalat”: olyan csoporttag, amely közvetlenül vagy közvetve tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik ugyanazon multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport egy másik csoporttagjában, és amely nem minősül végső anyavállalatnak, részleges tulajdonban álló anyavállalatnak, állandó telephelynek vagy befektetési szervezetnek;

21.

„ellenőrző részesedés”: olyan tulajdonosi érdekeltség egy szervezetben, amelynek révén az érdekeltség tulajdonosa köteles vagy köteles lett volna a szervezet eszközeit, kötelezettségeit, bevételeit, ráfordításait és pénzforgalmát tételenként, valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardnak megfelelően összevonni; a központot úgy kell tekinteni, mint amely rendelkezik az ellenőrző részesedéssel állandó telephelyeiben;

22.

„részleges tulajdonban álló anyavállalat”: olyan csoporttag, amely közvetlenül vagy közvetve tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik ugyanazon multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport egy másik csoporttagjában, és amelynek a nyereségében közvetlenül vagy közvetve egy vagy több olyan személy rendelkezik 20 %-ot meghaladó tulajdonosi érdekeltséggel, aki nem a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport csoporttagja, továbbá amely nem minősül végső anyavállalatnak, állandó telephelynek vagy befektetési szervezetnek;

23.	„tulajdonosi érdekeltség”: egy szervezet vagy állandó telephely tőkerészesedése, amely nyereséghez, tőkéhez vagy tartalékokhoz fűződő jogokat biztosít;

24.	„anyavállalat”: végső anyavállalat, amely nem kizárt szervezet, közbenső anyavállalat vagy részleges tulajdonban álló anyavállalat;

25.

„elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard”: a nemzetközi számviteli standardok (IFRS vagy az Unióban az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) alapján elfogadott IFRS), valamint Ausztrália, Brazília, Kanada, az Európai Unió tagállamai, az Európai Gazdasági Térség tagállamai, Hongkong (Kína), Japán, Mexikó, Új-Zéland, a Kínai Népköztársaság, az Indiai Köztársaság, a Koreai Köztársaság, Oroszország, Szingapúr, Svájc, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok általánosan elfogadott számviteli elvei;

26.

„engedélyezett pénzügyibeszámoló-készítési standard”: egy szervezet tekintetében olyan általánosan elfogadott számviteli elvek együttese, amelyek alkalmazására a szervezet helye szerinti engedélyezett számviteli szerv engedélyt ad; e fogalommeghatározás alkalmazásában „engedélyezett számviteli szerv” az a szerv, amely egy adott joghatóságban törvényesen jogosult pénzügyibeszámoló-készítési standardok előírására, megállapítására vagy elfogadására;

27.

„jelentős versenytorzulás”: az általánosan elfogadott számviteli elvek szerinti bizonyos elv vagy eljárás alkalmazása tekintetében egy olyan alkalmazás, amely a bevétel vagy kiadás 75 000 000 EUR-t meghaladó együttes eltérését eredményezi egy pénzügyi évben ahhoz az összeghez képest, amelyet a nemzetközi számviteli standardok (IFRS vagy az Unió által az 1606/2002/EK rendelet alapján elfogadott IFRS) szerinti megfelelő elv vagy eljárás alkalmazásával állapítottak volna meg;

28.

„elismert belföldi kiegészítő adó”: egy adott joghatóság belső jogában alkalmazott kiegészítő adó, feltéve, hogy az ilyen joghatóság nem nyújt az említett szabályokhoz kapcsolódó kedvezményeket, és:

amely lehetővé teszi az adott joghatóságban található csoporttagok többletnyereségének az ezen irányelvben megállapított szabályokkal, vagy harmadik országbeli joghatóságok esetében az OECD-modellszabályokkal összhangban történő meghatározását, valamint az ezen irányelvben megállapított szabályokkal, illetve harmadik országbeli joghatóságok esetében az OECD-modellszabályokkal összhangban az adott joghatóság és a csoporttagok tekintetében a minimum-adómértéknek az említett többletnyereségre történő alkalmazását; és

b)	amelynek igazgatása összhangban van az ezen irányelvben megállapított szabályokkal vagy harmadik országbeli joghatóságok esetében az OECD-modellszabályokkal;

29.	„a tárgyi eszközök könyv szerinti nettó értéke” a tárgyi eszközök kezdeti és végértékének átlaga a halmozott értékcsökkenés, kimerülés és értékvesztés figyelembevételét követően, a pénzügyi beszámolóban nyilvántartottak szerint;

30.

„befektetési szervezet”:

a)	a befektetési alap és az ingatlanbefektetési vállalkozás;

olyan szervezet, amely – közvetlenül vagy ilyen szervezetek láncolatán keresztül – legalább 95 %-ban az a) alpontban említett szervezet tulajdonában van, és amely kizárólag vagy szinte kizárólag abból a célból működik, hogy e szervezet vagy szervezetek javára eszközöket tartson vagy pénzeszközöket fektessen be; vagy

olyan szervezet, ahol a szervezet értékének legalább 85 %-a az a) alpontban említett szervezet tulajdonában van, feltéve, hogy lényegében teljes nyeresége olyan osztalékokból vagy olyan tőkenyereségekből vagy -veszteségekből származik, amelyek ezen irányelv alkalmazásában nem vehetők figyelembe az elismert nyereség vagy veszteség kiszámításakor;

31.

„befektetési alap”: olyan szervezet vagy konstrukció, amely megfelel valamennyi következő feltételnek:

a)	célja, hogy több olyan befektetőtől származó pénzügyi vagy nem pénzügyi eszközöket egyesítsen, amely befektetők közül egyesek nem kapcsolódnak egymáshoz;

b)	meghatározott befektetési politikával összhangban fektet be;

c)	lehetővé teszi a befektetők számára az ügyleti, kutatási és elemzési költségek csökkentését vagy a kockázatok együttes megosztását;

d)	elsősorban befektetésből származó jövedelem vagy nyereség elérésére, illetve egy konkrét vagy általános esemény vagy következmény elleni védelemre szolgál;

e)	befektetői az általuk befizetett hozzájárulás alapján jogosultak az alap eszközeinek hozamára vagy az ezen eszközökből származó jövedelemre;

f)	a szervezet vagy konstrukció, illetve annak kezelése a szervezet vagy konstrukció letelepedése vagy irányítása szerinti joghatóságban a befektetési alapokra vonatkozó szabályozási rendszer hatálya alá tartozik, beleértve a pénzmosás elleni és a befektetővédelmi szabályokat is; és

g)	kezelését a befektetők nevében befektetésialap-kezelő szakemberek végzik;

32.	„ingatlanbefektetési vállalkozás”: olyan szervezet, amelyben a befektetők széles köre rendelkezik részesedéssel, amely túlnyomórészt ingatlantulajdonnal rendelkezik, és amelyre egységes, a szervezetnél vagy részesedéstulajdonosoknál, legfeljebb egy év halasztással alkalmazott adószint vonatkozik;

33.

„nyugdíjalap”:

olyan szervezet, amelyet kizárólag vagy szinte kizárólag abból a célból hoztak létre és működtetnek valamely joghatóságban, hogy magánszemélyek részére nyugellátás-szolgáltatásokat, valamint ahhoz kapcsolódó kiegészítő vagy járulékos szolgáltatásokat nyújtson, amennyiben:

i.	az említett szervezetet az említett joghatóság vagy annak egyik politikai alegysége vagy helyi hatósága ekként szabályozza; vagy

ii.

az említett nyugellátás-szolgáltatásokat a nemzeti jogszabályok biztosítják vagy más módon védik, és azokat bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagy vagyonkezelő által tartott eszközhalmazból finanszírozzák annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő nyugdíjfizetési kötelezettségek teljesítését a multinacionális vállalatcsoport és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport fizetésképtelensége esetére;

b)	nyugdíjszolgáltató;

34.

„nyugdíjszolgáltató”: olyan szervezet, amelyet kizárólag vagy szinte kizárólag abból a célból hoztak létre és működtetnek, hogy a 33. pont a) alpontjában említett szervezetek javára pénzeszközöket fektessen be, vagy a 33. pont a) alpontjában említett szabályozott tevékenységeket kiegészítő tevékenységeket végezzen, feltéve, hogy a nyugdíjszolgáltató ugyanazon csoporthoz tartozik, mint az említett szabályozott tevékenységeket végző szervezetek;

35.

„alacsony adóterhelésű joghatóság”: multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tekintetében, olyan tagállam vagy harmadik országbeli joghatóság, amelyben egy multinacionális vállalatcsoportnak vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnak bármely pénzügyi évben elismert nyeresége van, és a joghatóság a minimum-adómértéknél alacsonyabb tényleges adómértéket alkalmaz rá;

36.	„elismert nyereség vagy veszteség”: valamely csoporttagnak a III., VI. és VII. fejezetében meghatározott szabályokkal összhangban kiigazított számviteli nettó nyeresége vagy vesztesége;

37.

„nem elismert visszatérítendő beszámításos adó”: az elismert beszámításos adótól eltérő, valamely csoporttagot terhelő vagy általa befizetett olyan adó, amely:

a)	az ilyen csoporttag által kifizetett osztalék után annak haszonhúzója részére visszatérítendő, vagy a haszonhúzó által az ilyen osztalék utáni adótól eltérő adókötelezettséggel szemben beszámítható; vagy

b)	a részvényes részére történő osztalékfizetéskor visszatérítendő az osztalékot fizető társaságnak;

e fogalommeghatározás alkalmazásában az elismert beszámításos adó olyan, valamely csoporttagot – beleértve az állandó telephelyet is – terhelő vagy általa befizetett lefedett adó, amely visszatérítendő vagy jóváírható a csoporttag által kifizetett osztalék haszonhúzója részére, vagy azon esetben, ha a lefedett adó egy állandó telephelyet terhel, vagy azt az állandó telephely fizeti be, a központ által kifizetett osztalék haszonhúzója részére, amennyiben a visszatérítés megfizetését vagy a jóváírás biztosítását:

a)	a lefedett adókat kivető joghatóságtól eltérő joghatóság teljesíti;

b)	az osztalék olyan haszonhúzója részére teljesítik, amely a csoporttagra a lefedett adókat kivető joghatóság belső joga szerint a kapott osztalékra vonatkozó minimum-adómértéknek megfelelő vagy azt meghaladó névleges mértékkel adózik;

az osztalék olyan természetes személy haszonhúzója részére teljesítik, aki adóügyi illetőséggel rendelkezik azon joghatóságban, amely a csoporttagra a lefedett adókat kivetette, és aki a szokásos jövedelemre vonatkozó általános adómértéknek megfelelő vagy azt meghaladó névleges mértékkel adózik; vagy

államigazgatási szerv, nemzetközi szervezet, illetőséggel rendelkező nonprofit szervezet, illetőséggel rendelkező nyugdíjalap, a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz nem tartozó, illetőséggel rendelkező befektetési szervezet, vagy – amennyiben az osztalék illetőséggel rendelkező nyugdíjalap-tevékenységekkel összefüggésben kerül kifizetésre, és a nyugdíjalap által kapott osztalékhoz hasonló módon adózik – illetőséggel rendelkező életbiztosító részére teljesítik;

a d) alpont alkalmazásában:

i.	egy nonprofit szervezet vagy nyugdíjalap azon joghatóságban rendelkezik illetékességgel, amelyben létrehozták és kezelik;

ii.	egy befektetési szervezet azon joghatóságban rendelkezik illetékességgel, amelyben létrehozták és szabályozzák;

iii.	egy életbiztosító azon joghatóságban rendelkezik illetékességgel, amelyben található;

38.

„elismert visszatérítendő adókedvezmény”:

olyan visszatérítendő adókedvezmény, amelyet kialakításából adódóan készpénzkifizetés vagy azzal egyenértékű pénzeszköz formájában kell megfizetni a csoporttag részére azon időponttól számított négy éven belül, amikor a csoporttag a jóváírást nyújtó joghatóság jogszabályai szerint jogosulttá válik a visszatérítendő adókedvezményre; vagy

ha az adókedvezmény részben visszatérítendő, a visszatérítendő adókedvezmény azon része, amelyet készpénzkifizetés vagy azzal egyenértékű pénzeszköz formájában kell megfizetni a csoporttag részére az azon időponttól számított négy éven belül, amikor a csoporttag jogosulttá válik a visszatérítendő adókedvezményre;

az elismert visszatérítendő adókedvezmény nem tartalmaz elismert beszámításos adó vagy nem elismert visszatérítendő beszámításos adó alapján jóváírható vagy visszatérítendő adóösszegeket;

39.	„nem elismert visszatérítendő adókedvezmény”: elismert visszatérítendő adókedvezménynek nem minősülő, de részben vagy egészben visszatérítendő adókedvezmény;

40.	„központ”: olyan szervezet, amely pénzügyi kimutatásaiban szerepelteti egy állandó telephely számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét;

41.	„csoporttag-tulajdonos”: olyan csoporttag, amely közvetlenül vagy közvetve tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik ugyanazon multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport egy másik csoporttagjában;

42.

„megfelelő eredményfelosztás-adóztatási rendszer”: olyan társaságiadó-rendszer, amely:

a)	csak akkor vet ki nyereségadót, ha a nyereséget ténylegesen vagy vélelmezhetően felosztják a részvényesek között, vagy ha a vállalkozásnál bizonyos nem üzleti költségek merülnek fel;

b)	a minimum-adómértékkel megegyező vagy azt meghaladó mértékű adót vet ki; és

c)	2021. július 1-jén vagy azt megelőzően hatályban volt;

43.

„elismert aluladóztatott kifizetések szabálya”: egy adott joghatóság belső jogában alkalmazott szabályrendszer, feltéve, hogy az ilyen joghatóság nem nyújt az említett szabályokhoz kapcsolódó kedvezményeket, és:

amely egyenértékű az ezen irányelvben megállapított szabályokkal vagy harmadik országbeli joghatóságok esetében az OECD-modellszabályokkal, amelyek szerint egy joghatóság beszedi valamely multinacionális vállalatcsoport kiegészítő adójának hozzá rendelhető részarányát, amelyet az említett multinacionális vállalatcsoport alacsony adóterhelésű tagjai után a jövedelem-hozzászámítási szabály alapján nem vetettek ki;

b)	amelynek igazgatása összhangban van az ezen irányelvben megállapított szabályokkal vagy harmadik országbeli joghatóságok esetében az OECD-modellszabályokkal;

44.

„adatszolgáltatásra kijelölt csoporttag”: a 44. cikkben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségeknek a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport nevében történő teljesítésére a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport által kijelölt, a végső anyavállalattól eltérő csoporttag.

4. Cikk

A csoporttag helye

(1) Ezen irányelv alkalmazásában a szervezet – az áteresztő szervezet kivételével – helyét azon joghatóságban kell meghatározni, ahol az ügyvezetésének helye, a létrehozásának helye vagy hasonló kritériumok alapján adóügyi illetőséggel rendelkezőnek tekintendő.

Amennyiben az áteresztő szervezettől eltérő szervezet helyét az első albekezdés alapján nem lehetséges meghatározni, úgy kell tekinteni, hogy a szervezet azon joghatóságban található, ahol létrehozták.

(2) Az áteresztő szervezetet honosság nélkülinek kell tekinteni, kivéve, ha multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalata, vagy az 5., 6., 7. és 8. cikkel összhangban jövedelem-hozzászámítási szabály alkalmazására kötelezett, amely esetben úgy kell tekinteni, hogy az áteresztő szervezet azon joghatóságban található, ahol létrehozták.

(3) A 3. cikk 13. pontjának a) alpontjában meghatározott állandó telephelyet azon joghatóságban kell meghatározni, ahol állandó telephelynek minősül, és ahol az alkalmazandó adóegyezmény értelmében adóköteles.

A 3. cikk 13. pontjának b) alpontjában meghatározott állandó telephelyet azon joghatóságban kell meghatározni, ahol üzleti jelenléte alapján nettó alapon adózik.

A 3. cikk 13. pontjának c) alpontjában meghatározott állandó telephelyet azon joghatóságban kell meghatározni, ahol elhelyezkedik.

A 3. cikk 13. pontjának d) alpontjában meghatározott állandó telephelyet honosság nélkülinek kell tekinteni.

(4) Amennyiben valamely csoporttag két joghatóságban található, és ezek a joghatóságok alkalmazandó adóegyezménnyel rendelkeznek, úgy kell tekinteni, hogy a csoporttag azon joghatóságban található, ahol az említett adóegyezmény alapján adóügyi illetőséggel rendelkezőnek tekintendő.

Amennyiben az alkalmazandó adóegyezmény előírja, hogy az illetékes hatóságoknak kölcsönös megállapodásra kell jutniuk a csoporttag vélelmezett adóügyi illetőségéről, ilyen megállapodás hiányában az (5) bekezdést kell alkalmazni.

Amennyiben az alkalmazandó adóegyezmény alapján nem nyújtható kettős adóztatás alóli mentesség arra tekintettel, hogy a csoporttag az egyezmény mindkét részes felében adóügyi illetőséggel rendelkezik, az (5) bekezdést kell alkalmazni.

(5) Amennyiben valamely csoporttag két joghatóságban található, és az említett joghatóságok nem rendelkeznek alkalmazandó adóegyezménnyel, úgy kell tekinteni, hogy a csoporttag azon joghatóságban található, amely az adott pénzügyi évre vonatkozóan magasabb összegű lefedett adót állapított meg.

Az első albekezdésben említett lefedett adók összegének kiszámítása céljából az ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó adórendszernek megfelelően megfizetett adó összege nem vehető figyelembe.

Ha a két joghatóságban fizetendő lefedett adók összege azonos vagy nulla, úgy kell tekinteni, hogy a csoporttag azon joghatóságban található, ahol a rá vonatkozóan a 28. cikkel összhangban szervezetenként kiszámított, gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel összege magasabb.

Ha a két joghatóságban a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel összege azonos vagy nulla, a csoporttagot honosság nélkülinek kell tekinteni, kivéve, ha a csoport végső anyavállalata, amely esetben úgy kell tekinteni, hogy azon joghatóságban található, ahol létrehozták.

(6) Amennyiben a (4) és (5) bekezdés alkalmazásának eredményeként az anyavállalat olyan joghatóságban található, amelyre nem vonatkozik elismert jövedelem-hozzászámítási szabály, úgy kell tekinteni, hogy a másik joghatóság elismert jövedelem-hozzászámítási szabályának hatálya alá tartozik, kivéve, ha alkalmazandó adóegyezmény tiltja ilyen szabály alkalmazását.

(7) Amennyiben egy csoporttag valamely pénzügyi év során megváltoztatja a helyét, úgy kell tekinteni, hogy azon joghatóságban található, ahol az említett pénzügyi év elején kellett e cikk alapján találhatónak tekinteni.

II. FEJEZET

A JÖVEDELEM-HOZZÁSZÁMÍTÁSI SZABÁLY ÉS AZ ALULADÓZTATOTT KIFIZETÉSEK SZABÁLYA

5. Cikk

Az Unióban található végső anyavállalat

(1) A tagállamok biztosítják, hogy egy végső anyavállalat, amely valamely tagállamban található csoporttag, az adott pénzügyi évben a kiegészítő adó (a továbbiakban: a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó) hatálya alá tartozzon egy másik joghatóságban található vagy honosság nélküli, alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalata egy alacsony adóterhelésű joghatóságnak minősülő tagállamban található csoporttag, az adott pénzügyi évben a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzon saját maga tekintetében és a sajátjával azonos tagállamban található összes alacsony adóterhelésű csoporttagja tekintetében.

6. Cikk

Az Unióban található közbenső anyavállalat

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a valamely tagállamban található közbenső anyavállalat, amely egy harmadik országbeli joghatóságban található végső anyavállalat tulajdonában van, az adott pénzügyi évben a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzon egy másik joghatóságban található vagy honosság nélküli, alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy egy alacsony adóterhelésű joghatóságnak minősülő tagállamban található közbenső anyavállalat, amely egy harmadik országbeli joghatóságban található végső anyavállalat tulajdonában van, az adott pénzügyi évben a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzon saját maga tekintetében és a sajátjával azonos tagállamban található alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben:

a)	a végső anyavállalat az említett pénzügyi évben egy elismert jövedelem-hozzászámítási szabály hatálya alá tartozik; vagy

b)	egy másik közbenső anyavállalat olyan joghatóságban található, ahol az említett pénzügyi évben egy elismert jövedelem-hozzászámítási szabály hatálya alá tartozik, és közvetlenül vagy közvetve ellenőrző részesedéssel rendelkezik a közbenső anyavállalatban.

7. Cikk

Az Unióban található, és kizárt végső anyavállalat tulajdonában levő közbenső anyavállalat

(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy adott tagállamban található közbenső anyavállalat olyan végső anyavállalat tulajdonában van, amely kizárt szervezet, a közbenső anyavállalat a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzon az adott pénzügyi évben azon alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében, amelyek egy másik joghatóságban találhatók, vagy amelyek honosság nélküliek.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy alacsony adóterhelésű joghatóságnak minősülő tagállamban található közbenső anyavállalat olyan végső anyavállalat tulajdonában van, amely kizárt szervezet, a közbenső anyavállalat a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzon az adott pénzügyi évben saját maga és azon alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében, amelyek egy másik joghatóságban találhatók.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben egy másik közbenső anyavállalat olyan joghatóságban található, ahol az adott pénzügyi évben elismert jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozik, és közvetlenül vagy közvetve ellenőrző részesedéssel rendelkezik az (1) és (2) bekezdésben említett közbenső anyavállalatban.

8. Cikk

Az Unióban található, részleges tulajdonban álló anyavállalat

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a valamely tagállamban található, részleges tulajdonban álló anyavállalat az adott pénzügyi évben a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzon egy másik joghatóságban található vagy honosság nélküli, alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy egy alacsony adóterhelésű joghatóságnak minősülő tagállamban található, részleges tulajdonban álló anyavállalat az adott pénzügyi évben a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzon saját maga tekintetében és a sajátjával azonos tagállamban található alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó azon esetben, ha a részleges tulajdonban álló anyavállalatban lévő tulajdonosi érdekeltségek – közvetlenül vagy közvetve – teljes egészükben egy másik, részleges tulajdonban álló anyavállalat tulajdonában vannak, amely az adott pénzügyi évben elismert jövedelem-hozzászámítási szabály hatálya alá tartozik.

9. Cikk

A kiegészítő adó felosztása a jövedelem-hozzászámítási szabály alapján

(1) Az anyavállalat által az alacsony adóterhelésű csoporttag után az 5. cikk (1) bekezdése, a 6. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése és a 8. cikk (1) bekezdése alapján fizetendő, jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó egyenlő az alacsony adóterhelésű csoporttag 27. cikkel összhangban kiszámított kiegészítő adójának és az ilyen kiegészítő adóból az adott pénzügyi évben az anyavállalathoz rendelhető részaránynak a szorzatával.

(2) Az alacsony adóterhelésű csoporttag tekintetében a kiegészítő adóból az anyavállalathoz rendelhető részarány az anyavállalatnak az alacsony adóterhelésű csoporttag elismert nyereségében való tulajdonosi érdekeltségének az aránya. Az említett arány egyenlő az alacsony adóterhelésű csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozó, a többi tulajdonos tulajdonosi érdekeltségének tulajdonítható ilyen nyereség összegével csökkentett elismert nyereségének és az alacsony adóterhelésű csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozó elismert nyereségének a hányadosával.

Az alacsony adóterhelésű csoporttag többi tulajdonosának tulajdonosi érdekeltségének tulajdonítható elismert nyereség az az összeg, amelyet a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójához használt elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard elvei szerint az ilyen tulajdonosoknak tulajdoníthatóként kezeltek volna, ha az alacsony adóterhelésű csoporttag nettó nyeresége megegyezne az elismert nyereségével, és:

a)	az anyavállalat az említett számviteli standardnak megfelelően készítette volna el a konszolidált pénzügyi beszámolóját (a továbbiakban: a hipotetikus konszolidált pénzügyi beszámoló);

b)	az anyavállalat ellenőrző részesedéssel rendelkezett az alacsony adóterhelésű csoporttagban oly módon, hogy az alacsony adóterhelésű csoporttag valamennyi bevételét és kiadását a hipotetikus konszolidált pénzügyi beszámolóban költségvetési soronként összevonták az anyavállalatéval;

c)	az alacsony adóterhelésű csoporttag teljes elismert nyeresége a csoporton kívüli személyekkel kötött ügyleteknek volt tulajdonítható; és

d)	a nem az anyavállalat közvetlen vagy közvetett tulajdonában levő valamennyi tulajdonosi érdekeltség a csoporton kívüli személyek tulajdonában volt.

(3) Az e cikk (1) bekezdésével összhangban az anyavállalathoz rendelt összegen felül az anyavállalat által az 5. cikk (2) bekezdése, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése és a 8. cikk (2) bekezdése alapján a pénzügyi évre fizetendő, a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó magában foglalja a 27. cikkel összhangban a következőket:

a)	az említett anyavállalatra vonatkozóan kiszámított kiegészítő adó teljes összege; és

b)	az ugyanazon tagállamban található alacsony adóterhelésű csoporttagjaira vonatkozóan kiszámított kiegészítő adó összegének és az ilyen kiegészítő adóból a pénzügyi évben az anyavállalathoz rendelhető részaránynak a szorzata.

10. Cikk

A jövedelem-hozzászámítási szabály beszámítási mechanizmusa

Amennyiben a valamely tagállamban található anyavállalat közvetetten tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik egy alacsony adóterhelésű csoporttagban egy olyan közbenső anyavállalaton vagy részleges tulajdonban álló anyavállalaton keresztül, amely az adott pénzügyi évben elismert jövedelem-hozzászámítási szabály hatálya alá tartozik, az 5–8. cikk szerint fizetendő kiegészítő adót csökkenteni kell a kiegészítő adónak az elsőként említett anyavállalatnak tulajdonítható részarányával megegyező azon összeggel, amely a közbenső anyavállalat vagy a részleges tulajdonban álló anyavállalat által fizetendő.

11. Cikk

Elismert belföldi kiegészítő adó alkalmazásának választása

(1) A tagállamok választhatják azt, hogy elismert belföldi kiegészítő adót alkalmaznak.

Ha egy tagállam, ahol egy multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagjai találhatók, egy elismert belföldi kiegészítő adó alkalmazását választja, a multinacionális vállalatcsoportnak vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnak az említett tagállamban működő valamennyi alacsony adóterhelésű csoporttagja a választott belföldi kiegészítő adó hatálya alá tartozik a pénzügyi évre vonatkozóan.

Elismert belföldi kiegészítő adó alkalmazása esetében az alacsony adóterhelésű csoporttagok belföldi többletnyeresége a konszolidált pénzügyi beszámolóhoz használt pénzügyibeszámoló-készítési standard helyett kiszámítható egy elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard vagy pedig egy engedélyezett számviteli szerv által engedélyezett és a lényeges versenytorzulások megakadályozása céljából kiigazított, engedélyezett pénzügyibeszámoló-készítési standard szerint.

(2) Amennyiben egy multinacionális vállalatcsoport vagy egy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport anyavállalata valamely tagállamban található, és a közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló, ugyanazon tagállamban vagy egy másik joghatóságban található csoporttagjai az említett joghatóságokban az adott pénzügyi évben elismert belföldi kiegészítő adó hatálya alá tartoznak, az anyavállalat által az 5–8. cikk alapján fizetendő, a 27. cikkel összhangban kiszámított kiegészítő adó összegét csökkenteni kell az anyavállalat által vagy az érintett csoporttagok által fizetendő elismert belföldi kiegészítő adó összegével, de legfeljebb nulláig.

Az első albekezdés ellenére, ha az elismert belföldi kiegészítő adót egy adott pénzügyi évre az anyavállalat elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardjaival vagy a nemzetközi számviteli standardokkal (IFRS vagy az Unió által az 1606/2002/EK rendelet alapján elfogadott IFRS) összhangban számították ki, az említett multinacionális vállalatcsoportnak vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnak az említett tagállamban található csoporttagjai tekintetében az adott pénzügyi évre nem kell a 27. cikknek megfelelően további kiegészítő adót számítani. Ezen albekezdés nem érinti bármely további kiegészítő adónak a 29. cikk szerinti kiszámítását abban az esetben, ha egy tagállam nem alkalmaz elismert belföldi kiegészítő adót a 29. cikk alapján felmerülő bármilyen további kiegészítő adó beszedésére.

(3) Amennyiben egy adott pénzügyi évre vonatkozó elismert belföldi kiegészítő adó összegét az esedékessége pénzügyi évét követő négy pénzügyi évben nem fizették be, a be nem fizetett elismert belföldi kiegészítő adó összegét hozzá kell adni a joghatóság szerinti kiegészítő adónak a 27. cikk (3) bekezdése szerint kiszámított összegéhez, és azt az e cikk (1) bekezdése alapján választást alkalmazó tagállam nem szedheti be.

(4) Azon tagállamok, amelyek elismert belföldi kiegészítő adó alkalmazását választják, az elismert belföldi kiegészítő adó bevezetéséről szóló nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseik elfogadásától számított négy hónapon belül értesítik a Bizottságot az említett választásról. Az ilyen választás három évre szól, és ezen időszak alatt nem vonható vissza. A választás minden egyes hároméves időszak végén automatikusan megújul, kivéve, ha a tagállam visszavonja a választását. A választás visszavonásáról legkésőbb a hároméves időszak vége előtt négy hónappal értesíteni kell a Bizottságot.

12. Cikk

Az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazása a multinacionális vállalatcsoportban

(1) Amennyiben a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata olyan harmadik országbeli joghatóságban található, amely nem alkalmaz elismert jövedelem-hozzászámítási szabályt, vagy amennyiben a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata kizárt szervezet, a tagállamok biztosítják, hogy az Unióban található csoporttagok tekintetében a helyük szerinti tagállamban a pénzügyi évre vonatkozóan a 14. cikkel összhangban az említett tagállamhoz rendelt, az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó összegével megegyező kiigazításra kerüljön sor.

E célból az ilyen kiigazítás öltheti az érintett csoporttagok által fizetendő kiegészítő adónak vagy pedig az érintett csoporttagok adóköteles nyereségéből történő levonás megtagadásának a formáját, ami olyan adókötelezettséget eredményez, amelyet az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti, az adott tagállamhoz rendelt kiegészítő adóként be kell szedni.

(2) Amennyiben egy tagállam az e cikk (1) bekezdése szerinti kiigazítást az adóköteles nyereségből történő levonás megtagadásának formájában alkalmazza, az ilyen kiigazítást lehetőleg azon adóév tekintetében kell alkalmazni, amelyben véget ér az a pénzügyi év, amelyre vonatkozóan a 14. cikkel összhangban az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adót kiszámították és a tagállamhoz rendelték.

Az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó minden olyan összegét, amely az adott pénzügyi évben az adóköteles nyereségből történő levonás megtagadásának következtében az adott pénzügyi év tekintetében továbbra is esedékes, a szükséges mértékben át kell vinni, és minden egyes további pénzügyi év tekintetében el kell végezni rajta az (1) bekezdés szerinti kiigazítást mindaddig, amíg az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adónak az adott pénzügyi év tekintetében az adott tagállamhoz rendelt teljes összegét be nem fizették.

(3) E cikk nem vonatkozik a befektetési szervezetnek minősülő csoporttagokra.

13. Cikk

Az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazása a végső anyavállalat joghatóságában

(1) Amennyiben a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata alacsony adóterhelésű harmadik országbeli joghatóságban található, a tagállamok biztosítják, hogy az Unióban található csoporttagok tekintetében a helyük szerinti tagállamban a pénzügyi évre vonatkozóan a 14. cikkel összhangban a tagállamhoz rendelt, az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó összegével megegyező kiigazításra kerüljön sor.

Az első albekezdés nem alkalmazandó, amennyiben egy alacsony adóterhelésű harmadik országbeli joghatóságban található végső anyavállalat saját maga és az említett joghatóságban található alacsony adóterhelésű csoporttagjai tekintetében elismert jövedelem-hozzászámítási szabály hatálya alá tartozik.

(2) Amennyiben egy tagállam az e cikk (1) bekezdése szerinti kiigazítást az adóköteles nyereségből történő levonás megtagadásának formájában hajtja végre, az ilyen kiigazítást a lehetséges mértékben azon adóév tekintetében kell elvégezni, amelyben véget ér azon pénzügyi év, amelyre vonatkozóan a 14. cikkel összhangban az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adót kiszámították és a tagállamhoz rendelték.

Az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó bármely olyan összegét, amely az adott pénzügyi évben az adóköteles nyereségből történő levonás megtagadásának következtében az adott pénzügyi év tekintetében továbbra is esedékes, a szükséges mértékben át kell vinni, és minden egyes további pénzügyi év tekintetében el kell végezni rajta az (1) bekezdés szerinti kiigazítást mindaddig, amíg az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adónak az adott pénzügyi év tekintetében az adott tagállamhoz rendelt teljes összegét be nem fizették.

(3) E cikk nem vonatkozik a befektetési szervezetnek minősülő csoporttagokra.

14. Cikk

Az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó kiszámítása és felosztása

(1) Az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adóból valamely tagállamhoz rendelt összeget az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó (2) bekezdéssel összhangban meghatározott teljes összegének és az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adóból a tagállamra jutó, az (5) bekezdéssel összhangban meghatározott százalékos aránynak (UTPR százalékos arány) a szorzataként kell kiszámítani.

(2) Az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó adott pénzügyi évre vonatkozó teljes összege egyenlő a multinacionális vállalatcsoport minden egyes alacsony adóterhelésű tagjára vonatkozóan az említett pénzügyi évre a 27. cikkel összhangban, az e cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott kiigazításokra figyelemmel kiszámított adó összegével.

(3) Egy alacsony adóterhelésű csoporttag aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adója nullával egyenlő, amennyiben az adott pénzügyi évben a végső anyavállalat valamennyi tulajdonosi érdekeltségét egy ilyen alacsony adóterhelésű csoporttagban egy vagy több olyan anyavállalat birtokolja közvetlenül vagy közvetetten, amelynek az említett pénzügyi évre vonatkozóan az érintett alacsony adóterhelésű csoporttag tekintetében elismert jövedelem-hozzászámítási szabályt kell alkalmaznia.

(4) Amennyiben a (3) bekezdés nem alkalmazandó, az alacsony adóterhelésű csoporttag aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adóját csökkenteni kell az említett, elismert jövedelem-hozzászámítási szabály szerint adózó, alacsony adóterhelésű csoporttag kiegészítő adójának az egyes anyavállalatokhoz rendelhető részarányával.

(5) A tagállamra jutó UTPR százalékos arányt az egyes pénzügyi évekre és multinacionális vállalatcsoportokra vonatkozóan a következő képlet szerint kell kiszámítani:

ahol:

a)	a munkavállalói létszám a tagállamban a multinacionális vállalatcsoport adott tagállamban található összes tagjánál foglalkoztatott munkavállalók teljes létszáma;

a munkavállalói létszám valamennyi aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti joghatóságban a multinacionális vállalatcsoport valamennyi olyan joghatóságban található tagjánál foglalkoztatott munkavállalók teljes létszáma, ahol az adott pénzügyi évben elismert aluladóztatott kifizetések szabálya van hatályban;

c)	a tárgyi eszközök összértéke a tagállamban a multinacionális vállalatcsoport adott tagállamban található valamennyi tagjánál nyilvántartott tárgyi eszközök együttes könyv szerinti nettó értéke;

a tárgyi eszközök összértéke valamennyi aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti joghatóságban a multinacionális vállalatcsoport olyan joghatóságokban található valamennyi tagjánál nyilvántartott tárgyi eszközök együttes könyv szerinti nettó értéke, ahol az adott pénzügyi évben elismert aluladóztatott kifizetések szabálya van hatályban.

(6) A munkavállalók létszáma az érintett joghatóságban található valamennyi csoporttag teljes munkaidős egyenértékben kifejezett munkavállalói létszáma, beleértve a független vállalkozókat is, feltéve, hogy részt vesznek a csoporttag rendes működési tevékenységeiben.

A tárgyi eszközök magukban foglalják az érintett joghatóság területén található valamennyi csoporttag tárgyi eszközeit, ugyanakkor nem tartalmaznak készpénzt vagy pénzeszköz-egyenértékeseket, immateriális javakat vagy pénzügyi eszközöket.

(7) Azon munkavállalókat, akiknek a bérköltségei szerepelnek egy állandó telephelynek a 18. cikk (1) bekezdése által meghatározott és a 18. cikk (2) bekezdésével összhangban kiigazított önálló pénzügyi számláiban, azon joghatósághoz kell rendelni, amelyben az állandó telephely található.

Egy állandó telephelynek a 18. cikk (1) bekezdése által meghatározott és a 18. cikk (2) bekezdésével összhangban kiigazított önálló pénzügyi számláiban szereplő tárgyi eszközöket azon joghatósághoz kell rendelni, amelyben az állandó telephely található.

Egy állandó telephely joghatóságához rendelt munkavállalói létszámot és tárgyi eszközöket nem lehet figyelembe venni a központ joghatóságának munkavállalói létszáma és tárgyi eszközei tekintetében.

A befektetési szervezet által foglalkoztatott munkavállalók létszáma, valamint az általa nyilvántartott tárgyi eszközök könyv szerinti nettó értéke nem vehető figyelembe az (5) bekezdésben meghatározott képlet elemeiben.

Az áteresztő szervezet munkavállalói létszáma és tárgyi eszközeinek könyv szerinti nettó értéke nem vehető figyelembe az (5) bekezdésben meghatározott képlet elemeiben, kivéve, ha azokat állandó telephelyhez vagy – állandó telephely hiányában – azon joghatóságban található csoporttagokhoz rendelik hozzá, ahol az áteresztő szervezetet létrehozták.

(8) Az (5) bekezdéstől eltérve, egy multinacionális vállalatcsoport tekintetében egy joghatóságra jutó UTPR százalékos arányt nullának kell tekinteni a pénzügyi évre vonatkozóan, amennyiben egy korábbi pénzügyi évben az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adónak az érintett joghatósághoz rendelt összege nem eredményezett az említett multinacionális vállalatcsoportnak az érintett joghatóságban található csoporttagjai számára az adott korábbi évben az érintett joghatósághoz rendelt, aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adóval összesen egyenlő további adóráfordítást.

A multinacionális vállalatcsoport valamely pénzügyi évre vonatkozóan nulla UTPR százalékos arányú joghatóságban található tagjainak munkavállalói létszáma és tárgyi eszközeinek könyv szerinti nettó értéke az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó teljes összegét az említett pénzügyi év tekintetében a multinacionális vállalatcsoporthoz rendelő képlet elemeiben nem vehető figyelembe.

(9) A (8) bekezdés nem alkalmazandó egy pénzügyi évre, ha valamennyi, a pénzügyi évre vonatkozóan hatályos elismert aluladóztatott kifizetések szabállyal rendelkező joghatóság nulla UTPR százalékos aránnyal rendelkezik a multinacionális vállalatcsoport tekintetében az említett pénzügyi évre vonatkozóan.

III. FEJEZET

AZ ELISMERT NYERESÉG VAGY VESZTESÉG KISZÁMÍTÁSA

15. Cikk

Az elismert nyereség vagy veszteség meghatározása

(1) Egy csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor a csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozó számviteli nettó nyereségében vagy veszteségében el kell végezni a 16–19. cikkben meghatározott kiigazításokat a csoporton belüli ügyletek kiküszöbölésére vonatkozó konszolidációs módosításokat megelőzően, amelyeket a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójának elkészítése során alkalmazott számviteli standard határoz meg.

(2) Amennyiben egy csoporttag számviteli nettó nyeresége vagy vesztesége a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójának elkészítése során alkalmazott elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard vagy engedélyezett pénzügyibeszámoló-készítési standard alapján nem határozható meg észszerűen, a csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozó számviteli nettó nyeresége vagy vesztesége egy másik elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard vagy valamely engedélyezett pénzügyibeszámoló-készítési standard alkalmazásával is meghatározható, feltéve, hogy:

a)	a csoporttag pénzügyi számláit az említett számviteli standard alapján vezetik;

b)	a pénzügyi számlákban szereplő információk megbízhatóak; és

az 1 000 000 EUR összeget meghaladó, tartósan fennálló eltéréseket amelyek egy konkrét elvnek vagy standardnak bevételekkel vagy ráfordításokkal vagy ügyletekkel kapcsolatos tételekre történő alkalmazásából adódnak, amennyiben az említett elv vagy standard eltér a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójának elkészítése során alkalmazott számviteli standardtól kiigazítják, hogy megfeleljenek az említett tételre vonatkozóan a konszolidált pénzügyi beszámoló elkészítése során alkalmazott számviteli standard szerint előírt kezelésnek.

(3) Amennyiben a végső anyavállalat nem a 3. cikk 6. pontjának c) alpontjában említett elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardnak megfelelően készítette el konszolidált pénzügyi beszámolóját, a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolóját lényeges versenytorzulások elkerülése érdekében ki kell igazítani.

(4) Amennyiben a végső anyavállalat nem készíti el a 3. cikk 6. pontjának a), b) és c) alpontjában említett konszolidált pénzügyi beszámolót, a végső anyavállalatnak a 3. cikk 6. pontjának d) alpontjában említett konszolidált pénzügyi beszámolójának azt kell tekinteni, amely akkor készült volna, ha a végső anyavállalat köteles volna a következőknek megfelelően ilyen konszolidált pénzügyi beszámolót készíteni:

a)	valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard; vagy

b)	egy engedélyezett pénzügyibeszámoló-készítési standard, feltéve, hogy az ilyen konszolidált pénzügyi beszámolót a lényeges versenytorzulások elkerülése érdekében kiigazítják.

(5) Amennyiben egy tagállam vagy egy harmadik országbeli joghatóság elismert belföldi kiegészítő adót alkalmaz, az említett tagállamban vagy harmadik országbeli joghatóságban található csoporttagok számviteli nettó nyeresége vagy vesztesége meghatározható valamely olyan elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standarddal vagy valamely olyan engedélyezett pénzügyibeszámoló-készítési standarddal összhangban, amely eltér a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójának elkészítése során alkalmazott pénzügyibeszámoló-készítési standardtól, feltéve, hogy az ilyen számviteli nettó nyereséget vagy veszteséget a jelentős versenytorzulás megakadályozása érdekében kiigazítják.

(6) Amennyiben az általánosan elfogadott számviteli elvek szerinti elv vagy eljárás alkalmazása lényeges versenytorzulást eredményez, az alkalmazott elv vagy eljárás hatálya alá tartozó tétel vagy ügylet elszámolási módját ki kell igazítani úgy, hogy az megfeleljen a tételre vagy ügyletre vonatkozóan a nemzetközi számviteli standardok (IFRS vagy az Unió által az 1606/2002/EK rendelet alapján elfogadott IFRS) alapján előírt kezelésnek.

16. Cikk

Kiigazítások az elismert nyereség vagy veszteség meghatározása céljából

(1) E cikk alkalmazásában:

„nettó adóráfordítás”: a következő tételek nettó összege:

i.	ráfordításként elhatárolt lefedett adó, valamint a nyereségadó-ráfordítás tekintetében figyelembe vett bármilyen tényleges vagy halasztott lefedett adó, beleértve az olyan nyereségre vonatkozó lefedett adókat, amelyek nem vehetők figyelembe az elismert nyereség vagy veszteség kiszámítása során;

ii.	a pénzügyi év veszteségének tulajdonítható halasztott adókövetelések;

iii.	ráfordításként elhatárolt elismert belföldi kiegészítő adók;

iv.	az ezen irányelv szabályai vagy harmadik országbeli joghatóságok esetében az OECD-modellszabályok alapján keletkező, ráfordításként elhatárolt adókötelezettségek; és

v.	ráfordításként elhatárolt, nem elismert visszatérítendő beszámításos adók;

„figyelembe nem vett osztalék”: a tulajdonosi érdekeltség tekintetében kapott vagy felhalmozott osztalék vagy egyéb felosztott nyereség, kivéve a következők tekintetében kapott vagy felhalmozott osztalékot vagy egyéb felosztott nyereséget:

olyan tulajdonosi érdekeltség:

—	amellyel a csoport egy vállalatban rendelkezik, és amely e vállalat nyereségéhez, tőkéjéhez vagy tartalékaihoz vagy szavazati jogaihoz fűződő jogok kevesebb mint 10 %-át jelenti a nyereségfelosztás vagy az elidegenítés időpontjában (a továbbiakban: portfólió-részesedés); és

—	amely azon csoporttag gazdasági tulajdona, amely a nyereségfelosztás időpontjában kevesebb mint egy évig kapja vagy halmozza fel az osztalékot vagy az egyéb felosztott nyereséget;

ii.	a 43. cikk szerinti választás tárgyát képező befektetési szervezetben meglévő tulajdonosi érdekeltség;

„figyelembe nem vett tőkenyereség vagy -veszteség”: a csoporttag számviteli nettó nyereségéből vagy veszteségéből az a nyereség, profit vagy veszteség, amely a következőkből származik:

i.	a portfólió-részesedés kivételével a tulajdonosi érdekeltség valós értékében bekövetkezett változásokból származó nyereségek és veszteségek;

ii.	a tőkemódszerben figyelembe vett tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódó nyereség vagy veszteség; és

iii.	a portfólió-részesedés elidegenítésének kivételével a tulajdonosi érdekeltség elidegenítéséből származó nyereségek és veszteségek;

„átértékelési módszer szerinti, figyelembe vett nyereség vagy veszteség”: olyan nettó nyereség vagy veszteség, amelyet az adott pénzügyi év kapcsolódó lefedett adói növelnek vagy csökkentenek, és amely olyan számviteli módszer vagy gyakorlat alkalmazásából származik, amely valamennyi ingatlan, gép és berendezés tekintetében:

i.	időszakosan kiigazítja az ilyen ingatlan, gép és berendezés könyv szerinti értékét annak valós értékére;

ii.	az értékváltozásokat az egyéb átfogó jövedelemben tartja nyilván; és

iii.	az egyéb átfogó jövedelemben elhatárolt nyereséget vagy veszteséget a későbbiekben nem jeleníti meg az eredményben;

„aszimmetrikus devizaárfolyam-nyereség vagy -veszteség”: egy eltérő számviteli és adózási funkcionális pénznemmel rendelkező szervezet olyan devizaárfolyam-nyeresége vagy -vesztesége, amely:

i.	a csoporttag adóköteles nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során figyelembe vett elemek egyike, és a csoporttag számviteli funkcionális pénzneme és adózási funkcionális pénzneme közötti árfolyam-ingadozásoknak tulajdonítható;

ii.	a csoporttag adóköteles számviteli nettó nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során figyelembe vett elemek egyike, és a csoporttag számviteli funkcionális pénzneme és adózási funkcionális pénzneme közötti árfolyam-ingadozásoknak tulajdonítható;

iii.	figyelembe vételre került a csoporttag adóköteles számviteli nettó nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során, és amely egy harmadik deviza és a csoporttag számviteli funkcionális pénzneme közötti árfolyam-ingadozásoknak tulajdonítható; és

iv.	egy harmadik deviza és a csoporttag adózási funkcionális pénzneme közötti árfolyam-ingadozásoknak tulajdonítható, függetlenül attól, hogy az ilyen harmadikdevizaárfolyamnyereség vagy -veszteség beleszámít-e az adóköteles nyereségbe.

az adózási funkcionális pénznem a csoporttag adóköteles nyereségének vagy veszteségének egy lefedett adó szempontjából azon joghatóságban történő meghatározására használt funkcionális pénznem, amelyben az adott csoporttag található; a számviteli funkcionális pénznem a csoporttag számviteli nettó nyereségének vagy veszteségének meghatározáshoz használt funkcionális pénznem; a harmadik deviza olyan pénznem, amely nem a csoporttag adózási funkcionális pénzneme vagy számviteli funkcionális pénzneme;

„szabályozási szempontból kifogásolt ráfordítás”:

i.	a csoporttagnál jogellenes kifizetésekkel, többek között vesztegetéssel és a bevétel visszaáramoltatásával összefüggésben felmerült ráfordítás; és

ii.

a csoporttagnál olyan pénzbírságokkal és büntetésekkel összefüggésben felmerült ráfordítás, amelyek összege eléri vagy meghaladja az 50 000 EUR-t vagy az annak megfelelő, a csoporttag számviteli nettó nyereségének vagy veszteségének kiszámításához használt funkcionális pénznemben kifejezett összeget;

„korábbi időszaki hibák és a számviteli elvek változásai”: egy csoporttag pénzügyi év eleji nyitó saját tőkéjének változása, amely a következőknek tulajdonítható:

egy korábbi pénzügyi évre vonatkozó számviteli nettó nyereség vagy veszteség meghatározása során elkövetett olyan hiba helyesbítése, amely hatással volt az említett korábbi pénzügyi évben az elismert nyereség vagy veszteség kiszámításánál figyelembe vehető bevételekre vagy ráfordításokra, kivéve, amennyiben a 25. cikknek megfelelően egy hiba ilyen helyesbítése lényeges csökkenést eredményezett a lefedett adókkal kapcsolatos kötelezettségben; és

ii.	a számviteli elvekben vagy politikában bekövetkezett olyan változás, amely hatással volt az elismert nyereség vagy veszteség kiszámításánál figyelembe vett bevételekre vagy ráfordításokra;

h)	„elhatárolt nyugdíjráfordítás”: számviteli nettó nyereségben vagy veszteségben szereplő nyugdíj-kötelezettségi ráfordítás összege és a pénzügyi évre vonatkozóan nyugdíjalapba befizetett összeg közötti különbség.

(2) Egy csoporttag számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét az elismert nyereség vagy veszteség meghatározása céljából a következő tételek összegével kell kiigazítani:

a)	nettó adóráfordítások;

b)	figyelembe nem vett osztalékok;

c)	figyelembe nem vett tőkenyereség vagy -veszteség;

d)	átértékelési módszer szerinti, figyelembe vett nyereség vagy veszteség;

e)	az eszközök és kötelezettségek elidegenítéséből származó, a 35. cikk alapján figyelembe nem vett nyereség vagy veszteség;

f)	aszimmetrikus devizaárfolyam-nyereség vagy -veszteség;

g)	szabályozási szempontból kifogásolt ráfordítás;

h)	korábbi időszaki hiba és a számviteli elvek változása; és

i)	elhatárolt nyugdíjráfordítások.

(3) Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása szerint a csoporttag a pénzügyi számlákban egy ilyen csoporttag költségeként vagy ráfordításaként elszámolt, részvényalapú kompenzációként fizetett összeget helyettesítheti az adóköteles nyereségének kiszámítása során a működésének helyén levonhatóként engedett összeggel.

Amennyiben a részvényopciók felhasználására vonatkozó lehetőséggel nem éltek, a minden korábbi pénzügyi évre vonatkozó elismert nyereség vagy veszteség kiszámítása céljából a csoporttag számviteli nettó nyereségéből vagy veszteségéből levont részvényalapú kompenzációs költség vagy ráfordítás összegét figyelembe kell venni azon pénzügyi évben, amelyben az opció lejárt.

Amennyiben a részvényalapú kompenzációs költség vagy ráfordítás összegének egy részét a csoporttag a választás megtételének pénzügyi évét megelőző pénzügyi években tartotta nyilván a pénzügyi számláiban, a csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozóan elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során figyelembe kell venni azon összeget, amely az érintett korábbi pénzügyi években a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor levont részvényalapú kompenzációs költség vagy ráfordítás teljes összege és azon részvényalapú költség vagy kompenzációs ráfordítás teljes összege közötti különbséggel egyenlő, amelyet az említett korábbi pénzügyi években a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor levontak volna, ha a választásra ilyen pénzügyi években került volna sor.

A választást a 45. cikk (1) bekezdésével összhangban kell megtenni, és azt következetesen alkalmazni kell az ugyanazon joghatóságban található valamennyi csoporttag tekintetében, a választás megtételének évére és az azt követő valamennyi pénzügyi évre vonatkozóan.

A választás visszavonásának pénzügyi évében a ki nem fizetett részvényalapú kompenzációs költségnek vagy ráfordításnak a választást követően levont összegéből a beszámolóban megjelenített ráfordítást meghaladó részt kell figyelembe venni a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor.

(4) A különböző joghatóságokban található csoporttagok közötti bármely olyan ügyletet, amelyet nem tartanak nyilván azonos összeggel mindkét csoporttag pénzügyi számláiban, vagy amely nem áll összhangban a szokásos piaci ár elvével, úgy kell kiigazítani, hogy azonos összegben, a szokásos piaci ár elvének megfelelően jelenjen meg.

Egy eszköznek az azonos joghatóságban található két csoporttag közötti értékesítéséből vagy egyéb átruházásából származó veszteséget, amelyet nem a szokásos piaci ár elvével összhangban rögzítettek, a szokásos piaci ár elve alapján ki kell igazítani, amennyiben e veszteséget figyelembe veszik az elismert nyereség vagy veszteség kiszámítása során.

E bekezdés alkalmazásában a „szokásos piaci ár elve” az az elv, amelynek értelmében a csoporttagok közötti ügyleteket olyan feltételekre történő hivatkozással kell nyilvántartani, amelyek független vállalkozások között összehasonlítható ügyletek során, összehasonlítható helyzetekben fennálltak volna.

(5) A csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során a 3. cikk 38. pontjában említett, elismert visszatérítendő adókedvezményeket bevételként kell kezelni. A csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során a nem elismert visszatérítendő adókedvezményeket nem lehet bevételként kezelni.

(6) Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása szerint az adott pénzügyi évre vonatkozó konszolidált pénzügyi beszámolóban valós értéken vagy értékvesztéssel megjelenített eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos nyereség és veszteség a realizált nyereség és veszteség elve alapján határozható meg az elismert nyereség vagy veszteség kiszámítása céljából.

A valamely eszköz vagy kötelezettség valós értéken vagy értékvesztettként való megjelenítéséből származó nyereség vagy veszteség nem vehető figyelembe a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének első albekezdés szerinti számítása során.

A nyereség vagy veszteség első albekezdés szerinti meghatározása szempontjából valamely eszköz vagy kötelezettség könyv szerinti értéke az eszköz megszerzésének, illetve a kötelezettség felmerülésének időpontja, valamint a választás megtétele pénzügyi évének első napja közül a későbbi időpontban érvényes könyv szerinti érték.

A választást a 45. cikk (1) bekezdésével összhangban kell megtenni, és azt a választás által érintett joghatóságban található valamennyi csoporttagra alkalmazni kell, kivéve, ha az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag úgy dönt, hogy a választást a csoporttagok tárgyi eszközeire vagy a befektetési szervezetekre korlátozza.

A választás visszavonásának pénzügyi évében a csoporttagok elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor az eszköznek vagy kötelezettségnek a választás nyomán meghatározott visszavonás pénzügyi éve első napján érvényes valós értéke és az eszköznek vagy kötelezettségnek a visszavonás pénzügyi éve első napján érvényes könyv szerinti értéke közötti különbséggel megegyező összeget figyelembe kell venni, ha a valós érték meghaladja a könyv szerinti értéket, vagy le kell vonni, ha a könyv szerinti érték meghaladja a valós értéket.

(7) Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása szerint a valamely joghatóságban található csoporttagnál egy adott pénzügyi évben az ugyanazon joghatóságban található helyi tárgyi eszközök, a csoport tagjaitól eltérő, harmadik félnek történő elidegenítéséből keletkező elismert nyereség vagy veszteség az e bekezdésben meghatározottak szerint kiigazítható. E bekezdés alkalmazásában helyi tárgyi eszközök alatt a csoporttagéval megegyező joghatóságban található ingatlan javak értendők.

Az első albekezdésben említett, a választás megtételének pénzügyi évében helyi tárgyi eszközök elidegenítéséből származó nettó nyereséget be kell számítani az első albekezdésben említett, a választás megtételének pénzügyi évében és az azt megelőző négy pénzügyi évben (a továbbiakban: az ötéves időszak) helyi tárgyi eszközök elidegenítéséből származó, az érintett joghatóságban található csoporttagnál jelentkező nettó veszteséggel szemben. A nettó nyereséget először az ötéves időszak legkorábbi pénzügyi évében keletkezett nettó veszteséggel szemben, ha van ilyen, kell elszámolni. A nettó nyereség maradványösszegét el kell határolni, és az ötéves időszak egymást követő pénzügyi éveiben felmerült nettó veszteséggel szemben be kell számítani.

A nettó nyereségnek a második albekezdés alkalmazását követő maradványösszegét az ötéves időszakra egyenletesen kell elosztani az adott joghatóságban található valamennyi olyan csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása céljából, amelynek a választás megtételének pénzügyi évében az első albekezdésben említett, helyi tárgyi eszközök elidegenítéséből származó nettó nyeresége keletkezett. Egy csoporttaghoz rendelt nettó nyereség maradványösszegének arányosnak kell lennie az adott csoporttag nettó nyereségének és az összes többi csoporttag nyereségének hányadosával.

Amennyiben valamely joghatóságban található csoporttagok egyikénél sem keletkezett a választás megtételének pénzügyi évében az első albekezdésben említett, helyi tárgyi eszközök elidegenítéséből származó nettó nyereség, az adott joghatóságban található csoporttagok elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor az ötéves időszakra egyenlő mértékben fel kell osztani az egyes csoporttagok között a harmadik albekezdésben említett maradványösszeget.

Az e bekezdés szerinti, a választás megtételének pénzügyi évét megelőző pénzügyi évekre vonatkozó bármely kiigazítására a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban tett kiigazítások függvényében kerülhet sor. A választást a 45. cikk (2) bekezdésével összhangban évente kell megtenni.

(8) Az olyan finanszírozási konstrukcióval kapcsolatos költségek, amelynek keretében egy vagy több csoporttag hitelt nyújt ugyanazon csoport egy vagy több másik csoporttagjának, vagy más módon beruházást hajt végre abban (a továbbiakban: a csoporton belüli finanszírozási konstrukció), nem vehetők figyelembe egy csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)	a csoporttag alacsony adóterhelésű joghatóságban vagy olyan joghatóságban található, amely alacsony adóterhelésű lett volna, ha a ráfordítás nem merült volna fel a csoporttagnál;

észszerűen várható, hogy a csoporton belüli finanszírozási konstrukció várt időtartama alatt a csoporton belüli finanszírozási konstrukció növelni fogja az érintett csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során figyelembe vett ráfordítások összegét anélkül, hogy arányosan megnövelné a hitelt nyújtó csoporttag (a továbbiakban: a partnerszervezet) adóköteles nyereségét;

c)	a partnerszervezet egy nem alacsony adóterhelésű joghatóságban vagy olyan joghatóságban található, amely nem alacsony adóterhelésű lett volna, ha a ráfordításhoz kapcsolódó nyereség nem merült volna fel a partnerszervezetnél.

(9) A végső anyavállalat választhatja azt, hogy konszolidált elszámolási kezelését az alkalmazza az ugyanazon joghatóságban található, adózás szempontjából konszolidált alapon kezelt csoporttagok közötti ügyletekből származó bevételek, ráfordítások, nyereségek és veszteségek kiküszöbölésére az említett csoporttagok elismert nettó nyereségének vagy veszteségének kiszámítása céljából.

A választást a 45. cikk (1) bekezdésével összhangban kell megtenni.

A választás megtételének vagy visszavonásának pénzügyi évében megfelelő kiigazításokat kell végezni annak érdekében, hogy az ilyen választás vagy a visszavonás ne eredményezze az elismert nyereség vagy veszteség tételeinek többszörös figyelembevételét, sem a figyelmen kívül hagyásukat.

(10) A biztosító az elismert nyeresége vagy vesztesége kiszámításakor nem veszi figyelembe azon összegeket, amelyeket a szerződőknek a nekik járó hozamok után általa megfizetett adók után számít fel. A biztosító az elismert nyeresége vagy vesztesége kiszámításakor figyelembe vesz minden olyan szerződőknek járó hozamot, amelyet számviteli nettó nyereségében vagy veszteségében nem jelenített meg, amennyiben a szerződőkkel szembeni kötelezettségek ennek megfelelő növekedése vagy csökkenése tükröződik a számviteli nettó nyereségében vagy veszteségében.

(11) A csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során ráfordításként kell kezelni minden olyan összeget, amelyet a csoporttag saját tőkéjének csökkenéseként ismernek el, és amely az említett csoporttag által a prudenciális szabályozási követelményeknek megfelelően kibocsátott instrumentum tekintetében teljesített vagy esedékes felosztott nyereségek eredménye (a továbbiakban: a kiegészítő alapvető tőke).

A csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során figyelembe kell venni azon összeget, amely a csoporttag saját tőkéjének növekedéseként jelenik meg, és amely a csoporttag részére az általa tartott kiegészítő alapvető tőkeelem tekintetében teljesített vagy esedékes felosztott nyereségek eredménye.

17. Cikk

A nemzetközi hajózásból származó jövedelem figyelmen kívül hagyása

(1) E cikk alkalmazásában:

„nemzetközi hajózásból származó jövedelem”: egy csoporttag következő tevékenységekből származó nettó jövedelme, feltéve, hogy a szállítás nem ugyanazon joghatóságon belüli belvízi szállításon keresztül történik:

i.	nemzetközi forgalomban utasok vagy áruk hajóval történő szállítása, függetlenül attól, hogy a hajó a csoporttag tulajdonában van-e, illetve azzal a csoporttag bérlés útján vagy más módon rendelkezik-e;

ii.	nemzetközi forgalomban utasok vagy áruk hajóval történő szállítása konténerhelybérlési megállapodások alapján;

iii.	nemzetközi forgalomban utasok vagy áruk szállítására használandó hajó bérbeadása teljes felszereltséggel, személyzettel és ellátással;

iv.	nemzetközi forgalomban utasok vagy áruk szállítására használt hajó bérbeadása egy másik csoporttag részére személyzet nélkül hajóbérleti szerződés alapján;

v.	részvétel olyan csoportban, közös vállalkozásban vagy nemzetközi üzemeltető ügynökségben, amelynek célja utasok vagy áruk hajón történő szállítása nemzetközi forgalomban; és

vi.	nemzetközi forgalomban utasok vagy áruk hajóval történő szállítására használt hajó értékesítése, feltéve, hogy a hajót a csoporttag legalább egy éve használat céljából tartotta;

„nemzetközi hajózást kiegészítő tevékenységből származó elismert jövedelem”: a csoporttag következő tevékenységekből származó nettó jövedelme, feltéve, hogy az ilyen tevékenységeket elsősorban utasok vagy áru nemzetközi forgalomban, hajóval történő szállításával összefüggésben végzik:

i.	hajó személyzet nélküli bérbeadása egy másik, nem-csoporttag hajózási vállalkozás részére, feltéve, hogy a bérlet időtartama nem haladja meg a három évet;

ii.	más hajózási vállalkozások által nemzetközi hajóút belföldi szakaszára kiállított menetjegyek értékesítése;

iii.	konténerek bérbeadása és rövid távú tárolása, illetve a konténerek késedelmes leadásakor felszámított álláspénz;

iv.	mérnökök, karbantartó személyzet, rakománykezelők, vendéglátó személyzet és ügyfélszolgálati személyzet által más hajózási vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások; és

v.	befektetésből származó jövedelem, ahol a jövedelmet eredményező befektetés a hajók nemzetközi forgalomban való üzemeltetésével kapcsolatos üzleti tevékenység szerves részeként valósul meg.

(2) A csoporttag nemzetközi hajózásból származó jövedelme és a nemzetközi hajózást kiegészítő tevékenységből származó elismert jövedelme nem vehető figyelembe a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor, feltéve, hogy a csoporttag bizonyítani tudja, hogy az összes érintett hajó stratégiai vagy kereskedelmi irányítását ténylegesen abból a joghatóságból végzik, ahol a csoporttag található.

(3) Amennyiben a csoporttag nemzetközi hajózásból származó jövedelmének és nemzetközi hajózást kiegészítő tevékenységből származó elismert jövedelmének kiszámítása veszteséget eredményez, az ilyen veszteség nem vehető figyelembe a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor.

(4) Az ugyanazon joghatóságban található valamennyi csoporttag nemzetközi hajózást kiegészítő tevékenységből származó elismert jövedelmének együttes összege nem haladhatja meg e csoporttagok nemzetközi hajózásból származó jövedelme összegének 50 %-át.

(5) Egy csoporttagnál felmerülő olyan költségeket, amelyek közvetlenül az (1) bekezdés a) pontjában felsorolt nemzetközi hajózási tevékenységeinek és az (1) bekezdés b) pontjában felsorolt nemzetközi hajózást kiegészítő elismert tevékenységeinek tulajdoníthatók, az ilyen tevékenységekhez kell hozzárendelni a csoporttag nemzetközi hajózásból származó nettó jövedelmének és nemzetközi hajózást kiegészítő tevékenységből származó elismert nettó jövedelmének kiszámítása céljából.

Egy csoporttagnál felmerülő azon költségeket, amelyek közvetetten erednek a nemzetközi hajózási tevékenységeiből és a nemzetközi hajózást kiegészítő elismert tevékenységeiből, le kell vonni a csoporttag ilyen tevékenységekből származó bevételéből, a csoporttag nemzetközi hajózásból származó jövedelmének és nemzetközi hajózást kiegészítő tevékenységből származó elismert jövedelmének az ilyen tevékenységekből származó bevételeinek a teljes bevételéhez viszonyított aránya alapján történő kiszámítása érdekében.

(6) Az (5) bekezdéssel összhangban a csoporttag nemzetközi hajózásból származó jövedelméhez és nemzetközi hajózást kiegészítő tevékenységből származó elismert jövedelméhez rendelt valamennyi közvetlen és közvetett költséget figyelmen kívül kell hagyni a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor.

18. Cikk

Az elismert nyereség vagy veszteség felosztása a központ és egy állandó telephely között

(1) Amennyiben egy csoporttag a 3. cikk 13. pontjának a), b) vagy c) alpontjában meghatározott állandó telephely, a számviteli nettó nyeresége vagy vesztesége az említett állandó telephely önálló pénzügyi számláiban megjelenített nettó nyereség vagy veszteség.

Amennyiben az állandó telephely nem rendelkezik önálló pénzügyi számlákkal, a számviteli nettó nyeresége vagy vesztesége az az összeg, amely akkor jelent volna meg a pénzügyi számláiban, ha azt a telephely önállóan, a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójának elkészítése során alkalmazott számviteli standardnak megfelelően készítette volna el.

(2) A 3. cikk 13. pontjának a) vagy b) alpontjában meghatározott állandó telephelynek minősülő csoporttag számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét ki kell igazítani úgy, hogy csak azon bevételi és ráfordítási összegeket és tételeket tükrözze, amelyek az alkalmazandó adóegyezménynek vagy a helye szerinti joghatóság belső jogának megfelelően a csoporttagnak tulajdoníthatók, függetlenül az adóköteles jövedelem és az adott joghatóságban levonható ráfordítások összegétől.

A 3. cikk 13. pontjának c) alpontjában meghatározott állandó telephelynek minősülő csoporttag számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét ki kell igazítani úgy, hogy csak azon bevételi és ráfordítási összegeket és tételeket tükrözze, amelyek a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló módosított OECD-modellegyezmény 7. cikkével összhangban a csoporttagnak tulajdoníthatók lettek volna.

(3) Amennyiben a csoporttag megfelel a 3. cikk 13. pontjának d) alpontjában meghatározottállandó telephely fogalommeghatározásának, a számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét azon bevételi összegek és tételek alapján kell kiszámítani, amelyek a központ helye szerinti joghatóságban adómentesek, és amelyek az említett joghatóságon kívül végzett tevékenységeknek tulajdoníthatók, továbbá azon ráfordítási összegek és tételek alapján, amelyek a központ helye szerinti joghatóságban adózási szempontból nem kerülnek levonásra, és amelyek az ilyen tevékenységeknek tulajdoníthatók.

(4) Az állandó telephely számviteli nettó nyeresége vagy vesztesége nem vehető figyelembe a központ elismert nyereségének vagy veszteségének meghatározásakor, kivéve az (5) bekezdésben előírtak szerint.

5) Egy állandó telephely elismert veszteségét a központ elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során a fő szervezet ráfordításaként kell kezelni, amennyiben az állandó telephely veszteségét nem kezelik ráfordításként az ilyen központ belföldi adóköteles nyereségének kiszámításakor, és azt nem számolják el a belföldi adóköteles jövedelem egy olyan tételével szemben, amely mind a központ joghatóságának, mind az állandó telephely joghatóságának joga szerint adóköteles.

Az állandó telephely által ezt követően elért elismert nyereséget a központ elismert nyereségeként kell kezelni az elismert veszteség azon összegéig, amelyet korábban az első albekezdés értelmében a központ ráfordításaként kezeltek.

19. Cikk

Az áteresztő szervezet elismert nyereségének vagy veszteségének felosztása

(1) Az áteresztő szervezetnek minősülő csoporttag számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét csökkenteni kell azon tulajdonosai között felosztható összeggel, amelyek a csoporthoz nem tartozó vállalkozások, és amelyek akár közvetlenül, akár adózási szempontból átlátható szervezetek láncain keresztül tulajdonosi részesedéssel rendelkeznek az áteresztő szervezetben, kivéve, ha:

a)	az áteresztő szervezet maga is végső anyavállalat; vagy

b)	az áteresztő szervezetnek közvetlenül vagy adózási szempontból átlátható szervezetek láncán keresztül egy az a) pontban említett végső anyavállalat a tulajdonosa.

(2) Az áteresztő szervezet számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét csökkenteni kell egy másik csoporttaghoz rendelt számviteli nettó nyereséggel vagy veszteséggel.

(3) Amennyiben az áteresztő szervezet teljes egészében vagy részben állandó telephelyen keresztül végez üzleti tevékenységet, az e cikk (1) bekezdésének alkalmazása után fennmaradó számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét a 18. cikknek megfelelően az állandó telephelyhez kell rendelni.

(4) Amennyiben az adózási szempontból átlátható szervezet nem a végső anyavállalat, az áteresztő szervezetnek az (1) és (3) bekezdés alkalmazása után fennmaradó számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét fel kell osztani az áteresztő szervezet csoporttag-tulajdonosai között az áteresztő szervezetben lévő tulajdonosi érdekeltségeiknek megfelelően.

(5) Amennyiben egy áteresztő szervezet olyan adózási szempontból átlátható szervezet, amely a végső anyavállalat vagy egy hibrid fordított szervezet, az áteresztő szervezetnek az (1) és (3) bekezdés alkalmazása után fennmaradó számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét a végső anyavállalathoz vagy a fordított hibrid szervezethez kell rendelni.

(6) A (3), (4) és (5) bekezdést külön kell alkalmazni az áteresztő szervezetben lévő minden egyes tulajdonosi érdekeltségre.

IV. FEJEZET

A KIIGAZÍTOTT LEFEDETT ADÓK KISZÁMÍTÁSA

20. Cikk

Lefedett adók

(1) A csoporttag lefedett adói a következőket foglalják magukban:

a)	azon adók, amelyeket a csoporttag a pénzügyi számláiban nyilvántart a saját bevételével vagy nyereségével kapcsolatban, vagy egy olyan csoporttag jövedelméből vagy nyereségéből való részesedésével kapcsolatban, amelyben tulajdonosi érdekeltsége van;

b)	a nyereségfelosztás, a vélelmezett nyereségfelosztás vagy a nem üzleti ráfordítások után egy megfelelő eredményfelosztás-adóztatási rendszer alapján felszámított adók;

c)	az általánosan alkalmazandó társasági adó helyett előírt adók; és

d)	a felhalmozott eredmény és a társaság saját tőkéje alapján előírt adók, beleértve a nyereség és a saját tőke alapján több elemet terhelő adókat is.

(2) A csoporttag lefedett adói nem foglalják magukban a következőket:

a)	az anyavállalatnál valamely elismert jövedelem-hozzászámítási szabály alapján felmerült kiegészítő adó;

b)	a csoporttagnál elismert belföldi kiegészítő adó alapján felmerült kiegészítő adó;

c)	az elismert aluladóztatott kifizetések szabálya alkalmazásának eredményeként a csoporttag által elvégzett kiigazításnak tulajdonítható adók;

d)	nem elismert visszatérítendő beszámításos adó; és

e)	egy biztosító által a szerződőknek járó hozamok után fizetett adók.

(3) A 16. cikk (7) bekezdésének első albekezdésében említett, helyi tárgyi eszközök elidegenítéséből származó nettó nyereséghez vagy veszteséghez kapcsolódó lefedett adók az említett albekezdésben említett választás megtételének pénzügyi évében nem vehetők figyelembe a lefedett adók számításában.

21. Cikk

Kiigazított lefedett adók

(1) A csoporttag pénzügyi évre vonatkozó kiigazított lefedett adóit a számviteli nettó nyereségében vagy veszteségében a pénzügyi évre vonatkozó lefedett adókhoz kapcsolódóan megjelenített tényleges adóráfordítás összegének a következőkkel történő kiigazításával kell meghatározni:

a)	a lefedett adóknak a pénzügyi évre vonatkozó, a (2) és (3) bekezdésben meghatározott növekedésének és csökkentésének nettó összege;

b)	a 22. cikkben meghatározott, halasztottadó-kiigazítás teljes összege; és

c)	a saját tőkével szemben vagy az egyéb átfogó jövedelemben nyilvántartott lefedett adók növekedése vagy csökkenése a helyi adószabályok szerint adóköteles elismert nyereség vagy veszteség kiszámításánál figyelembe vett összegekhez kapcsolódóan.

(2) A csoporttagnál az adott pénzügyi évre vonatkozó lefedett adót növelő tételek magukban foglalják a következőket:

a)	a lefedett adóknak a pénzügyi számlákban az adózás előtti nyereségben ráfordításként megjelenített bármely összege;

b)	az elismert veszteségből származó halasztott adókövetelésből a 23. cikk (2) bekezdésének megfelelően felhasznált bármely összeg;

c)	a pénzügyi évben fizetett lefedett adókból a bizonytalan adópozícióhoz kapcsolódó, a (3) bekezdés d) pontja alapján előzőleg figyelembe nem vett bármely összeg; és

d)	az elismert visszatérítendő adókedvezmény tekintetében a tényleges adóráfordítás csökkentéseként megjelenő jóváírás vagy visszatérítés bármely összege.

(3) A csoporttagnál az adott pénzügyi évre vonatkozó lefedett adót csökkentő tételek a következők:

a)	az elismert nyereség vagy veszteség kiszámítása során a III. fejezett szerint figyelembe nem vett nyereséghez kapcsolódó tényleges adóráfordítás összege;

b)	nem elismert visszatérítendő adókedvezmény tekintetében a tényleges adóráfordítás csökkentéseként nem nyilvántartott jóváírás vagy visszatérítés bármely összege;

c)	a valamely csoporttag részére visszatérített vagy jóváírt lefedett adókból a pénzügyi számlákban nem tényleges adóráfordítás kiigazításaként kezelt bármely összeg, kivéve, ha az elismert visszatérítendő adókedvezményhez kapcsolódik;

d)	egy bizonytalan adópozícióhoz kapcsolódó tényleges adóráfordítás összege; és

e)	a tényleges adóráfordítás bármely olyan összege, amelynek kifizetésére a pénzügyi év végétől számított három éven belül várhatóan nem kerül sor.

(4) A kiigazított lefedett adók kiszámításakor, amennyiben a lefedett adó összege az (1), a (2) és a (3) bekezdés egynél több pontjában szerepel, azt csak egyszer lehet figyelembe venni.

(5) Amennyiben egy adott pénzügyi évben egy joghatóságban nem keletkezik elismert nettó nyereség, és az adott joghatóságra vonatkozó kiigazított lefedett adók összege negatív, és kevesebb, mint az elismert nettó veszteség és a minimum-adómérték szorzatával megegyező összeg (a továbbiakban: az elvárt kiigazított lefedett adók), a kiigazított lefedett adók összege és az elvárt kiigazított lefedett adók összege közötti különbséggel megegyező összeget az említett pénzügyi évre vonatkozóan kiegészítőadó-többletként kell kezelni. A kiegészítőadó-többlet összegét a 29. cikk (3) bekezdésével összhangban kell felosztani az adott joghatóságban található csoporttagok között.

22. Cikk

A halasztottadó-kiigazítás teljes összege

(1) E cikk alkalmazásában:

„nem elismert időbeli elhatárolás”:

i.	egy csoporttag pénzügyi számláiban megjelenített halasztott adóráfordítás bármely olyan mozgása, amely bizonytalan adópozícióhoz kapcsolódik; és

ii.	egy csoporttag pénzügyi számláiban megjelenített halasztott adóráfordítás bármely olyan mozgása, amely egy csoporttag felosztott nyereségéhez kapcsolódik;

„nem érvényesített időbeli elhatárolás”: egy adott pénzügyi évre vonatkozóan egy csoporttag pénzügyi számláiban nyilvántartott halasztott adókötelezettség bármely növekedése, amelyet várhatóan nem fizetnek meg az e cikk (7) bekezdésében meghatározott időszakon belül, és amely tekintetében az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag a 45. cikk (2) bekezdésével összhangban évente azt választja, hogy nem veszi figyelembe a halasztottadó-kiigazítás adott pénzügyi évre vonatkozó teljes összegében.

(2) Amennyiben a halasztott adóráfordítás kiszámítása céljából alkalmazott adómérték azonos a minimum-adómértékkel vagy az alatt van, a 21. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján az adott pénzügyi évre vonatkozóan egy csoporttag kiigazított lefedett adóihoz hozzáadandó, halasztottadó-kiigazítás teljes összege megegyezik a csoporttag pénzügyi számláiban a lefedett adókkal kapcsolatban megjelenített halasztott adóráfordításnak az e cikk (3)–(6) bekezdése szerint kiigazított összegével.

Amennyiben a halasztott adóráfordítás kiszámítása céljából alkalmazott adómérték a minimum-adómérték felett van, a 21. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján az adott pénzügyi évre vonatkozóan egy csoporttag kiigazított lefedett adóihoz hozzáadandó, halasztottadó-kiigazítás teljes összege megegyezik a csoporttag pénzügyi számláiban a lefedett adókkal kapcsolatban a minimum-adómérték szerint újraszámított halasztott adóráfordításnak az e cikk (3)–(6) bekezdése szerint kiigazított összegével.

(3) A halasztottadó-kiigazítás teljes összegét meg kell növelni a következőkkel:

a)	a nem elismert időbeli elhatárolások vagy nem érvényesített időbeli elhatárolások pénzügyi év során kifizetett bármely összege; és

b)	egy korábbi pénzügyi évben meghatározott, majd újramegállapított halasztott adókötelezettség bármely olyan összege, amelyet a pénzügyi év során megfizettek.

(4) Amennyiben egy pénzügyi évben a veszteségből származó halasztott adókövetelés nincs elismerve a pénzügyi számlákban, mert a megjelenítési kritériumok nem teljesülnek, a halasztottadó-kiigazítás teljes összegéből le kell vonni azon összeget, amellyel a halasztottadó-kiigazítás teljes összege akkor csökkent volna, ha a pénzügyi évre veszteségből származó halasztott adókövetelést állapítottak volna meg.

(5) A halasztottadó-kiigazítás teljes összege nem tartalmazza a következőket:

a)	az elismert nyereség vagy veszteség kiszámítása során a III. fejezett szerint figyelembe nem vett tételekhez kapcsolódó halasztott adóráfordítás összege;

b)	a nem elismert időbeli elhatárolásokhoz és a nem érvényesített időbeli elhatárolásokhoz kapcsolódó halasztott adóráfordítás összege;

c)	a halasztott adóköveteléssel kapcsolatos értékelési kiigazítás vagy számviteli megjelenítési kiigazítás hatása;

d)	az alkalmazandó belföldi adómérték változásával kapcsolatos újraértékelésből származó halasztott adóráfordítás összege; és

e)	az adókedvezmények keletkezésével és felhasználásával kapcsolatos halasztott adóráfordítás összege.

(6) Amennyiben egy csoporttag elismert veszteségének tulajdonítható halasztott adókövetelést egy adott pénzügyi évben a minimum-adómértéknél alacsonyabb adómérték szerint tartottak nyilván, az a minimum-adómérték szerint ugyanazon pénzügyi évben újraszámítható, feltéve, hogy az adófizető bizonyítani tudja, hogy a halasztott adókövetelés egy elismert veszteségnek tulajdonítható.

A halasztott adókövetelés első albekezdés szerinti megemelése esetén a halasztottadó-kiigazítás teljes összegét megfelelően csökkenteni kell.

(7) Azon vissza nem írt halasztott adókötelezettséget, amelynek összegét a következő öt pénzügyi évben nem fizetik meg, újra meg kell állapítani olyan mértékben, amennyiben azt a csoporttag halasztottadó-kiigazításának teljes összegében figyelembe vették.

A folyó pénzügyi évre meghatározott, majd újramegállapított halasztott adókötelezettség összegét a folyó pénzügyi évet megelőző ötödik pénzügyi év lefedett adóit csökkentő tételként kell kezelni, továbbá az említett pénzügyi évre vonatkozó tényleges adómértéket és kiegészítő adót a 29. cikk (1) bekezdésének megfelelően újra kell számítani. A folyó pénzügyi évre meghatározott, majd újramegállapított halasztott adókötelezettség összege a növekedés azon összege a halasztott adókötelezettség kategóriájában, amelyet a halasztottadó-kiigazítás teljes összegében figyelembe vettek a folyó pénzügyi évet megelőző ötödik pénzügyi évben, és amelyet a folyó fizetési év utolsó napjának végéig nem írtak vissza.

(8) A (7) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy halasztott adókötelezettség újramegállapítás alóli kivételt képező elhatárolásnak minősül, újramegállapítása nem lehetséges, még akkor sem, ha a következő öt évben nem írják vissza vagy nem fizetik meg. Az újramegállapítás alóli kivételt képező elhatárolás az adóráfordítás azon elhatárolt összege, amely a kapcsolódó halasztott adókötelezettségekben bekövetkezett változásoknak tulajdonítható a következő tételek tekintetében:

a)	tárgyi eszközök költségmegtérülésére képzett értékvesztés;

b)	az ingatlanhasználatra vagy a természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó kormányzati engedély vagy hasonló megállapodás költsége, amely jelentős tárgyieszköz-beruházást von maga után;

c)	kutatási és fejlesztési költségek;

d)	leszerelési és helyreállítási költségek;

e)	a nem realizált nettó nyereség valós értéken történő értékelése;

f)	nettó devizaárfolyam-nyereség;

g)	biztosítási tartalékok és biztosítási kötvények halasztott szerzési költségei;

h)	a csoporttaggal azonos joghatóságban található tárgyi eszköz értékesítéséből származó és ugyanazon joghatóságban található tárgyi eszközbe újrabefektetett nyereség; és

i)	az a)–h) pontban felsorolt tételek tekintetében a számviteli elvek változásaiból adódó többletösszegek.

23. Cikk

Az elismert veszteségre vonatkozó választás

(1) A 22. cikktől eltérve, az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag egy joghatóság tekintetében az elismert veszteségre vonatkozóan választhatja azt, hogy elismert veszteségből származó halasztott adókövetelést állapít meg minden olyan pénzügyi évre, amelyben az említett joghatóságban elismert nettó veszteség keletkezett. E célból az elismert veszteségből származó halasztott adókövetelés egyenlő a joghatóságra vonatkozóan az adott pénzügyi évre elismert nettó veszteség és a minimum-adómérték szorzatával.

Az elismert veszteségre vonatkozó választás a 40. cikk szerinti megfelelő eredményfelosztás-adóztatási rendszerrel rendelkező joghatóság esetében nem lehetséges.

(2) Az (1) bekezdés szerint meghatározott, elismert veszteségből származó halasztott adókövetelést minden olyan későbbi pénzügyi évben fel kell használni, amelyben a joghatóság tekintetében elismert nettó nyereség keletkezik. A felhasználandó összeg megegyezik az elismert nettó nyereség és a minimum-adómérték szorzatával, vagy az elismert veszteségből származó halasztott adókövetelés rendelkezésre álló összegével, ha ez utóbbi alacsonyabb.

(3) Az (1) bekezdés alapján meghatározott, elismert veszteségből származó halasztott adókövetelést csökkenteni kell a pénzügyi évben felhasznált összeggel, és a fennmaradó egyenleget el kell határolni a következő pénzügyi évekre.

(4) Az elismert veszteségre vonatkozó választás visszavonása esetén az (1) bekezdés alapján meghatározott, elismert veszteségből származó halasztott adókövetelés a fennmaradó egyenlegét nullára kell csökkenteni azon első pénzügyi év első napjától, amelyben az elismert veszteségre vonatkozó választás már nem alkalmazandó.

(5) Az elismert veszteségre vonatkozó választást szerepeltetni kell a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport 44. cikkben említett, első kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatásában, amely kiterjed a választással érintett joghatóságra.

(6) Amennyiben a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalatának minősülő áteresztő szervezet az e cikk szerinti választással él az elismert veszteségre vonatkozóan, az elismert veszteségből származó halasztott adókövetelést az áteresztő szervezetnek a 38. cikk (3) bekezdése szerinti csökkentést követő elismert vesztesége alapján kell kiszámítani.

24. Cikk

A meghatározott típusú csoporttagoknál felmerült lefedett adók egyedi felosztása

(1) Egy állandó telephelyhez hozzá kell rendelni minden olyan lefedett adó összegét, amely szerepel egy csoporttag pénzügyi számláiban, és amely az említett állandó telephely elismert nyereségéhez vagy veszteségéhez kapcsolódik.

(2) Egy csoporttag-tulajdonoshoz hozzá kell rendelni minden olyan lefedett adó összegét, amely szerepel egy adózási szempontból átlátható szervezet pénzügyi számláiban, és amely a 19. cikk (4) bekezdésével összhangban az érintett csoporttag-tulajdonoshoz rendelt elismert nyereséghez vagy veszteséghez kapcsolódik.

(3) Egy csoporttaghoz hozzá kell rendelni minden olyan lefedett adó összegét, amely szerepel az adott csoporttag – ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó adórendszer hatálya alá tartozó – közvetlen vagy közvetett csoporttag-tulajdonosainak pénzügyi számláiban, az ellenőrzött külföldi társaságok által elért nyereség rá eső hányadában.

(4) Egy hibrid szervezetnek minősülő csoporttaghoz hozzá kell rendelni minden olyan lefedett adó összegét, amely szerepel a hibrid szervezet csoporttag-tulajdonosának pénzügyi számláiban, és amely a hibrid szervezet elismert nyereségéhez kapcsolódik.

A „hibrid szervezet” olyan szervezet, amelyet a helye szerinti joghatóságban jövedelemadózás szempontjából önálló személyként kezelnek, de a tulajdonosa helye szerinti joghatóságban adózási szempontból átlátható szervezetként.

(5) A pénzügyi évben nyereségfelosztást végrehajtó csoporttaghoz hozzá kell rendelni minden olyan lefedett adó összegét, amelyet a közvetlen csoporttag-tulajdonosainak pénzügyi számláiban az ilyen nyereségfelosztással kapcsolatban megjelenítettek.

(6) Az olyan csoporttag, amelyhez a (3) és a (4) bekezdés alapján passzív jövedelem utáni lefedett adókat rendeltek, az ilyen lefedett adókat az ilyen passzív jövedelem tekintetében hozzá rendelt lefedett adókkal megegyező összegben veszi figyelembe a kiigazított lefedett adóiban.

Az első albekezdéstől eltérve, az első albekezdésben említett csoporttag a joghatóságra vonatkozó kiegészítőadó-százaléknak és a csoporttag – ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó adórendszer vagy fiskális átláthatósági szabály szerint figyelembe vett – passzív jövedelmének szorzataként kapott összeget veszi figyelembe a kiigazított lefedett adóiban, amennyiben az eredmény az első albekezdésben meghatározott összegnél alacsonyabb. Ezen albekezdés alkalmazásában a joghatóságra vonatkozó kiegészítőadó-százalékot a csoporttag-tulajdonost a passzív jövedelem tekintetében terhelő lefedett adóktól függetlenül kell meghatározni.

A csoporttag-tulajdonost az ilyen passzív jövedelem tekintetében terhelő bármely lefedett adóból az e bekezdés alkalmazását követően fennmaradó rész a (3) és a (4) bekezdés alapján nem osztható fel.

E bekezdés alkalmazásában „passzív jövedelem” az elismert nyereség szempontjából figyelembe vett következő jövedelemtételeket jelenti, amennyiben egy csoporttag-tulajdonos az ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó adórendszer alapján vagy egy hibrid szervezetben meglévő tulajdonosi érdekeltség eredményeként adóköteles volt:

a)	osztalék vagy azzal egyenértékű kifizetés;

b)	kamat vagy azzal egyenértékű kifizetés;

c)	bérleti díj;

jogdíj;

e)	életjáradék; vagy

f)	olyan típusú ingatlanból származó nettó nyereség, amely az a)–e) pontban leírt jövedelmet termel.

(7) Amennyiben egy állandó telephely elismert nyereségét a 18. cikk (5) bekezdésével összhangban a központ elismert nyereségeként kezelik, az állandó telephely helye szerinti joghatóságban felmerülő és az adott nyereséghez kapcsolódó lefedett adót a központ lefedett adójaként kell kezelni úgy, hogy annak összege nem haladhatja meg az adott nyereség összegének és a központ helye szerinti joghatóságban a szokásos jövedelmet terhelő legmagasabb adómértéknek a szorzatát.

25. Cikk

Adatszolgáltatást követő kiigazítások és adómérték-módosítások

(1) Amennyiben egy csoporttag a pénzügyi számláiban egy korábbi pénzügyi évre vonatkozó lefedett adót érintő kiigazítást tart nyilván, az ilyen kiigazítást azon pénzügyi évre vonatkozó lefedett adók kiigazításaként kell kezelni, amelyben a kiigazításra sor kerül, kivéve, ha a kiigazítás olyan pénzügyi évhez kapcsolódik, amelyben a joghatóságra vonatkozó lefedett adók csökkentek.

Amennyiben csoporttag korábbi pénzügyi évi kiigazított lefedett adói között figyelembe vett lefedett adók csökkenése esetén az adott pénzügyi évre vonatkozó tényleges adómértéket és kiegészítő adót a 29. cikk (1) bekezdésének megfelelően újra kell számítani úgy, hogy a kiigazított lefedett adók összegéből le kell vonni a csökkentés összegét. Az adott pénzügyi évre és bármely korábbi pénzügyi évre vonatkozó elismert jövedelmet ennek megfelelően ki kell igazítani.

Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttagnak a 45. cikk (2) bekezdése szerinti éves választása alapján a lefedett adók nem lényeges mértékű csökkenése a lefedett adók kiigazításaként kezelhető azon pénzügyi évben, amelyben a kiigazításra sor kerül. A lefedett adók csökkenése nem lényeges mértékű, ha a pénzügyi évre a joghatóságra vonatkozóan meghatározott kiigazított lefedett adók aggregált csökkenése nem éri el az 1 000 000 EUR összeget.

(2) Amennyiben az alkalmazandó belföldi adómérték a minimum-adómérték alá csökken, és a csökkentés halasztott adóráfordítást eredményez, az így létrejött halasztott adóráfordítás összegét a csoporttag azon lefedett adókkal kapcsolatos kötelezettségének kiigazításaként kell kezelni, amelyeket egy korábbi pénzügyi évben a 21. cikk alapján figyelembe vettek.

(3) Amennyiben egy halasztott adóráfordítást a minimum-adómértéknél alacsonyabb adómértékkel vettek figyelembe, majd az alkalmazandó adómértéket később megemelik, a növekedésből eredő halasztott adóráfordítás összegét a kifizetéskor a csoporttag lefedett adókra vonatkozó, a 21. cikkel összhangban valamely korábbi pénzügyi év tekintetében érvényesített kötelezettségének kiigazításaként kell kezelni.

Az első albekezdés szerinti kiigazítás nem haladhatja meg a minimum-adómérték szerint újraszámított halasztott adóráfordítással megegyező összeget.

(4) Amennyiben egy csoporttagnál tényleges adóráfordításként felmerült és az adott pénzügyi évre vonatkozó kiigazított lefedett adókban figyelembe vett összegből 1 000 000 EUR feletti összeg megfizetésére nem kerül sor az említett pénzügyi év végét követő három éven belül, az azon pénzügyi évre vonatkozó tényleges adómértéket és kiegészítő adót, amelyben a meg nem fizetett összeget lefedett adóként érvényesítették, a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban újra kell számítani, levonva az ilyen meg nem fizetett összeget a kiigazított lefedett adókból.

V. FEJEZET

A TÉNYLEGES ADÓMÉRTÉK ÉS A KIEGÉSZÍTŐ ADÓ KISZÁMÍTÁSA

26. Cikk

A tényleges adómérték meghatározása

(1) A multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tényleges adómértékét – feltéve, hogy a joghatóságban van elismert nettó nyereség – minden egyes pénzügyi évre és joghatóságra vonatkozóan ki kell számítani a következő képlet szerint:

ahol a csoporttagok kiigazított lefedett adója a joghatóságban található valamennyi csoporttag IV. fejezettel összhangban meghatározott kiigazított lefedett adójának együttes összege.

(2) A joghatóságban található csoporttagok adott pénzügyi évre vonatkozóan elismert nettó nyereségét vagy veszteségét a következő képlet szerint kell meghatározni:

(3) A befektetési szervezetnek minősülő csoporttagok kiigazított lefedett adója, valamint elismert nyeresége vagy vesztesége nem vehető figyelembe a tényleges adómérték (1) bekezdésnek megfelelő kiszámítása, valamint az elismert nettó nyereség (2) bekezdésnek megfelelő kiszámítása során.

(4) Minden egyes honosság nélküli csoporttag tényleges adómértékét az egyes pénzügyi évekre vonatkozóan az összes többi csoporttag tényleges adómértékétől elkülönítve kell kiszámítani.

27. Cikk

A kiegészítő adó kiszámítása

(1) Amennyiben valamely olyan joghatóság tényleges adómértéke, amelyben csoporttagok találhatók, egy adott pénzügyi évre vonatkozóan nem éri el a minimum-adómértéket, a multinacionális vállalatcsoportnak vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnak külön ki kell számítania a kiegészítő adót az olyan tagjainak mindegyikére vonatkozóan, amelyek elismert nyereségét az említett joghatósághoz tartozó elismert nettó nyereség számításakor figyelembe veszik. A kiegészítő adót joghatóságonként kell kiszámítani.

(2) Az egy adott pénzügyi évben egy adott joghatóságra vonatkozó kiegészítőadó-százalék a következő képlet szerint kiszámított pozitív százalékpont-különbség, ha van ilyen:

ahol a tényleges adómérték a 26. cikkel összhangban kiszámított adómérték.

(3) A joghatóság szerinti, adott pénzügyi évre vonatkozó kiegészítő adó a következő képlet szerint kiszámított pozitív összeg, ha van ilyen:

ahol:

a)	a kiegészítőadó-többlet a 29. cikkel összhangban az adott pénzügyi évre meghatározott adóösszeg;

b)	a belföldi kiegészítő adó az adott pénzügyi évre vonatkozóan a 11. cikkel összhangban vagy egy harmadik országbeli joghatóság elismert belföldi kiegészítő adója alapján meghatározott adóösszeg.

(4) Az adott pénzügyi évben az adott joghatóságra vonatkozó, a (3) bekezdésben említett többletnyereség a következő képlet szerint kiszámított pozitív összeg, ha van ilyen:

ahol:

a)	az elismert nettó nyereség a 26. cikk (2) bekezdésével összhangban az adott joghatóságra vonatkozóan meghatározott nyereség;

b)	a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel a 28. cikkel összhangban az adott joghatóságra vonatkozóan meghatározott összeg.

(5) A folyó pénzügyi évben egy adott csoporttagra jutó kiegészítő adót a következő képlet szerint kell kiszámítani:

ahol:

a)	az adott joghatóságban található csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozó elismert nyeresége a III. fejezettel összhangban meghatározott nyereség;

b)	az adott joghatóságban található összes csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozó együttes elismert nyeresége az azon joghatóságban található összes csoporttag azon pénzügyi évre vonatkozó elismert nyereségének összege.

(6) Ha a joghatóság szerinti kiegészítő adó a 29. cikk (1) bekezdése szerinti újraszámítás eredménye, és az adott pénzügyi évben a joghatóságban nem keletkezik elismert nettó nyereség, a kiegészítő adót az e cikk (5) bekezdésében meghatározott képlet szerint fel kell osztani az egyes csoporttagok között a csoporttagok azon pénzügyi években elért elismert nyeresége alapján, amelyekre vonatkozóan a 29. cikk (1) bekezdése szerinti újraszámításra sor kerül.

(7) Minden egyes honosság nélküli csoporttag kiegészítő adóját az egyes pénzügyi évekre vonatkozóan az összes többi csoporttag kiegészítő adójától elkülönítve kell kiszámítani.

28. Cikk

Gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel

(1) E cikk alkalmazásában:

„figyelembe vehető munkavállalók”: a csoporttag azon teljes munkaidős és részmunkaidős munkavállalói, valamint független vállalkozói, akik, illetve amelyek a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport irányítása és ellenőrzése alatt részt vesznek a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport rendes működési tevékenységeiben;

„figyelembe vehető bérköltségek”: munkavállalói jövedelemkiadások, beleértve a fizetéseket, béreket és az egyéb olyan kiadásokat, amelyek közvetlen és különálló személyes juttatást biztosítanak a munkavállaló számára, többek között az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot, a bér- és foglalkoztatási adókat, valamint a munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat;

„figyelembe vehető tárgyi eszközök”:

i.	az adott joghatóságban található ingatlan, gép és berendezés;

ii.	az adott joghatóságban található természeti erőforrások;

iii.	a bérlőnek az adott joghatóságban található tárgyi eszközökhöz fűződő használati joga; és

iv.	az ingatlanhasználatra vagy természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó kormányzati engedély vagy hasonló megállapodás, amely jelentős tárgyieszköz-beruházást von maga után.

(2) Ha a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport adatszolgáltatást teljesítő csoporttagja nem választja azon lehetőséget a 45. cikk (2) bekezdésével összhangban, hogy nem alkalmazza a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivételt az adott pénzügyi évre, a kiegészítő adó kiszámítása során az adott joghatóságra vonatkozóan elismert nettó nyereséget csökkenteni kell a joghatóságban található minden egyes csoporttag tekintetében az e cikk (3) bekezdésében említett bérköltségre jutó nyereségkivétel és az e cikk (4) bekezdésében említett tárgyieszközre jutó nyereségkivétel összegével megegyező összeggel.

(3) Egy adott joghatóságban található csoporttag bérköltségre jutó nyereségkivétele egyenlő a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport részére az ilyen joghatóságban tevékenységet folytató, figyelembe vehető munkavállalók figyelembe vehető bérköltségeinek 5 %-ával, azon figyelembe vehető bérköltségek kivételével, amelyek:

a)	aktivált formában szerepelnek a figyelembe vehető tárgyi eszközök könyv szerinti értékében;

b)	a 17. cikkel összhangban kizárt jövedelemnek tulajdoníthatók.

(4) Egy adott joghatóságban található csoporttag tárgyieszközre jutó kivétele egyenlő a joghatóságban található tárgyi eszközök könyv szerinti értékének 5 %-ával, a következők kivételével:

a)	az értékesítési, bérbeadási vagy befektetési célból tartott ingatlanok – beleértve a földterületet és az épületeket is – könyv szerinti értéke;

b)	a 17. cikkel összhangban kizárt jövedelmet termelő tárgyi eszközök könyv szerinti értéke.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában a figyelembe vehető tárgyi eszközök könyv szerinti értéke a figyelembe vehető tárgyi eszközöknek a pénzügyi év elején és végén – a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójának elkészítése céljából – nyilvántartott könyv szerinti értékének átlaga, a halmozott értékcsökkenéssel, amortizációval és kimerüléssel csökkentve, valamint a bérköltségek aktiválásának tulajdonítható összegekkel növelve.

(6) A (3) és a (4) bekezdés alkalmazásában az állandó telephelynek minősülő csoporttag figyelembe vehető bérköltségei és figyelembe vehető tárgyi eszközei azok, amelyek a 18. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban szerepelnek az önálló pénzügyi számláiban, feltéve, hogy a figyelembe vehető bérköltségek és a figyelembe vehető tárgyi eszközök az állandó telephellyel azonos joghatóságban merülnek fel, illetve találhatók.

Az állandó telephely figyelembe vehető bérköltségei és figyelembe vehető tárgyi eszközei a központ figyelembe vehető bérköltségei és figyelembe vehető tárgyi eszközei szempontjából nem vehetők figyelembe.

Az állandó telephely nyereségének a 19. cikk (1) bekezdése és a 38. cikk (5) bekezdése szerinti, részben vagy egészben történő figyelmen kívül hagyása esetén az ilyen állandó telephely figyelembe vehető bérköltségeit és figyelembe vehető tárgyi eszközeit ugyanilyen arányban figyelmen kívül kell hagyni a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tekintetében e cikk szerint elvégzett számítás során.

(7) Az áteresztő szervezet által a figyelembe vehető munkavállalók után fizetett azon figyelembe vehető bérköltségeket és a tulajdonában álló azon figyelembe vehető tárgyi eszközöket, amelyek a (6) bekezdés alapján nem kerültek hozzárendelésre, a következőkhöz kell rendelni:

a)	az áteresztő szervezet csoporttag-tulajdonosaihoz a 19. cikk (4) bekezdése alapján hozzájuk rendelt összeggel arányosan, feltéve, hogy a figyelembe vehető munkavállalók és a figyelembe vehető tárgyi eszközök a csoporttag-tulajdonosok joghatóságában találhatók; és

a végső anyavállalatnak minősülő áteresztő szervezethez az áteresztő szervezet elismert nyereségének számításakor a 38. cikk (1) és (2) bekezdése alapján figyelmen kívül hagyott nyereséggel arányosan csökkentve, feltéve, hogy a figyelembe vehető munkavállalók és a figyelembe vehető tárgyi eszközök az áteresztő szervezet joghatóságában találhatók.

Az áteresztő szervezet minden egyéb figyelembe vehető bérköltségét és figyelembe vehető tárgyi eszközét figyelmen kívül kell hagyni a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivételének számításakor.

(8) Az egyes honosság nélküli csoporttagok gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivételét az egyes pénzügyi évekre vonatkozóan az összes többi csoporttag gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivételétől elkülönítve kell kiszámítani.

(9) A gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel e cikk szerint kiszámított összege nem foglalja magában a befektetési szervezet csoporttagok ugyanazon joghatóságon belüli bérköltségre és tárgyieszközre jutó kivételét.

29. Cikk

Kiegészítőadó-többlet

(1) Amennyiben a 11. cikk (3) bekezdése, a 16. cikk (7) bekezdése, a 22. cikk (6) bekezdése, a 25. cikk (1) és (4) bekezdése, valamint a 40. cikk (5) bekezdése alapján a lefedett adóban vagy az elismert nyereségben vagy veszteségben elvégzett kiigazítás a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport valamely korábbi pénzügyi évre vonatkozó tényleges adómértékének és kiegészítő adójának újraszámítását eredményezi, a tényleges adómértéket és a kiegészítő adót a 26. a 27. és a 28. cikkben meghatározott szabályokkal összhangban kell újraszámítani. A kiegészítő adó ilyen újraszámításból eredő növekményösszege a 27. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában azon pénzügyi évben kezelendő kiegészítőadó-többletként, amelyben az újraszámításra sor kerül.

(2) Amennyiben a pénzügyi évben a joghatóság vonatkozásában kiegészítőadó-többlet van, és nincs elismert nettó nyereség, az említett joghatóságban található egyes csoporttagok elismert nyeresége a 27. cikk (5) és (6) bekezdése alapján hozzájuk rendelt kiegészítőadó-összeg és a minimum-adómérték hányadosával megegyező összeg.

(3) Amennyiben a 21. cikk (5) bekezdése alapján kiegészítőadó-többletet kell fizetni, a joghatóságban található egyes csoporttagok elismert nyeresége a hozzájuk rendelt kiegészítőadó-összeg és a minimum-adómérték hányadosával megegyező összeg. A csoporttagok közötti felosztást arányosan kell elvégezni a következő képlet alapján:

Kiegészítőadó-többlet csak olyan csoporttaghoz rendelhető, amelynél a kiigazított lefedett adó nyilvántartott összege nullánál kisebb, továbbá kisebb, mint a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének és a minimum-adómértéknek a szorzata.

(4) Amennyiben egy csoporttaghoz e cikkel, valamint a 27. cikk (5) és (6) bekezdésével összhangban kiegészítőadó-többletet rendeltek, az ilyen csoporttag a II. fejezet alkalmazásában alacsony adóterhelésű csoporttagnak minősül.

30. Cikk

De minimis kizárás

(1) A 26–29. és a 31. cikktől eltérve, – az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása szerint – az adott joghatóságban található csoporttagok után valamely pénzügyi évben fizetendő kiegészítő adó egyenlő nullával, ha az ilyen pénzügyi évben:

a)	a szóban forgó joghatóságban található valamennyi csoporttag átlagos elismert árbevétele kevesebb mint 10 000 000 EUR; és

b)	az ilyen joghatóságban található valamennyi csoporttag átlagos elismert nyeresége vagy vesztesége veszteséget képez, vagy kevesebb mint 1 000 000 EUR.

A választást a 45. cikk (2) bekezdésével összhangban évente kell megtenni.

(2) Az (1) bekezdésben említett átlagos elismert árbevétel, illetve átlagos elismert nyereség vagy veszteség a joghatóságban található csoporttagok elismert árbevételének, illetve elismert nyereségének vagy veszteségének az adott pénzügyi évre, valamint az azt megelőző két pénzügyi évre vetített átlaga.

Ha az adott pénzügyi évet megelőző első vagy második pénzügyi évben, vagy mindkettőben, a joghatóságban nincs elismert árbevétellel, illetve elismert nyereséggel vagy veszteséggel rendelkező csoporttag, az ilyen év vagy évek nem vehetők figyelembe a joghatóság átlagos elismert árbevételének, vagy átlagos elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor.

(3) A joghatóságban található csoporttagok adott pénzügyi évre vonatkozóan elismert árbevétele a joghatóságban található csoporttagok összes együttes árbevételének a III. fejezettel összhangban elvégzett kiigazítással csökkentett vagy növelt összege.

(4) A valamely joghatóságban található csoporttagok adott pénzügyi évre vonatkozóan elismert nyeresége vagy vesztesége a szóban forgó joghatóságnak a 26. cikk (2) bekezdésével összhangban számított, elismert nettó nyeresége vagy vesztesége.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott de minimis kizárás nem alkalmazandó a honosság nélküli csoporttag szervezetekre és a befektetési szervezetekre. Az ilyen szervezetek árbevétele, valamint elismert nyeresége vagy vesztesége nem vehető figyelembe a de minimis kizárás számításakor.

31. Cikk

Kisebbségi tulajdonban lévő csoporttagok

(1) E cikk alkalmazásában:

a)	„kisebbségi tulajdonban lévő csoporttag”: olyan csoporttag, amelyben a végső anyavállalat legfeljebb 30 %-os közvetlen vagy közvetett tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik;

„kisebbségi tulajdonban lévő anyavállalat”: olyan kisebbségi tulajdonban lévő csoporttag, amely közvetlenül vagy közvetve ellenőrző részesedéssel rendelkezik egy másik kisebbségi tulajdonban lévő csoporttagban, kivéve, ha az előbbi csoporttagban egy másik kisebbségi tulajdonban lévő csoporttag közvetve vagy közvetlenül ellenőrző részesedéssel rendelkezik;

c)	„kisebbségi tulajdonban lévő alcsoport”: a kisebbségi tulajdonban lévő anyavállalat és kisebbségi tulajdonban lévő leányvállalatai; és

d)	„kisebbségi tulajdonban lévő leányvállalat”: olyan kisebbségi tulajdonban lévő csoporttag, amelyben egy kisebbségi tulajdonban lévő anyavállalat közvetlenül vagy közvetve ellenőrző részesedéssel rendelkezik.

(2) A valamely joghatóságra vonatkozó tényleges adómértéknek és kiegészítő adónak a III–VII. fejezettel összhangban történő kiszámítása a kisebbségi tulajdonban lévő alcsoportok tagjai tekintetében ugyanúgy alkalmazandó, mintha mindegyik kisebbségi tulajdonban lévő alcsoport önálló multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport volna.

A kisebbségi tulajdonban lévő alcsoport tagjainak kiigazított lefedett adója, valamint elismert nyeresége vagy vesztesége nem vehető figyelembe a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tényleges adómértékéből a 26. cikk (1) bekezdésével összhangban számított maradványérték, sem a 26. cikk (2) bekezdésével összhangban számított elismert nettó nyereség meghatározásakor.

(3) Egy olyan kisebbségi tulajdonban lévő csoporttag tényleges adómértékét és kiegészítő adóját, amely nem tagja kisebbségi tulajdonban lévő alcsoportnak, a III–VII. fejezettel összhangban, az egyedi csoporttag szintjén kell kiszámítani.

A kisebbségi tulajdonban lévő csoporttag kiigazított lefedett adója, valamint elismert nyeresége vagy vesztesége nem vehető figyelembe a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tényleges adómértékéből a 26. cikk (1) bekezdésével összhangban számított maradványérték, sem a 26. cikk (2) bekezdésével összhangban számított elismert nettó nyereség meghatározásakor.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó az olyan kisebbségi tulajdonban lévő csoporttagra, amely befektetési szervezet.

32. Cikk

Mentesítések (safe harbours)

A 26–31. cikktől eltérve, a tagállamok biztosítják, hogy – az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása alapján – egy vállalatcsoport által valamely joghatóságban fizetendő kiegészítő adót nullának tekintsék egy adott pénzügyi évre vonatkozóan, ha a szóban forgó joghatóságban található csoporttagok tényleges adószintje megfelel valamely, a mentesítési szabályról szóló elismert nemzetközi megállapodás feltételeinek.

Az első bekezdés alkalmazásában a „mentesítésekről (safe harbours) szóló elismert nemzetközi megállapodás” olyan nemzetközi szabályok és feltételek összessége, amelyekhez minden tagállam egyetértését adta, és amelyek az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalatcsoportok számára lehetővé teszik azon lehetőség választását, hogy éljenek az adott joghatóságban található egy vagy több mentesítés (safe harbours) előnyeivel.

VI. FEJEZET

A VÁLLALATI SZERKEZETÁTALAKÍTÁSRA ÉS HOLDINGSTRUKTÚRÁKRAVONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

33. Cikk

A konszolidált árbevételi küszöbérték alkalmazása a vállalatcsoportok fúziója és szétválása esetén

(1) E cikk alkalmazásában:

„fúzió”: bármely olyan konstrukció, amelyben:

i.	két vagy több különálló vállalatcsoport összes vagy lényegében az összes csoporttagja közös ellenőrzés alá kerül oly módon, hogy egy összevont csoport tagjaivá válnak; vagy

ii.	egy egyetlen vállalatcsoporthoz sem tartozó szervezet egy másik szervezettel vagy vállalatcsoporttal közös ellenőrzés alá kerül oly módon, hogy egy összevont csoport tagjaivá válnak;

b)	„szétválás”: olyan konstrukció, amelyben egy vállalatcsoport csoporttagjai két vagy több különböző vállalatcsoporttá válnak szét úgy, hogy a továbbiakban nem tartoznak azonos végső anyavállalat konszolidációs körébe.

(2) Amennyiben a vizsgált pénzügyi évet közvetlenül megelőző legutóbbi négy egymást követő pénzügyi év bármelyikében két vagy több vállalatcsoport fúziójával egyetlen vállalatcsoport jön létre, a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport 2. cikkben említett konszolidált árbevételi küszöbértékét a fúziót megelőző bármelyik pénzügyi évben akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha az eredeti vállalatcsoportok adott pénzügyi évre vonatkozó konszolidált pénzügyi beszámolójában szereplő árbevételek együttes összege legalább 750 000 000 EUR.

(3) Amennyiben egy vállalatcsoporthoz nem tartozó szervezet (a továbbiakban: a célszervezet) a vizsgált pénzügyi évben fuzionál egy szervezettel vagy egy vállalatcsoporttal (a továbbiakban: a felvásárló szervezet), és sem a célszervezet, sem a felvásárló szervezet nem készített konszolidált pénzügyi beszámolót a vizsgált pénzügyi évet közvetlenül megelőző legutóbbi négy egymást követő pénzügyi év egyikében sem, a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport konszolidált árbevételi küszöbértékét az említett pénzügyi évben akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha az említett pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi beszámolójuk vagy konszolidált pénzügyi beszámolójuk mindegyikében szereplő árbevételek összege legalább 750 000 000 EUR.

(4) Amennyiben egy ezen irányelv hatálya alá tartozó multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport két vagy több vállalatcsoportra válik szét (a továbbiakban mindegyik: szétválás utáni vállalatcsoport), a konszolidált árbevételi küszöbértéket akkor kell a szétválás utáni vállalatcsoport által teljesítettnek tekinteni, amennyiben:

a)	a szétválás után véget érő első vizsgált pénzügyi év tekintetében a szétválás utáni vállalatcsoport éves árbevétele legalább 750 000 000 EUR az említett pénzügyi évben;

b)	a szétválás után véget érő második–negyedik vizsgált pénzügyi év tekintetében a szétválás utáni vállalatcsoport éves árbevétele legalább 750 000 000 EUR az említett pénzügyi évek közül legalább kettőben.

34. Cikk

Multinacionális vállalatcsoporthoz vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz csatlakozó és abból kilépő tagok

(1) Amennyiben egy szervezet (a továbbiakban: a célszervezet) egy adott pénzügyi évben (a továbbiakban: a felvásárlás éve) a benne lévő tulajdonosi érdekeltség közvetlen vagy közvetett átruházása eredményeként valamely multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagjává válik vagy azon tagsága megszűnik, vagy amennyiben a célszervezet egy új vállalatcsoport végső anyavállalatává válik, a célszervezetet ezen irányelv alkalmazásában a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagjaként kell kezelni, feltéve, hogy a célszervezet eszközeinek, kötelezettségeinek, bevételeinek, ráfordításainak és pénzforgalmának arányos részét a végső anyavállalat által a felvásárlás évéről készített konszolidált pénzügyi beszámoló tételesen tartalmazza.

A célszervezet tényleges adómértékét és kiegészítő adóját a (2)–(8) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani.

(2) A felvásárlás évében a multinacionális vállalatcsoportnak vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnak kizárólag a célszervezet azon számviteli nettó nyereségét vagy veszteségét, valamint kiigazított lefedett adóit kell figyelembe vennie ezen irányelv alkalmazásában, amelyek szerepelnek a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójában.

(3) A felvásárlás évében és minden azt követő pénzügyi évben a célszervezet elismert nyereségét vagy veszteségét, valamint kiigazított lefedett adóját a célszervezet eszközeinek és kötelezettségeinek korábbi könyv szerinti értéke alapján kell megállapítani.

(4) A felvásárlás évében a célszervezet figyelembe vehető bérköltségeinek a 28. cikk (3) bekezdése szerinti kiszámítása során kizárólag a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójában megjelenített költségeket kell figyelembe venni.

(5) A célszervezet figyelembe vehető tárgyi eszközei könyv szerinti értékének a 28. cikk (4) bekezdése szerinti kiszámítását adott esetben ki kell igazítani azon időszak arányában, amelyben a célszervezet a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagja volt a felvásárlás évében.

(6) A 23. cikkben említett, elismert veszteségből származó halasztott adókövetelés kivételével a célszervezet multinacionális vállalatcsoportok vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok között átruházott halasztott adóköveteléseit és halasztott adókötelezettségeit a felvásárló multinacionális vállalatcsoportnak vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnak ugyanolyan módon és ugyanolyan mértékben kell figyelembe vennie, mintha a célszervezet az érintett követelések és kötelezettségek keletkezésekor is a felvásárló multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport ellenőrzése alá tartozott volna.

(7) A célszervezet azon halasztott adókötelezettségeit, amelyeket korábban a halasztottadó-kiigazításának teljes összegében figyelembe vettek, a 22. cikk (7) bekezdésének alkalmazásában az elidegenítő multinacionális vállalatcsoportnál vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnál vissza nem írt adókötelezettségként, és a felvásárló multinacionális vállalatcsoportnál vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnál keletkező adókötelezettségként kell szerepeltetni a felvásárlás évében, azzal a kivétellel, hogy ilyen esetben a lefedett adóknak a 22. cikk (7) bekezdése alapján történő bármely későbbi csökkentése azon évben jár hatással, amelyben az összeget újra megállapítják.

(8) Amennyiben a célszervezet a felvásárlás évében anyavállalat, és két vagy több multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagja, az egyes multinacionális vállalatcsoportoknál vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportoknál az alacsony adóterhelésű csoporttagokra vonatkozóan meghatározott kiegészítő adóból hozzá rendelhető részarányokra külön kell alkalmaznia a jövedelem-hozzászámítási szabályt.

(9) Az (1)–(8) bekezdéstől eltérve, egy célszervezetben ellenőrző részesedés megszerzését vagy elidegenítését eszközök és kötelezettségek megszerzéseként vagy elidegenítéseként kell kezelni, ha a célszervezet helye szerinti joghatóság vagy adózási szempontból átlátható szervezet esetében az eszközök helye szerinti joghatóság az említett ellenőrző részesedés megszerzését vagy elidegenítését ugyanazon vagy hasonló módon eszközök és kötelezettségek megszerzéseként vagy elidegenítéseként kezeli, továbbá az adóalap és az ellenőrző részesedésért fizetett ellenérték vagy az eszközök és kötelezettségek valós értéke közötti különbség alapján lefedett adót vet ki az eladóra.

35. Cikk

Eszközök és kötelezettségek átruházása

(1) E cikk alkalmazásában:

„átszervezés” az eszközök és kötelezettségek átalakítása vagy átruházása, így például fúzió, szétválás, felszámolás vagy hasonló ügylet során, amennyiben:

az átruházásért fizetett ellenérték egésze vagy jelentős része az átvevő csoporttag vagy a vele kapcsolatban álló személy által kibocsátott tőkerészesedés – vagy felszámolás esetén a célszervezet tőkerészesedése –, vagy, amennyiben nem kerül sor ellenérték kifizetésére, amennyiben a tőkerészesedés kibocsátásának nem volna gazdasági jelentősége;

ii.	az átadó csoporttagnak az említett eszközök tekintetében elért nyeresége vagy vesztesége részben vagy egészben nem adóköteles; és

iii.

az átvevő csoporttag helye szerinti joghatóság adójogszabályai előírják, hogy az átvevő csoporttagnak úgy kell kiszámítania az elidegenítés vagy átvétel utáni adóköteles bevételt, hogy az eszközök között az átadó csoporttag adóalapját alkalmazza, kiigazítva az elidegenítésből vagy átvételből származó esetleges nem elismert nyereséggel vagy veszteséggel;

„nem elismert nyereség vagy veszteség”: a kisebb összeg a következő kettő közül: az átadó csoporttag egy olyan átszervezéssel kapcsolatban felmerülő nyeresége vagy vesztesége, amely adókötelesnek minősül az átadó csoporttag helye szerinti joghatóságban, vagy az átszervezéssel kapcsolatban felmerülő számviteli nyereség vagy veszteség.

(2) Az eszközöket és kötelezettségeket elidegenítő csoporttag (a továbbiakban: az átadó csoporttag) az elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor figyelembe veszi az ilyen elidegenítésből származó nyereséget vagy veszteséget.

Az eszközöket és kötelezettségeket megszerző csoporttagnak (a továbbiakban: az átvevő csoporttag) az elismert nyereségét vagy veszteségét az átvett eszközök és kötelezettségek általa nyilvántartott könyv szerinti értéke alapján kell meghatároznia, amelyet a végső anyavállalatnak a konszolidált pénzügyi beszámoló készítése során alkalmazott pénzügyibeszámoló-készítési standardjával összhangban kell megállapítania.

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, ha az eszközök és kötelezettségek elidegenítésére vagy megszerzésére átszervezés keretében kerül sor:

a)	az átadó csoporttag az elidegenítésből származó nyereséget vagy veszteséget egyáltalán nem veheti figyelembe az elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor; és

b)	az átvevő csoporttag az átadó csoporttag megszerzett eszközeinek és kötelezettségeinek átruházáskori könyv szerinti értéke alapján határozza meg az elismert nyereségét vagy veszteségét.

(4) A (2) és (3) bekezdéstől eltérve, amennyiben az eszközök és kötelezettségek átruházására olyan átszervezés keretében kerül sor, amely az átadó csoporttagnál nem elismert nyereséget vagy veszteséget eredményez:

a)	az átadó csoporttagnak az elismert nyeresége vagy vesztesége kiszámításakor a nem elismert nyereség vagy veszteség mértékéig figyelembe kell vennie az elidegenítésből származó nyereséget vagy veszteséget; és

az átvevő csoporttagnak az átvétel utáni elismert nyereségét vagy veszteségét úgy kell meghatároznia, hogy a megszerzett eszközöknek és kötelezettségeknek az átadó csoporttagnál nyilvántartott könyv szerinti értékét veszi figyelembe az elidegenítést követően, az átvevő csoporttag helyi adószabályainak megfelelően kiigazítva a nem elismert nyereség vagy veszteség figyelembevétele érdekében.

(5) Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása szerint, amennyiben egy csoporttag a helye szerinti joghatóságban adózási célokból köteles vagy jogosult az eszközei alapját és kötelezettségei összegét valós értékre kiigazítani, az ilyen csoporttag:

az elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor az egyes eszközei és kötelezettségei tekintetében nyereség- vagy veszteségösszeget vehet figyelembe, amely:

megegyezik a következő kettő közötti különbséggel: az eszköznek vagy kötelezettségnek közvetlenül az adó kiigazítását kiváltó esemény (a továbbiakban: a kiváltó esemény) napját megelőző, a beszámoló készítésekor figyelembe vett könyv szerinti értéke, illetve az eszköznek vagy kötelezettségnek közvetlenül a kiváltó eseményt követő valós értéke; és

ii.	amelyet csökkenteni (vagy növelni) kell a kiváltó eseménnyel kapcsolatban felmerülő nem elismert nyereséggel vagy veszteséggel, ha van ilyen;

b)	a kiváltó eseményt követően véget érő pénzügyi években az elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításához az eszköznek vagy kötelezettségnek közvetlenül a kiváltó eseményt követő, a beszámoló készítésekor figyelembe vett valós értékét alkalmazhatja; és

a csoporttag elismert nyereségének vagy veszteségének kiszámításakor a következő módok egyike szerint figyelembe veheti az a) pontban meghatározott összegek teljes nettó értékét:

i.	az említett összegek teljes nettó értékét veszi figyelembe azon pénzügyi évben, amelyben a kiváltó esemény bekövetkezik; vagy

ii.

az említett összegek teljes nettó értékének ötödével megegyező összeget veszi figyelembe azon pénzügyi évben, amelyben a kiváltó esemény bekövetkezik, majd a közvetlenül ezt követő négy pénzügyi év mindegyikében, kivéve, ha a csoporttag egy ezen időszakon belüli pénzügyi évben válik ki a multinacionális vállalatcsoportból vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportból, amely esetben a fennmaradó összeget teljes egészében figyelembe fogják venni az említett pénzügyi évben.

36. Cikk

Közös vállalkozások

(1) E cikk alkalmazásában:

„közös vállalkozás”: olyan szervezet, amelynek pénzügyi eredményeit a tőkemódszerrel mutatják be a végső anyavállalat konszolidált pénzügyi beszámolójában, feltéve, hogy a végső anyavállalat közvetlenül vagy közvetve legalább 50 %-os tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik a szervezetben.

A közös vállalkozás fogalma nem foglalja magában a következőket:

i.	olyan multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalata, amelynek alkalmaznia kell a jövedelem-hozzászámítási szabályt;

ii.	a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározottak szerinti kizárt szervezet;

iii.

olyan szervezet, amelynek tulajdonosi érdekeltségét a multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport közvetlenül egy, a 2. cikk (3) bekezdésében említett kizárt szervezeten keresztül birtokolja, és amely megfelel a következő feltételek egyikének:

—	kizárólag vagy szinte kizárólag abból a célból működik, hogy a befektetői javára eszközöket tartson vagy pénzeszközöket fektessen be;

—	a kizárt szervezet által végzett tevékenységeket kiegészítő tevékenységeket végez; vagy

—	érdemben a teljes nyeresége ki van zárva az elismert nyereség vagy veszteség számításából a 16. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban.

iv.	olyan szervezet, amelyet kizárólag kizárt szervezetekből álló multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport birtokol; vagy

v.	közös vállalkozás kapcsolt vállalkozása.

„közös vállalkozás kapcsolt vállalkozása”:

olyan szervezet, amelynek eszközeit, kötelezettségeit, bevételeit, ráfordításait és pénzforgalmát valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard szerint a közös vállalkozás konszolidálja, vagy konszolidálta volna akkor, ha valamely elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standard erre kötelezte volna a közös vállalkozást; vagy

ii.	olyan állandó telephely, amelynek központja közös vállalkozás vagy egy, az i. pontban említett szervezet. Ilyen esetekben az állandó telephelyet közös vállalkozás külön kapcsolt vállalkozásaként kell kezelni.

(2) A valamely közös vállalkozásban vagy valamely közös vállalkozás kapcsolt vállalkozásában közvetlen vagy közvetett tulajdonosi érdekeltséggel rendelkező anyavállalatnak az 5–10. cikkel összhangban a jövedelem-hozzászámítási szabályt az említett közös vállalkozás vagy közös vállalkozás kapcsolt vállalkozása utáni kiegészítő adó hozzá rendelhető részaránya tekintetében kell alkalmaznia.

(3) A közös vállalkozás és annak kapcsolt vállalkozásai (együttesen: közös vállalkozáscsoport) által fizetendő kiegészítő adót a III–VII. fejezettel összhangban kell kiszámítani úgy, mintha azok önálló multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagjai lennének, amelynek végső anyavállalata a közös vállalkozás.

(4) A közös vállalkozáscsoport által fizetendő kiegészítő adót a közös vállalkozáscsoport (3) bekezdés szerint adózó tagjai utáni, a (2) bekezdés szerinti kiegészítő adónak az egyes anyavállalatokhoz rendelhető részarányával csökkenteni kell. A kiegészítő adó fennmaradó összegét a 14. cikk (2) bekezdésének megfelelően hozzá kell adni az aluladóztatott nyereség szabálya szerinti kiegészítő adó összegéhez.

E bekezdés alkalmazásában a „közös vállalkozáscsoport által fizetendő kiegészítő adó” a közös vállalkozáscsoport kiegészítő adójának az anyavállalathoz rendelhető részaránya.

37. Cikk

Több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoportok

(1) E cikk alkalmazásában:

„több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport”: két vagy több olyan vállalatcsoport, ahol a végső anyavállalatok között kombinált struktúrát vagy legalább két államot érintő konstrukciót megvalósító megállapodás jön létre, amely a kombinált csoport legalább egy, a kombinált csoport többi szervezetéhez képest másik joghatóságban található szervezetét vagy állandó telephelyét is magában foglalja;

„kombinált struktúra”: különálló vállalatcsoportok két vagy több végső anyavállalata által létrehozott konstrukció, amelyben:

i.	különálló vállalatcsoportok végső anyavállalataiban lévő tulajdonosi érdekeltségeket legalább 50 %-ban azonos áron jegyeznek tőzsdei bevezetés esetén, és azok tulajdonjog, átruházási korlátozás vagy más feltétel révén egymással kombináltak, és önállóan nem ruházhatók át vagy forgalmazhatók; és

ii.

a végső anyavállalatok egyike összevont pénzügyi beszámolót készít, amelyben az érintett vállalatcsoportokhoz tartozó összes szervezet eszközeit, kötelezettségeit, bevételeit, ráfordításait és pénzforgalmát együtt, egyetlen gazdasági egységhez tartozóként mutatja be, és azokat valamely szabályozási rendszer értelmében külső könyvvizsgálónak kell ellenőriznie;

„legalább két államot érintő konstrukció”: különálló vállalatcsoportok két vagy több végső anyavállalata által létrehozott konstrukció, amelynek keretében:

i.	a végső anyavállalatok kizárólag szerződés útján állapodnak meg üzleti tevékenységük kombinációjáról;

ii.	a szerződéses megállapodások értelmében a végső anyavállalatok rögzített arány alapján fognak kifizetéseket teljesíteni az osztalékok esetében, valamint felszámolás esetén a részvényeseik részére;

iii.	a végső anyavállalatok tevékenységeit egyetlen gazdasági egységként, szerződéses megállapodások alapján irányítják, megtartva ugyanakkor önálló jogi személyiségüket;

iv.	a megállapodásban részes végső anyavállalatok tulajdonosi érdekeltségeit egymástól függetlenül jegyzik, forgalmazzák vagy ruházzák át a különböző tőkepiacokon; és

a végső anyavállalatok összevont pénzügyi beszámolót készítenek, amelyben az érintett vállalatcsoportokhoz tartozó összes szervezet eszközeit, kötelezettségeit, bevételeit, ráfordításait és pénzforgalmát együtt, egyetlen gazdasági egységhez tartozóként mutatják be, és azokat valamely szabályozási rendszer értelmében külső könyvvizsgálónak kell ellenőriznie.

(2) Amennyiben két vagy több vállalatcsoport szervezetei és csoporttagjai több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport részét képezik, az egyes vállalatcsoportokhoz tartozó szervezeteket és csoporttagokat egyetlen, több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagjainak kell tekinteni.

Csoporttagként kell kezelni azt a 2. cikk (3) bekezdésében említett kizárt szervezettől eltérő szervezetet, ha azt a több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tételes jelleggel összevont alapon kezeli, vagy ha abban ellenőrző részesedéssel a több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoporthoz vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz tartozó szervezetek rendelkeznek.

(3) A több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport összevont pénzügyi beszámolója a kombinált struktúra és a legalább két államot érintő konstrukció (1) bekezdésben foglalt fogalommeghatározásában említett együttes összevont pénzügyi beszámoló, amelyet elfogadható pénzügyibeszámoló-készítési standardnak – a végső anyavállalat számviteli standardjának – megfelelően készítenek el.

(4) A több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalatainak a több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoportot vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportot alkotó különálló csoportok végső anyavállalatait kell tekinteni.

Ezen irányelvnek a több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoportok vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok tekintetében történő alkalmazásakor a végső anyavállalatra való hivatkozásokat értelemszerűen több végső anyavállalatra vonatkozóan kell értelmezni.

(5) A több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport valamely tagállamban található anyavállalatainak – beleértve az egyes végső anyavállalatokat is – az 5–10. cikkel összhangban a jövedelem-hozzászámítási szabályt az alacsony adójú csoporttagoknak a kiegészítő adó hozzájuk rendelhető részaránya tekintetében kell alkalmazniuk.

(6) A több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport valamely tagállamban található tagjainak a több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoporthoz vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz tartozó egyes alacsony adóterhelésű tagok utáni kiegészítő adó figyelembevételével, a 12., 13. és 14. cikkel összhangban kell alkalmazniuk az aluladóztatott nyereség szabályát.

(7) A több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport végső anyavállalatainak a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást a 44. cikknek megfelelően kell benyújtaniuk, kivéve, ha a 44. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében vett közös adatszolgáltatásra kijelölt csoporttagot neveznek ki. Az említett adatszolgáltatásnak magában kell foglalnia a több anyavállalattal rendelkező multinacionális vállalatcsoportot vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoportot alkotó csoportok mindegyikére vonatkozó információkat.

VII. FEJEZET

ADÓSEMLEGESSÉGI ÉS NYERESÉGFELOSZTÁSI RENDSZEREK

38. Cikk

Áteresztő szervezetnek minősülő végső anyavállalat

(1) Az áteresztő szervezetnek minősülő végső anyavállalat elismert nyereségét a pénzügyi évre vonatkozóan csökkenteni kell az áteresztő szervezetben tulajdonosi érdekeltséggel rendelkező szervezetnek (a továbbiakban: érdekelt tulajdonos) tulajdonítható elismert nyereség összegével, feltéve, hogy:

a)	az érdekelt tulajdonos az említett pénzügyi év végét követő legfeljebb 12 hónapos adómegállapítási időszak tekintetében a minimum-adómértékkel azonos vagy azt meghaladó névleges adómértékkel adózik az ilyen nyereség tekintetében; vagy

észszerűen feltételezhető, hogy a végső anyavállalat kiigazított lefedett adója és az érdekelt tulajdonos által a pénzügyi év végét követő 12 hónapos időszakon belül a nyereség után fizetett adók összesített összege eléri vagy meghaladja az említett nyereség és a minimum-adómérték szorzatával megegyező összeget.

(2) Az áteresztő szervezetnek minősülő végső anyavállalat elismert nyereségét a pénzügyi évre vonatkozóan csökkenteni kell az elismert nyereségnek az áteresztő szervezetben érdekelt tulajdonoshoz rendelt részével is, feltéve, hogy az érdekelt tulajdonos:

a)	olyan természetes személy, aki adóügyi illetőséggel rendelkezik azon joghatóságban, ahol a végső anyavállalat található, és tulajdonosi érdekeltsége nem haladja meg a végső anyavállalat nyereségének és eszközeinek 5 %-át; vagy

b)	olyan államigazgatási szerv, nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet vagy nyugdíjalap, amely adóügyi illetőséggel rendelkezik azon joghatóságban, ahol a végső anyavállalat található, és amelynek tulajdonosi érdekeltsége nem haladja meg a végső anyavállalat nyereségének és eszközeinek 5 %-át.

(3) Az áteresztő szervezetnek minősülő végső anyavállalat elismert veszteségét a pénzügyi évre vonatkozóan csökkenteni kell az áteresztő szervezetben érdekelt tulajdonosnak tulajdonítható elismert veszteség összegével.

Az első albekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az érdekelt tulajdonos az ilyen veszteséget nem használhatja fel adóköteles nyereségének kiszámításához.

(4) Az áteresztő szervezetnek minősülő végső anyavállalat lefedett adóit arányosan csökkenteni kell az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően csökkentett elismert nyereség összegével.

(5) Az (1)-(4) bekezdés arra az állandó telephelyre is alkalmazandó, amelyen keresztül az áteresztő szervezetnek minősülő végső anyavállalat részben vagy egészben az üzleti tevékenységét folytatja, vagy amelyen keresztül az adózási szempontból átlátható szervezet üzleti tevékenységét részben vagy egészben folytatják, feltéve, hogy a végső anyavállalat az adózási szempontból átlátható szervezetben akár közvetlenül, akár adózási szempontból átlátható szervezetek láncán keresztül tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik.

39. Cikk

Levonhatóosztalék-rendszerbe tartozó végső anyavállalat

(1) E cikk alkalmazásában:

a)	„levonhatóosztalék-rendszer”: olyan adórendszer, amely egy szervezet tulajdonosainak jövedelmét egységes szinten adóztatja azáltal, hogy a szervezet nyereségéből levonja, vagy abban nem veszi figyelembe a tulajdonosok részére felosztott nyereséget, vagy a szövetkezetet mentesíti az adózás alól;

„levonható osztalék”: levonhatóosztalék-rendszerbe tartozó csoporttag tekintetében:

i.	a csoporttag érdekelt tulajdonosa részére felosztott nyereség, amely a csoporttag helye szerinti joghatóság jogszabályai szerint levonható a csoporttag adóköteles nyereségből; vagy

ii.	a szövetkezeti tag részére felosztott szövetkezeti osztalék; és

„szövetkezet”: olyan szervezet, amely a tagjai nevében kollektív jelleggel értékesít vagy szerez be árukat vagy szolgáltatásokat, és amely a helye szerinti joghatóságban olyan adószabályok hatálya alá tartozik, amelyek a tagjai által a szövetkezeten keresztül értékesített vagy beszerzett áruk és szolgáltatások tekintetében adósemlegességet biztosítanak.

(2) A multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport levonhatóosztalék-rendszerbe tartozó végső anyavállalatának a pénzügyi évre vonatkozóan elismert nyereségét csökkentenie kell – legfeljebb nulláig – azzal az összeggel, amely a pénzügyi év végét követő 12 hónapon belül levonható osztalékként felosztásra kerül, feltéve, hogy:

a)	az osztalék a pénzügyi év végét követő legfeljebb 12 hónapos adómegállapítási időszak tekintetében a minimum-adómértékkel azonos vagy azt meghaladó névleges adómértékkel adózik a kedvezményezettnél; vagy

b)	észszerűen feltételezhető, hogy az osztalék utáni kiigazított lefedett adók és a kedvezményezett által fizetett, a végső anyavállalat adóinak összesített összege eléri vagy meghaladja az adott nyereség és a minimum-adómérték szorzatával egyenlő összeget.

(3) A multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport levonhatóosztalék-rendszerbe tartozó végső anyavállalatának a pénzügyi évre vonatkozóan elismert nyereségét csökkentenie kell – legfeljebb nulláig – azzal az összeggel is, amelyet a pénzügyi év végét követő 12 hónapon belül levonható osztalékként feloszt, feltéve, hogy a kedvezményezett:

a)	természetes személy, és a kapott osztalék szolgáltató szövetkezettől származó szövetkezeti osztalék;

b)	olyan természetes személy, aki adóügyi illetőséggel rendelkezik ugyanazon joghatóságban, ahol a végső anyavállalat található, és tulajdonosi érdekeltsége nem haladja meg a végső anyavállalat nyereségének és eszközeinek 5 %-át; vagy

c)	olyan államigazgatási szerv, nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet vagy nyugdíjszolgáltatónak nem minősülő nyugdíjalap, amely adóügyi illetőséggel rendelkezik azon joghatóságban, ahol a végső anyavállalat található.

(4) A végső anyavállalat lefedett adóit – kivéve azon adókat, amelyek tekintetében az osztalék levonható volt – arányosan csökkenteni kell a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően csökkentett elismert nyereség összegével.

(5) Amennyiben a végső anyavállalat tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik egy másik, levonhatóosztalék-rendszerbe tartozó csoporttagban közvetlenül vagy ilyen csoporttagok láncán keresztül , a (2), (3) és (4) bekezdést kell alkalmazni a végső anyavállalat helye szerinti joghatóságban található és levonhatóosztalék-rendszerbe tartozó csoporttag esetében is, amennyiben annak elismert nyereségét a végső anyavállalat tovább osztja a (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő kedvezményezettek részére.

(6) A (2) bekezdés alkalmazásában a szolgáltató szövetkezettől származó szövetkezeti osztalék a kedvezményezettnél adókötelesnek minősül, amennyiben az osztalék a kedvezményezett adóköteles nyereségének vagy veszteségének kiszámítása során csökkenti a levonható költséget vagy költséget.

40. Cikk

Megfelelő eredményfelosztás-adóztatási rendszerek

(1) Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag önmaga, vagy egy másik, a megfelelő eredményfelosztás-adóztatási rendszerbe tartozó csoporttag tekintetében választhatja azon lehetőséget, hogy a (2) bekezdéssel összhangban vélelmezett osztalékadóként meghatározott összeget figyelembe veszi a csoporttag adott pénzügyi évre vonatkozó lefedett adói között.

A választást a 45. cikk (2) bekezdésével összhangban évente kell megtenni, és az a joghatóságban található valamennyi csoporttagra alkalmazandó.

(2) A vélelmezett osztalékadó összege a következők közül az alacsonyabb:

a)	a 27. cikk (2) bekezdésével összhangban az adott pénzügyi évre vonatkozóan kiszámított tényleges adómértéknek a minimum-adómértékre való emeléséhez szükséges kiigazított lefedett adók összege; vagy

b)	azon adó összege, amely akkor lett volna esedékes, ha a joghatóságban található csoporttagok egy ilyen pénzügyi évben a megfelelő eredményfelosztás-adóztatási rendszer hatálya alá tartozó teljes nyereségüket felosztották volna.

(3) Az (1) bekezdés szerinti választás esetén minden olyan pénzügyi évre vonatkozóan, amelyben az ilyen választás alkalmazandó, a vélelmezett osztalékadó újramegállapítására szolgáló számlát kell létrehozni. A joghatóság tekintetében a (2) bekezdéssel összhangban meghatározott vélelmezett osztalékadó összegét azon pénzügyi évre vonatkozó újramegállapítási számlára kell vezetni, amelyben a vélelmezett osztalékadót megállapították.

Az egymást követő pénzügyi évek végén a korábbi pénzügyi évekre vonatkozóan a vélelmezett osztalékadó újramegállapításához létrehozott számlákon szereplő fennálló egyenleget időrendi sorrendben csökkenteni kell – legfeljebb nulláig – a csoporttagok által a pénzügyi évben a tényleges vagy vélelmezett osztalékok után megfizetett adókkal.

A második albekezdés alkalmazása után a vélelmezett osztalékadó újramegállapítását szolgáló számlákon fennmaradó összeget csökkenteni kell – legfeljebb nulláig – egy joghatóság elismert nettó vesztesége és a minimum-adómérték szorzatával megegyező összeggel.

(4) A (3) bekezdés harmadik albekezdésének a joghatóságra való alkalmazása után az elismert nettó veszteség és a minimum-adómérték szorzatából fennmaradó összeget át kell vinni a következő pénzügyi évekre, és azzal csökkenteni kell a vélelmezett osztalékadó újramegállapítását szolgáló számlákon a (3) bekezdés alkalmazása után fennmaradó összeget.

(5) A vélelmezett osztalékadó újramegállapítását szolgáló számlának a számla létrehozását követő negyedik pénzügyi év utolsó napján fennálló egyenlegét, ha van ilyen, az ilyen pénzügyi évre vonatkozóan korábban megállapított kiigazított lefedett adókat csökkentő tételnek kell tekinteni. Az ilyen évre vonatkozó tényleges adómértéket és a kiegészítő adót ennek megfelelően a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban újra ki kell számítani.

(6) A tényleges vagy vélelmezett osztalékokkal kapcsolatban a pénzügyi év során befizetett adók nem szerepeltethetők a kiigazított lefedett adók között, amennyiben a (3) és a (4) bekezdéssel összhangban csökkentik a vélelmezett osztalékadó újramegállapítását szolgáló számla egyenlegét.

(7) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti választás által érintett csoporttag kilép a multinacionális vállalatcsoportból vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportból, vagy lényegében teljes eszközállományát olyan személyre ruházzák át, aki vagy amely nem ugyanazon multinacionális vállalatcsoport vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoport azonos joghatóságban található csoporttagja, a vélelmezett osztalékadó újramegállapítását szolgáló, a korábbi pénzügyi évekre vonatkozó számlák esetleges egyenlegét az egyes említett pénzügyi évekre vonatkozóan a kiigazított lefedett adókat a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban csökkentő tételnek kell tekinteni.

A joghatóság után fizetendő kiegészítőadó-többletet a fizetendő kiegészítőadó-többlet és a következő arány szorzataként kell meghatározni:

ahol:

a)	a csoporttag elismert nyereségét a III. fejezetnek megfelelően kell megállapítani minden olyan pénzügyi évre vonatkozóan, amelyben az adott joghatóság tekintetében a vélelmezett osztalékadó újramegállapítását szolgáló számla egyenleget mutat; és

b)	a joghatóság elismert nettó nyereségét a 26. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell megállapítani minden olyan pénzügyi évre vonatkozóan, amelyben az adott joghatóság tekintetében a vélelmezett osztalékadó újramegállapítását szolgáló számla egyenleget mutat.

41. Cikk

A befektetési szervezet tényleges adómértékének és kiegészítő adójának meghatározása

(1) Amennyiben a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tagja olyan befektetési szervezet, amely nem minősül adózási szempontból átlátható szervezetnek, és nem élt a 42. és 43. cikkel összhangban a választás lehetőségével, a befektetési szervezet tényleges adómértékét a helye szerinti joghatóság tényleges adómértékétől elkülönítve kell kiszámítani.

(2) Az (1) bekezdésben említett befektetési szervezet tényleges adómértéke egyenlő a kiigazított lefedett adóinak és az említett befektetési szervezet elismert nyereségéből vagy veszteségéből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelhető részaránnyal megegyező összegnek a hányadosával.

Amennyiben valamely joghatóságban egynél több befektetési szervezet található, a tényleges adómértékük kiszámításakor a kiigazított lefedett adójukat, valamint az elismert nyereségükből vagy veszteségükből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelhető részarányt együttesen kell figyelembe venni.

(3) Az (1) bekezdésben említett befektetési szervezet kiigazított lefedett adói a szervezet elismert nyereségéből vagy veszteségéből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelt részaránynak tulajdonítható kiigazított lefedett adók és a 24. cikkel összhangban a befektetési szervezethez rendelt lefedett adók. A befektetési szervezet kiigazított lefedett adói nem tartalmazhatnak olyan nyereségnek tulajdonítható, a befektetési szervezetnél felmerült lefedett adót, amely nem része a befektetési szervezet nyereségéből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelhető részaránynak.

(4) Az (1) bekezdésben említett befektetési szervezet kiegészítő adója a befektetési szervezetre vonatkozó kiegészítőadó-százaléknak, valamint a befektetési szervezet elismert nyereségéből vagy veszteségéből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelhető részarány és a befektetési szervezetre vonatkozóan kiszámított, gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel közötti különbséggel megegyező összeg szorzatával megegyező összeg.

A befektetési szervezetre vonatkozó kiegészítőadó-százalék a minimum-adómérték és az ilyen befektetési szervezet tényleges adómértéke közötti különbséggel megegyező pozitív összeg.

Amennyiben valamely joghatóságban egynél több befektetési szervezet található, a tényleges adómértéküket a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel, valamint az elismert nyereségükből vagy veszteségükből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelhető részarány kombinálásával kell kiszámítani.

A befektetési szervezet gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivételét a 28. cikk (1)–(7) bekezdésével összhangban kell meghatározni. Az ilyen befektetési szervezet esetében a figyelembe vehető munkavállalók figyelembe vehető bérköltségeinek és a figyelembe vehető tárgyi eszközöknek a ténylegesen figyelembe vett részét arányosan csökkenteni kell a befektetési szervezet elismert nyereségéből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelhető részarány és a befektetési szervezet teljes elismert nyereségének hányadosával.

(5) E cikk alkalmazásában a befektetési szervezet elismert nyereségéből vagy veszteségéből a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz rendelhető részarányt a 9. cikkel összhangban kell meghatározni, csak azon érdekeltségeket figyelembe véve, amelyekre nem vonatkozik a 42. vagy a 43. cikkel összhangban tett választás.

42. Cikk

A befektetési szervezet adózási szempontból átlátható szervezetként való kezelésével kapcsolatos választás

(1) E cikk alkalmazásában a „biztosítási befektetési szervezet” olyan szervezet, amely megfelelne a befektetési alap 3. cikk 31. pontjában vagy az ingatlanbefektetési vállalkozás 3. cikk 32. pontjában foglalt fogalommeghatározásának, ha nem biztosítási vagy járadékszerződés szerinti kötelezettségekkel kapcsolatban hozták volna létre, és nem olyan szervezet kizárólagos tulajdonában állna, amely a helye szerinti joghatóságban a biztosítókra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozik.

(2) Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása szerint az a csoporttag, amely befektetési szervezet vagy biztosítási befektetési szervezet, adózási szempontból átlátható szervezetként kezelhető, ha a csoporttag-tulajdonos a helye szerinti joghatóságban olyan valós piaci értékhez kapcsolódó vagy hasonló rendszer alapján adózik, amely az adott szervezetben lévő tulajdonosi érdekeltségeinek valós értékében bekövetkezett éves változásokon alapul, és a csoporttag-tulajdonos ilyen jövedelmére alkalmazandó adómérték eléri vagy meghaladja a minimum-adómértéket.

(3) Az a csoporttag, amely közvetett tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik egy befektetési szervezetben vagy biztosítási befektetési szervezetben egy másik befektetési szervezetben vagy biztosítási befektetési szervezetben birtokolt közvetlen tulajdonosi érdekeltségen keresztül, akkor minősül valós piaci értékhez kapcsolódó vagy hasonló rendszer alapján adózónak az előbbi befektetési szervezetben vagy biztosítási befektetési szervezetben lévő közvetett tulajdonosi érdekeltsége tekintetében, ha az utóbbi befektetési szervezetben vagy biztosítási befektetési szervezetben lévő közvetlen tulajdonosi érdekeltsége tekintetében valós piaci értékhez kapcsolódó vagy hasonló rendszer alapján adózónak minősül.

(4) Az e cikk (2) bekezdése szerinti választást a 45. cikk (1) bekezdésével összhangban kell megtenni.

A választás visszavonása esetén a befektetési szervezet vagy a biztosítási befektetési szervezet eszközének vagy kötelezettségének elidegenítéséből származó nyereséget vagy veszteséget az eszköznek vagy kötelezettségnek a visszavonás éve első napján érvényes valós piaci értéke alapján kell meghatározni.

43. Cikk

Adóköteles nyereségfelosztási módszer alkalmazásának választása

(1) Az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag választása szerint a befektetési szervezet csoporttag-tulajdonosa a befektetési szervezetben lévő tulajdonosi érdekeltsége tekintetében adóköteles nyereségfelosztási módszert alkalmazhat. feltéve, hogy a csoporttag-tulajdonos nem befektetési szervezet, és észszerűen feltételezhető, hogy a befektetési szervezettől kapott osztalékok után a minimum-adómérték elérő vagy azt meghaladó adómértékkel adózik.

(2) Az adóköteles nyereségfelosztási módszer szerint a befektetési szervezet elismert nyereségének felosztását és vélelmezett felosztását az osztalékban részesülő csoporttag-tulajdonos elismert nyereségében kell figyelembe venni, feltéve, hogy az nem befektetési szervezet.

A befektetési szervezetnél felmerülő lefedett adókból azon összeget, amely a csoporttag-tulajdonosnál a befektetési szervezet nyereségfelosztása kapcsán keletkező adókötelezettséggel szemben jóváírható, az osztalékban részesülő csoporttag-tulajdonos elismert nyereségében és kiigazított lefedett adóiban kell figyelembe venni.

A (3) bekezdésben említett befektetési szervezetnek az adott pénzügyi évet megelőző harmadik évre (a továbbiakban: a vizsgált év) vonatkozó elismert, de fel nem osztott nettó nyereségéből a csoporttag-tulajdonost megillető részt a befektetési szervezet adott pénzügyi évi elismert nyeresége részének kell tekinteni. A II. fejezet alkalmazásában az ilyen elismert nyereség és a minimum-adómérték szorzatával megegyező összeget az alacsony adóterhelésű csoporttagnak a pénzügyi évre vonatkozó kiegészítő adójaként kell kezelni.

A befektetési szervezetnek az adott pénzügyi évre vonatkozó elismert nyeresége vagy vesztesége, valamint az ilyen nyereségnek tulajdonítható kiigazított lefedett adók – a lefedett adók e bekezdés második albekezdésében említett összegének kivételével – nem vehetők figyelembe a tényleges adómértéknek az V. fejezettel és a 41. cikk (1)–(4) bekezdésével összhangban történő kiszámításakor.

(3) A befektetési szervezet vizsgált évre vonatkozóan elismert, de fel nem osztott nettó nyeresége a befektetési szervezet vizsgált évre vonatkozóan elismert nyereségének összege, amely – legfeljebb nulláig – csökkenthető a következőkkel:

a)	a befektetési szervezet lefedett adói;

a befektetési szervezetnek nem minősülő részvényesek részére történő nyereségfelosztás és vélelmezett nyereségfelosztás összege az adott pénzügyi évet megelőző harmadik év első napjától azon adatszolgáltatási pénzügyi év utolsó napjáig, amelyben a tulajdonosi érdekeltség fennállt (a továbbiakban: a vizsgált időszak);

c)	a vizsgált időszak során felmerült elismert veszteségek; és

d)	az elismert veszteségek azon maradványösszege, amely még nem csökkentette a befektetési szervezet valamely korábbi vizsgált évre vonatkozóan elismert, de fel nem osztott nettó nyereségét, nevezetesen az elhatárolt befektetési veszteséget.

A befektetési szervezet elismert, de fel nem osztott nettó nyeresége nem csökkenthető az olyan nyereségfelosztás vagy vélelmezett nyereségfelosztás összegével, amely az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában már csökkentette a befektetési szervezet valamely korábbi vizsgált évre vonatkozóan elismert, de fel nem osztott nettó nyereségét.

A befektetési szervezet elismert, de fel nem osztott nettó nyeresége nem csökkenthető az elismert veszteség azon összegével, amely az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában már csökkentette a befektetési szervezet valamely korábbi vizsgált évre vonatkozóan elismert, de fel nem osztott nettó nyereségét.

(4) E cikk alkalmazásában vélelmezett nyereségfelosztás akkor keletkezik, ha a befektetési szervezetben lévő közvetlen vagy közvetett tulajdonosi érdekeltséget olyan szervezetre ruházzák át, amely nem tartozik a multinacionális vállalatcsoporthoz vagy nagy volumenű belföldi vállalatcsoporthoz, úgy, hogy az átruházott tulajdonosi érdekeltség mértéke megegyezik az ilyen átruházás időpontjában az ilyen tulajdonosi érdekeltségnek tulajdonítható elismert, de fel nem osztott nettó nyereség mértékével, amelyet a vélelmezett nyereségfelosztástól függetlenül határoznak meg.

(5) Az e cikk (1) bekezdése szerinti választást a 45. cikk (1) bekezdésével összhangban kell megtenni.

A választás visszavonása esetén a befektetési szervezetnek a visszavonás megtételének pénzügyi évét megelőző pénzügyi év végén a vizsgált évre vonatkozóan elismert, de fel nem osztott nettó nyereségéből a csoporttag-tulajdonost megillető részt a befektetési szervezet pénzügyi évi elismert nyeresége részének kell tekinteni. A II. fejezet alkalmazásában az ilyen elismert nyereség és a minimum-adómérték szorzatával megegyező összeget az alacsony adóterhelésű csoporttagnak a pénzügyi évre vonatkozó kiegészítő adójaként kell kezelni.

VIII. FEJEZET

ADMINISZTRATÍV RENDELKEZÉSEK

44. Cikk

Adatszolgáltatási követelmények

(1) E cikk alkalmazásában:

„kijelölt helyi szervezet”: a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport valamely tagállamban található tagja, amelyet a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport azonos tagállamban található többi tagja jelölt ki arra, hogy a nevükben benyújtsa a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatásokat vagy az e cikknek megfelelő értesítéseket;

b)	„illetékes hatóságok közötti elismert megállapodás”: két vagy több illetékes hatóság közötti két- vagy többoldalú megállapodás, amely előírja a kiegészítő adóval kapcsolatos éves adatszolgáltatások automatikus cseréjét.

(2) Egy tagállamban található csoporttagnak az (5) bekezdéssel összhangban kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást kell benyújtania az adóhatóságához.

Ilyen adatszolgáltatást kijelölt helyi szervezet is benyújthat a csoporttag nevében.

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, a csoporttag nem köteles kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást benyújtani az adóhatóságához, ha ilyen adatszolgáltatást az (5) bekezdésben meghatározott követelményekkel összhangban benyújtott:

a)	egy olyan joghatóságban található végső anyavállalat, amely az adatszolgáltatási pénzügyi évre vonatkozóan az illetékes hatóságok közötti elismert megállapodással rendelkezik a csoporttag helye szerinti tagállammal; vagy

b)	egy olyan joghatóságban található adatszolgáltatásra kijelölt csoporttag, amely az adatszolgáltatási pénzügyi évre vonatkozóan az illetékes hatóságok közötti elismert megállapodással rendelkezik a csoporttag helye szerinti tagállammal.

(4) Amennyiben a (3) bekezdés alkalmazandó, egy tagállamban található csoporttag vagy a nevében eljáró kijelölt helyi szervezet értesíti az adóhatóságot a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást benyújtó szervezet kilétéről és azon joghatóságról, amelyben az található.

(5) A kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást egységes sablon útján kell benyújtani, és annak a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport tekintetében a következő információkat kell tartalmaznia:

a)	a csoporttagok azonosítása, feltüntetve azok adóazonosító számát, ha van ilyen, a helyük szerinti joghatóság és az ezen irányelv szabályai szerinti jogállásuk;

b)	a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport általános vállalati struktúrájára vonatkozó információk, beleértve az egyes csoporttagok más csoporttagokban lévő, ellenőrző részesedését;

a következők kiszámításához szükséges információk:

i.	az egyes joghatóságok tényleges adómértéke és az egyes csoporttagokra vonatkozó kiegészítő adó;

ii.	a közös vállalkozáscsoport tagjának kiegészítő adója;

iii.	a jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó, valamint az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítőadó-összeg felosztása az egyes joghatóságok között; és

d)	az ezen irányelvvel összhangban tett választások listája.

(6) Az (5) bekezdéstől eltérve, ha a csoporttag valamely tagállamban található, végső anyavállalata pedig olyan harmadik országbeli joghatóságban, amely az 52. cikk szerinti értékelés alapján ezen irányelv szabályaival egyenértékűnek minősített szabályokat alkalmaz, a csoporttagnak vagy a kijelölt helyi szervezetnek a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatásban a következő információkat kell szerepeltetnie:

a 8. cikk alkalmazásához szükséges valamennyi információ, beleértve a következőket:

i.	valamennyi olyan csoporttag azonosítása, amelyben a tagállamok valamelyikében található, részleges tulajdonban álló anyavállalat a pénzügyi év során bármikor közvetlenül vagy közvetve tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik, valamint az ilyen tulajdonosi érdekeltség szerkezete;

ii.

valamennyi olyan információ, amely szükséges azon joghatóságok tényleges adómértékének kiszámításához, amelyekben a tagállamok valamelyikében található, részleges tulajdonban álló anyavállalat az i. alpont alapján meghatározott csoporttagokban tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik, valamint a fizetendő kiegészítő adó kiszámításához; és

iii.	valamennyi olyan információ, amely az említett célból a 9., 10. vagy 11. cikkel összhangban releváns;

a 13. cikk alkalmazásához szükséges valamennyi információ, beleértve a következőket:

i.	a végső anyavállalat joghatóságában található valamennyi csoporttag azonosítása és a bennük lévő tulajdonosi érdekeltségek szerkezete;

ii.	minden olyan információ, amely szükséges a végső anyavállalat joghatóságának tényleges adómértéke és a fizetendő kiegészítő adója kiszámításához; és

iii.	minden olyan információ, amely szükséges a kiegészítő adónak a 14. cikkben meghatározott, aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti felosztási képleten alapuló felosztásához.

c)	minden olyan információ, amely szükséges az elismert belföldi kiegészítő adó alkalmazásához azon tagállamok által, amelyek a 11. cikkel összhangban olyan választást tettek, hogy ilyen kiegészítő adót alkalmaznak.

(7) Az (5) és a (6) bekezdésben említett, kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást és a vonatkozó értesítéseket legkésőbb az adatszolgáltatási pénzügyi év utolsó napjától számított 15 hónapon belül be kell nyújtani azon tagállam adóhatóságához, amelyben a csoporttag található.

45. Cikk

Választások

(1) A 2. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 16. cikk (3), (6) és (9) bekezdésében, a 42. és a 43. cikkben említett választások a választás megtételének évétől számított öt évre szólnak. A választás automatikusan megújul, kivéve, ha azt az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag az ötéves időszak végén visszavonja. A választás visszavonása a visszavonás évének végétől számított öt évre szól.

(2) A 16. cikk (7) bekezdésében, a 22. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, a 25. cikk (1) bekezdésében, a 28. cikk (2) bekezdésében, a 30. cikk (1) bekezdésében és a 40. cikk (1) bekezdésében említett választások egy évre szólnak. A választás automatikusan megújul, kivéve, ha azt az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag az egyéves időszak végén a választást visszavonja.

(3) A 2. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 16. cikk (3), (6), (7), és (9) bekezdésében, a 22. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, a 25. cikk (1) bekezdésében, a 28. cikk (2) bekezdésében, a 30. cikk (1) bekezdésében, a 40. cikk (1) bekezdésében, valamint a 42. és a 43. cikkben említett választásokat az adatszolgáltatást teljesítő csoporttag helye szerinti tagállam adóhatósága felé kell megtenni.

46. Cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat – így a csoporttagoknak azon kötelezettségére nézve is, hogy adatot szolgáltassanak a kiegészítő adó rájuk eső részére nézve és megfizessék azt, vagy hogy további adóráfordítással rendelkezzenek – és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

IX. FEJEZET

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

47.cikk

A halasztott adókövetelések, halasztott adókötelezettségek és átruházott eszközök adóügyi megítélése az átmeneti időszakban

(1) E cikk alkalmazásában a joghatóságra vonatkozó „átmeneti év” azon első pénzügyi év, amelyben a multinacionális vállalatcsoport vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport ezen irányelv hatálya alá tartozik az említett joghatóság tekintetében.

(2) Egy joghatóság tényleges adómértékének az átmeneti évben és minden azt követő pénzügyi évben történő meghatározásakor a multinacionális vállalatcsoportnak vagy a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportnak figyelembe kell vennie az összes olyan a halasztott adókövetelést és halasztott adókötelezettséget, amelyet az adott joghatóságban található összes csoporttag az átmeneti évre vonatkozó pénzügyi számláiban megjelenítenek, illetve közzétesznek.

A halasztott adóköveteléseket és a halasztott adókötelezettségeket a minimum-adómérték és az alkalmazandó belföldi adómérték közül az alacsonyabb mérték szerint kell figyelembe venni. Azonban a minimum-adómértéknél alacsonyabb adómérték szerint nyilvántartott halasztott adókövetelés a minimum-adómértékkel vehető figyelembe, ha az adózó bizonyítani tudja, hogy a halasztott adókövetelés elismert veszteségnek tulajdonítható.

A halasztott adóköveteléssel kapcsolatos értékelési kiigazítás vagy számviteli megjelenítési kiigazítás hatását figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A (2) bekezdésben említett számításban nem vehető figyelembe az elismert nyereségnek vagy veszteségnek a III. fejezettel összhangban történő számítása során figyelembe nem vett tételekből eredő olyan halasztott adókövetelés, amely 2021. november 30. utáni ügylettel összefüggésben keletkezett.

(4) Azon esetben, ha 2021. november 30. után és az átmeneti év kezdete előtt a csoporttagok közötti eszközátruházásra kerül sor, a készletektől eltérő átvett eszközökből származó alapot azon könyv szerinti érték alapján kell megállapítani, amelyen az átadó csoporttag az átruházáskor nyilvántartja az átruházott eszközöket, és ez alapján kell meghatározni a halasztott adóköveteléseket és adókötelezettségeket.

48. Cikk

A gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivételre vonatkozó átmeneti könnyítés

(1) A 28. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából az 5 %-os érték helyett a következő táblázatban meghatározott értékeket kell figyelembe venni a következő naptári évek december 31-től kezdődő minden egyes pénzügyi év tekintetében:

2023	10 %
2024	9,8 %
2025	9,6 %
2026	9,4 %
2027	9,2 %
2028	9,0 %
2029	8,2 %
2030	7,4 %
2031	6,6 %
2032	5,8 %

(2) A 28. cikk (4) bekezdésének alkalmazása céljából az 5 %-os érték helyett a következő táblázatban meghatározott értékeket kell figyelembe venni a következő naptári évek december 31-től kezdődő minden egyes pénzügyi év tekintetében:

2023	8 %
2024	7,8 %
2025	7,6 %
2026	7,4 %
2027	7,2 %
2028	7,0 %
2029	6,6 %
2030	6,2 %
2031	5,8 %
2032	5,4 %

49. Cikk

A multinacionális vállalatcsoportok és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok kizárásának kezdeti szakasza a jövedelem-hozzászámítási szabály és az aluladóztatott kifizetések szabálya alól

(1) Egy adott tagállamban található végső anyavállalat által az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő kiegészítő adót, vagy – amennyiben a végső anyavállalat kizárt szervezet – egy adott tagállamban található közbenső anyavállalat által a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő kiegészítő adót nullára kell csökkenteni:

a)	a multinacionális vállalatcsoport nemzetközi tevékenysége kezdeti szakaszának első öt évében, az V. fejezetben meghatározott követelmények ellenére;

b)	az első öt évben, azon pénzügyi év első napjától, amelyben a nagy volumenű belföldi vállalatcsoport először esik ezen irányelv hatálya alá.

(2) Amennyiben a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata harmadik országbeli joghatóságban található, a valamely tagállamban található csoporttag által a 14. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő kiegészítő adót – az V. fejezetben meghatározott követelmények ellenére – az említett multinacionális vállalatcsoport nemzetközi tevékenysége kezdeti szakaszának első öt évében nullára kell csökkenteni.

(3) Egy multinacionális vállalatcsoport akkor tekinthető úgy, hogy a nemzetközi tevékenysége kezdeti szakaszában van, ha valamely pénzügyi év tekintetében:

a)	legfeljebb hat joghatóságban rendelkezik csoporttaggal; és

b)	a multinacionális vállalatcsoport referencia-joghatóságon kívüli összes joghatóságban található valamennyi tagjánál nyilvántartott tárgyi eszközök együttes könyv szerinti nettó értéke legfeljebb 50 000 000 EUR.

A első albekezdés b) pontjának alkalmazásában „referencia-joghatóság” az a joghatóság, amelyben a multinacionális vállalatcsoport tagjai a tárgyi eszközök legmagasabb együttes értékével rendelkeznek azon pénzügyi évben, amelyben a multinacionális vállalatcsoport eredetileg ezen irányelv hatálya alá került. A tárgyi eszközök együttes értéke egy adott joghatóságban a multinacionális vállalatcsoportnak az említett joghatóságban található valamennyi tagjánál nyilvántartott valamennyi tárgyi eszköz könyv szerinti nettó értékének összege.

(4) Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben említett ötéves időszak azon pénzügyi év kezdetétől számítandó, amelyben a multinacionális vállalatcsoport eredetileg ezen irányelv hatálya alá került.

Azon multinacionális vállalatcsoportok esetében, amelyek ezen irányelv hatálybalépésekor az irányelv hatálya alá tartoznak, az (1) bekezdés a) pontjában említett ötéves időszak 2023. december 31-én kezdődik.

Azon multinacionális vállalatcsoportok esetében, amelyek ezen irányelv hatálybalépésekor az irányelv hatálya alá tartoznak, a (2) bekezdésben említett ötéves időszak 2024. december 31-én kezdődik.

Azon nagy volumenű belföldi vállalatcsoportok esetében, amelyek ezen irányelv hatálybalépésekor annak hatálya alá tartoznak, az (1) bekezdés b) pontjában említett ötéves időszak 2023. december 31-én kezdődik.

(5) A 44. cikkben említett adatszolgáltatásra kijelölt csoporttagnak tájékoztatnia kell a helye szerinti tagállam adóhatóságát a multinacionális vállalatcsoport nemzetközi tevékenysége kezdeti szakaszának megkezdéséről.

50. Cikk

A jövedelem-hozzászámítási szabály és az aluladóztatott kifizetések szabálya késleltetett alkalmazására vonatkozó választás

(1) Az 5–14. cikktől eltérve, azon tagállamok, amelyekben az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalatcsoportok legfeljebb tizenkét végső anyavállalata található, választhatják azt, hogy 2023. december 31-től kezdődően hat egymást követő pénzügyi évre nem alkalmazzák a jövedelem-hozzászámítási szabályt és az aluladóztatott kifizetések szabályát. Az ilyen választást tevő tagállamok 2023. december 31-ig értesítik a Bizottságot.

(2) Amennyiben a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata olyan tagállamban található, amely élt az e cikk (1) bekezdése szerinti választással, a végső anyavállalat helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamok biztosítják, hogy az említett multinacionális vállalatcsoport tagjai a 14. cikkel összhangban a 2023. december 31-ével kezdődő pénzügyi évekre a tagállamhoz rendelt, az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzanak azon tagállamban, ahol találhatók.

Az első albekezdésben említett végső anyavállalatnak ki kell neveznie egy adatszolgáltatásra kijelölt csoporttagot a végső anyavállalat helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, vagy, ha a multinacionális vállalatcsoportnak nincs csoporttagja egy másik tagállamban, egy olyan harmadik országbeli joghatóságban, amely az adatszolgáltatás pénzügyi évére vonatkozóan az illetékes hatóságok közötti hatályos elismert megállapodást kötött a végső anyavállalat helye szerinti tagállammal.

Ilyen esetekben az adatszolgáltatásra kijelölt csoporttagnak a 44. cikk (5) bekezdésében meghatározott követelményekkel összhangban be kell nyújtania a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatásokat. A tagállamban található azon csoporttag, amely e cikk (1) bekezdése alapján választást tett, az adatszolgáltatásra kijelölt csoporttag rendelkezésére bocsátja a 44. cikk (5) bekezdésének való megfeleléshez szükséges információkat, és mentesül a 44. cikk (2) bekezdésében említett adatszolgáltatási követelmény alól.

(3) Azon tagállam viszonylatában, amely élt az (1) bekezdés szerinti választással, az UTPR százalékos arányt a pénzügyi évre vonatkozóan nullának kell tekinteni.

51. Cikk

Az adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó átmeneti könnyítés

A 44. cikk (7) bekezdése ellenére a kiegészítő adóval kapcsolatos adatszolgáltatást és a 44. cikkben említett értesítéseket legkésőbb azon adatszolgáltatási pénzügyi év utolsó napját követő 18 hónapon belül kell benyújtani a tagállami adóhatóságokhoz, amely a 47. cikkben említett átmeneti év.

X. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

52. Cikk

Az egyenértékűség értékelése

(1) A harmadik országbeli joghatóság belső jogában végrehajtott jogi keret akkor tekinthető egyenértékűnek a II. fejezetben meghatározott elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal, illetve akkor nem tekinthető ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó adórendszernek, ha az megfelel a következő feltételeknek:

a)	érvényesíti azon szabályokat, amelyek alapján a multinacionális vállalatcsoport anyavállalata kiszámítja és megfizeti a kiegészítő adó hozzá rendelhető részarányát a multinacionális vállalatcsoport alacsony adóterhelésű tagjai tekintetében;

b)	legalább 15 %-ban állapítja meg azon tényleges minimum-adómértéket, amely alatt valamely csoporttagot alacsony adóterhelésűnek kell tekinteni;

c)	a tényleges minimum-adómérték kiszámítása céljából csak az azonos joghatóságban található szervezetek nyereségének keveredését teszi lehetővé; és

az egyenértékű minősített jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti kiegészítő adó kiszámítása céljából mentességet biztosít az elismert jövedelem-hozzászámítási szabály alkalmazásával valamely tagállamban megfizetett kiegészítő adó, valamint az ezen irányelvben meghatározott, bármely elismert belföldi kiegészítő adó tekintetében.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 53. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon harmadik országbeli joghatóságok jegyzékének meghatározása céljából, amelyek belső jogukban az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételekkel összhangban valamely elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal egyenértékűnek tekinthető jogi keretet vezettek be, továbbá az említett jegyzék naprakésszé tétele céljából egy harmadik országbeli joghatóság által a belső jogába bevezetett jogi keretnek a későbbi értékelése alapján.

53. Cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak az 52. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2022. december 23-tól kezdődő hatállyal.

(3) A Tanács bármikor visszavonhatja az 52. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról haladéktalanul értesíti a Tanácsot.

(6) Az 52. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

54. Cikk

Az Európai Parlament tájékoztatása

A Bizottságnak tájékoztatni kell az Európai Parlamentet arról, ha felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, továbbá ha a Tanács a jogi aktussal kapcsolatban kifogást emelt vagy a hatáskör-átruházását visszavonta.

55. Cikk

Kétoldalú megállapodás az egyszerűsített adatszolgáltatási kötelezettségekről

Az Unió megállapodásokat köthet a mellékletben felsorolt azon harmadik országbeli joghatóságokkal, amelyek jogi keretét az 52. cikkel összhangban egyenértékűként értékelték egy elismert jövedelem-hozzászámítási szabállyal a 44. cikk (6) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatási eljárások egyszerűsítését szolgáló keret létrehozása céljából.

56. Cikk

Átültetés

A tagállamok hatályba léptetik azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2023. december 31-ig megfeleljenek. Az említett rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok az említett rendelkezéseket a 2023. december 31-étől kezdődő pénzügyi évek tekintetében alkalmazzák.

Azonban a 12., a 13. és a 14. cikknek való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket – az 50. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével – a 2024. december 31-étől kezdődő pénzügyi évek tekintetében alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

57. Cikk

Az első pillér végrehajtásának a Bizottság általi felülvizsgálata

A Bizottság 2023. június 30-ig jelentést nyújt be a Tanácsnak, amelyben értékeli a gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások kezelését célzó kétpilléres megoldásról szóló, 2021. október 8-án az OECD/G20 BEPS-szel foglalkozó inkluzív kerete által elfogadott nyilatkozat első pillérének végrehajtásával kapcsolatos helyzetet, és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az említett adóügyi kihívások kezelésére az első pillérre vonatkozó megoldás végrehajtásának hiányában.

58. Cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

59. Cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2022. december 14-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. BEK

(1) HL C 290., 2022.7.29.,52. o.

(2) 2022. május 19-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) A Tanács (EU) 2016/881 irányelve (2016. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 146., 2016.6.3., 8. o.).

(4) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről | (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

(5) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).

Top

Choose the experimental features you want to try